Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-27 / 4. szám
Ill óvfnh-üm 1 (WkQ T.,.. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 4S-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... _ — ... ... 10 korona. Fé l évre ... ... ..= ... — — ... 5 Előfizetési felhívás. . A »Független Budapest« 1908. évi január hó 1-én harmadik évfolyamába lépett. Tisztes múltra tekinthetünk immár vissza, és ez a múlt lelkesít bennünket a jövő reánk váró nagy küzdelmeire. Kitarló hűséggel követtük azt a czélt, a melyet programmunkban hirdettünk és ennek a czélnak elérésére — bogy Budapest székes- főváros nagygyá, gazdaggá, magyarrá legyen — nem tértünk le soha kijelölt irányunktól. Ennek köszönhetjük, hegy a »Független Budapest« ma megerősödve, lelkes előfizetői táborra támaszkodva. folytatja harczát azok ellen, a kik a hazafias politikát a városházáról kiküszöbölni igyekszenek, a kik még ma is feláldozzák a közérdeket saját önző érdekeiknek és a kik másfél éves gazdálkodásukkal belekergették a fővárost az anyagi csődbe, melyből a fővárost csak államsegéllyel és a polgárság zsebére irányuló felemelt községi adóval tudnák kiragadni. Ez a körülmény egymagában igazolja a »Független Budapest« létjogosultságát, melyet az előfizetők és olvasók nagy száma is szankczionál. De mentül nagyobb lesz előfizetőink tábora, annál hatalmasabban fog szavunknak visszhangja kelni, és annál könnyebben és sikeresebben érhetjük el kitűzött czélunkat. Fizessünk hát elő a »Független Budapest«-re, kávéházakban, vendéglőkben kérjük, követeljük a »Független Budapest«-et. Előfizetési ára egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Az előfizetési pénzek a kiadó- hivatal czímére küldendők: Bndepest, VII., Rottenbiller-u. 5/A. Vázsonyi ur. jó éjszakát! Megkondult a lélekharang Vázso- nyiék feje fölölt. Váratlanul, meglepetésszerűen, gyorsabban, semmint azt hittük volna. x\zt kellett hinnünk, az volt a meggyőződésünk, hogy a szap- panbuborékszerü többségi párt meg fog semmisülni akkor, a mikor nagyhangon hirdetett prögrammjuknak akármilyen sarkalatos pontját a közvélemény megnyugtatására a megvaló- sitás útjára kel! vinniök. Azt láttuk, hogy a kik legelkeseredeltebben küzdöttek és küzdenek a fővárosi törvény revíziója ellen, éppen ők voltak, a kik pedig — mielőtt többséggé lettek — ezt tartották a fővárosra nézve egyedül üdvüzitő reformnak. És ma, a mikor mi, a kisebbség lépten-nyomon, Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA/ Szerkesztőség és kiadóhivatal: , ” Budapest, VII., Rottenbiller-utcsj’d 5/A. ————B————— Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- Fula j (Ionos B. Virágát Géza czimére küldendők ; * V® VII Rottenbiller-uicza 5/A. Telefon 71—53. minden lehető alkalommal .követeljük a reformot, ők azok, a kikha már elavult törvényhez ragaszkodnak, útját; állják minden törekvésnek, mely’ ”a reviziót a sürgős megvalósításhoz közelebb hozhatná, mert tudatában vannak, hogy a revízió egyet jelent a többségi párt teljes letörésével, hatalmuk elpusztulásával. ilyen körülmények között Vázso- nyiék a mai áldatlan helyzet fentar- tására minden szentségtelen eszközt megragadtak. Az a másfél esztendő, mely az ő terrorisztikus uralmuk jegyében folyt le a város törvényhatóságának életében, hiteles krónikája a hatalomhoz jutott demagógok nép- ámitó, csalárd és kapaszkodó politikájának, melylyel meg akarták vetni alapját az ő örökös, a közre veszedelmes uralmuknak. A hol módjukban volt, rajtunk ütöttek, és ha nem volt módjukban, keresték az alkalmat a függetlenségi párt diszkreditálására és ebbeli törekvésükben nem maradtak a tisztességes elvi harezok terén, hanem alávaló módon belegázoltak akárhányszor a magánbecsület szentélyébe, tudatában annak, hogy a minden alap nélkül való meggyanusitás, a mérgezett nyíllal való lövöldözés a legártatlanabb emberen is sebet üt. Az óbudai választás is kedvező alkalmid szolgált Vázsonyiéknak arra, hogy kimutassák a foguk fehérét, hogy megmutassák félelmetes erejüket a fővárosi függetlenségi pártnak. Annál kedvezőbbnek látszott rájuk nézve ez az alkalom, mert hiszen a függetlenségi párt nem nagy ágyút küldött az ütközetbe, hanem — minden egyéni kvalitása daczára is — egy eleddig teljesen ismeretlen, népszerűnek még a saját hazájában sem nevezhető férfiút, a kivel Vázsonyiék úgy véltek elbánni, hogv e választással megássák a fővárosban a függetlenségi pártnak a sírját. Tudták-e, vagy érezték-e, hogy egymagukban a remélt győzelem kétséged lehet, tény az, hogy az óbudai függetlenségi párttal szemben szövet-' ■.kezelt a demokratákkal minden néven nevezendő egyéb árnyalat és a választási küzdelem olyan harczi kiáltások mellett indult meg, hogy a ki a küzdők közül a porondon marad, az elvesztette jogos létalapját a fővárosban. Rettenetesen elszánt és elkeseredett volt a demokraták tábora, melv már előre megülte a győzelmi tort, és az ő harsonáiktól volt hangos heteken át az egész főváros. Jelszavuk ezúttal már nem a köz iránti önzetlen tevékenység volt — a melynek hitelt már seholsem adnak — hanem a függetlenségi párt ócsárlása, a kormány férfiak egyéni tisztességének lábbal tip- rása teljesen abban a modorban, a mely Bokám iéknak kedves, ezzel akarván jó eleve kedveskedni a szocziál- demokratapártnak, a kikkel Vázsonyi ur már az elmúlt esztendő augusztus 10-ike óta kaczérkodik. 0 tudja és mi is tudjuk, mért cselekszik igy. Elkerülhetetlen volt az ő napjának előbb vagv utóbb való leáldozása és a választói reíorm, no meg a fővárosi törvénv revíziójának megvalósítása után a szocziáldemokrata párt berkeibe igyekszik megvonulni, az egyetlen pártba, a mely menedékhelyet nyújthat még neki, és ahová ő minden ténykedésével gravitál. Nagyon jól ismerheti Vázsonyi Bokányiékat és ezek is őt, hogy meg tudják egymást érteni, de hunezut, a ki egyiket irigyli a másiktól. Voltak ők már együtt, szét is váltak, lesznek majd ismét együtt és lesznek majd ismét egymás nélkül. Most egyelőre befellegzett Vázsonyi urnák. Ő volt, a ki az óbudai csatatéren a porondon maradt, őt érte a halálos seb, és az ő pártját, melynek hatalmi hóbortja határt nem ismert. A hatalmas pártvezér csapatját szétverték s bár az „idegenek légiója“ is segítségére sietett, pártjából csak azok maradtak meg, a kik az ő szükebb testőrségét alkotják.
