Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-27 / 4. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST. Nem kellett várnunk a demokrata- párt szétzüllésére még addig sem, a mig a fővárosi1 törvény reformja na­pirendre kerül, csúfos bukásukat elő­idézte, felfújt erejük és hatalmuk jelen­téktelenségét kimutatta a váratlanul bekövetkezett óbudai választás. Vá- zsonvi ur elmerenghet immár elmúlt dicsőségén, tűnődhetik annak elmúlá­sán. Mert szent igazság, hogy örökké semmi sem tarthat, Jegkevésbbé az,a. hatalom, mely hazug alapon épült,, A melv hatalom birtokában jó és üdvös dolgokat alkotni lehet és szabad-'de bármiféle diktátorságot, tyranniáfóaust és czézári őrületet nemcsak megho­nosítani. de ideig-óráig fentartani is lehetetlen. Andrássy. A 11-ik órában odajutott Andrássy Gyula gróf, belügyminiszter s az alkotmánypárt ve­zére elé a Független Budapest és Andrássy nem habozott. Lévag Lajos báró, a belügy­minisztériumba beosztott kivándorlási biztos­nak nyilatkoznia kellett s megjelent Széli Kál­mánnak, mint az alkotmánypárt elnökének nyílt levele az óbudai alkotmánypártiakhoz Botzenhardt jelöltségének támogatása érde­kében. Jobban szerettük volna ugyan, ha maga Andrássy mint pártvezér nyilatkozik, de igy is, habár csak a tizenegyedik órában, véget vetett annak a demokrata hazudozás- nak, hogy Andrássy az óbudai választás dol­gában is Vázsonyiékkal tart. * Aházszabálymódositó értekezleteken And­rássy Gyula gróf kijelentette, hogy ő az álta­lános szavazati jogot úgy csinálja meg, a hogy neki tetszik s azt elóTe semmiféle párttal nem ismerteti. És a mikor Rátkav László azt a gondolatot fejtegette, hogy a belügyi tárcza élére a választási reform miatt függetlenségi politikust kívánna, Andrássy kijelentette, hogy ha Rátkav aggodalmában a függetlenségi párt is osztoznék, ő készséggel engedi át helyét. Erre a napilapok tudósításai szerint a függet­lenségi párt lelkesen tüntetett Andrássy mel­lett s Batthyányi Tivadar gróf azt fejtette ki, hogy hazaárulónak tartaná azt a magyar poli­tikust, a ki az általános választói jogról szóló javaslatot pártszempontból kívánná megcsi­nálni. Bízik benne, hogy Andrássy c refor­mot nem egyes párt, hanem az ország érdeke szerint fogja megcsinálni. Most tehát már nyugodtak lehetünk az iránt, hogy nem hatvanhetes pártérdekből, nem a függetlenségi párt megrövidítésének czélzatával lesznek úgy kikerekitve az uj választókerületek, hogy egyhamar ne jut­hasson be a Házba függetlenségi többség, hanem országos érdekből. 1 ehót országos érdekből kell kisebbséggé visszafejlődni a függetlenségi pártnak. De hátha mi, ellentétben a 1867-dik alkotmány megalkotójának fiával, az ország érdekeire nézve kárhozatosnak tartjuk hatvanhetes több­ség alakulását? Ha tehát a választókerületeknek Andrássy által alkotott uj beosztása olyan lesz. hogy a függetlenségi párt e miatt nem fogadhatja el a reformot, bekövetkezhetik az, hogy nem Andrássy fog távozni helyéről, hanem felosz­latják az országgyűlést s más (vagy éppen Andrássy) csinálja az uj választásokat oly irányban, hogy ne kerüljön be az uj házba függetlenségi többség, a mely a kerületek uj beosztása ellen akadékoskodnék. A függetlenségi pártnak tehát az Andrássy jránt való minden bizalomnyilvánitása melleit ■. iS/azdp ,'kell fáradoznia, hogy Andrássy tiszta bort mérjen a pohárba és pedig mielőbb. Miniszteri nyilatkozatokból megállapít­ható, hógyÓáJválasztási reform a koronának oíy elhatározott dolga, hogyha ez a kormány nem csinálja meg. megcsináltatja a korona más kor mán g által. Megállapítható az is, hogy nin'ck kizárva a reformot megelőző uj vá­lasztás. Ha Andrássy még nem tartja érettnek a kérdést arra, hogy a koaliczió legnagyobb pártjával, vagy annak vezéreivel megismer­tesse, egyszerű megoldása lenne az ügynek: ha munkatársul maga mellé venne Andrássy függetlenségi államtitkárt. A függetlenségi pártra nézve életkérdés ez. Udvariassági szempontok ennél nem ve­zethetik a pártot. * Az óbudai választás kapcsán lapunk egy igen tiszteletreméltó barátja alábbi nyílt levélben sürgeti meg a fővárosi törvény reformját. Minthogy a le­vélben foglaltakkal teljesen egyetértünk, közreadjuk azt egész terjedelmében. Nyílt levél gróf Andrássy Gyula belügyminiszter urnák. Erezzük a koaliczióhoz való szoros kötelé­künket mi: fővárosi függ. és 48-as párti pol­gárok s érezzük a tiszteletet, melyet bennünk e kapocs Ön iránt éltet. Minket a koaliczióhoz való tartozás némává, süketté, vakká, sántává: teljes nyomorékká telt. Ellenségeink gunytárgyává váltunk. Ámde meg­adással türtük szomorú helyzetünket, mert a hazaíiság által sugalmazott fegyelmezettség vissza­fojtotta szenvedelmünket. A legutolsó 1906. évi képviselőválasztás alkalmával a főváros lakosságának óriási több­sége függ. és 48-as képviselőket küldött a par­lamentbe, bebizonyítván ezzel azt, hogy azon férfiak iránt érez legnagyobb bizalmat s azokat tünteti ki országos törvényhozói tiszttel, kik a függ. és 48 as lobogó alatt állanak. így történt ez annakidején az óbudai vá­lasztókerületben is. Készíts Antal dr.-t veszte­getés nélkül választotta meg 48-as képviselőnek az a választó kerület, melyben azelőtt függ. és 48-as párt sohasem volt. S mi történt utóbb a községi választások alkalmával ? Az, hogy azt a férfiút, kit óriási lelkese­déssel emeltek föl az országos törvényhozói polczra, a községi törvényhatósági tagságra mél­tónak nem találták. Kibukott nemcsak Készíts Antal egész pártja, hanem — kegyelmes uram hallgassa meg! —kibukott a szeretett képviselő Készíts Antal is a mindenféle elemmel szövet­kezett demokrata párttal szemben. Talán a megváltozott viszonyok idézték ezt elő? Hát méltóztassék figyelmére méltatni, mi történt most január 23- án? Ugyanaz a választó közön­ség, mely Készíts Antalt orsz. képviselővé vá­lasztotta, majd Készíts Antalt egész vezérkarával a főv. bizottságból kibuktatta, ugyanaz a választó közönség Készíts Antal pártelnökét Botzenhardt János ügvvédet választotta orsz. képviselővé. Botzenhardt János egyszerű ügyvéd, nem or­szágos hírű ember. Nem is ö győzött, de győ­zött a függ. és 48-as párt, győzött Batthyány Tivadar gróf és nem Komjáthg Béla bukott meg, a ki már rég elbukott ember, de bukott Vázsonyi Vilmos! Ez a győzelem óriási súlyú argumentumot szolgáltat arra, hogy a fővárosi törvényt sürgősen revideálni kell. Mert ha a fővárosi törvény jó volna, nem lehelne se­gítségével a közvéleményt meghamisítani; ha pedig rossz, akkor nem lehet revideálását elhalasztani semeddig sem. Az a kapocs, mely minket a koaliczióhoz fűz, Önt is oda köti. Annak a tiszteletnek, melylyel a kapocs miatt Ön iránt viseltetünk, Önben is élni kell mi irántunk. S Ön annak ellenére, hogy a közvélemény napnál világosab­ban a mi pártunkon van, a koalicziót és Önt az önfeláldozásig támogató függ. és 48-as párt kívánságait félretolja és a demokratákat, kik Ön és a koaliczió ellen minden fegyvert meg­engedettnek jelentenek ki, nemcsak a polgárság vagyonára, de életénél is drágább becsületére törnek, hathatósan támogatja. Vagy nem ked­vez-e Nagyméltóságod a becsületrabló demokra­táknak, ha életüket a revízió elhalasztásával meghosszabbítja ? Kegyelmes [iram, nagy argumentum az óbudai választás!! Vázsonyi albumába Az óbudai választás. A lefolyt héten sok mindent Írtak a Vá­zsonyi albumába Batthyány Tivadar gróftól kezdve az óbudai tanítókig, de az album­nak e heti fejezete csak akkor teljes, ha ebbe belekerül az óbudai választás egész története és Vázsonyira nézve igazán meg­semmisítő eredménye. Óbudán fényesen győzött a független­ségi 48-as párt s bukott nem annyira a je­löltül beugratott Komjáthy Béla, nem annyira a' demokratákká vedlett pártütő óbudai füg­getlenségiek, mint inkább Vázsonyi Vilmos. Az óbudai választás nagy bukottja: Vázsonyi Vilmos. Ö inditolta meg a harczot s a megvívott nagy küzdelemnek minden piszkossága a Vázsonyi Vilmos nevéhez fűződik. A harczot ő indította meg. A mikor vállalkozni kész, alkalmas demokrata jelöltet nem találtak, a mikor alkotmány párti jelöltet sem tudtak fogni, mert sen1, Márkus Miksa, sem Csajihay Ferencz szerkesztők nem állottak kötélnek, felléptették a nemzeti küzdelem vezérlő- bizottságából kinézett Komjáthy Bélát, a ki­nek támogatására odavitte Vázsonyi Óbudára az utolsó szabadelvüpárti képviselőt, Sándor Pált pénzével és lipótvárosi befolyásával, Bánjfy Dezső bárót egyetlen egy óbudai hí­vével: Szeghi Jánossal és második kerületi párlnélküli pártelnökével Kriszhaber Adolffal. Odavitte Lengyel Zoltánt s odavitte a nem­zetközi szocialistákat. Ezt a szép társaságot nevezte el Vázsonyi »egyesült ellenzékinek. Vázsonyi harczmodora a maga teljessé­gében megnyilvánult az óbudai küzdelemben. Bőséggel használta legkedveltebb fegy­verét, a sarat. Sárral dobált mindenkit, a kinek neve csak eszébe jutott. Sem Yerhovai,

Next

/
Thumbnails
Contents