Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-10 / 23. szám
(AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Királyi demokraták. (S.) Bármennyire is igyekezett az agg uralkodó koronázásának jubileumát csendben, zajtalanul megünnepelni, — nem sikerült kívánságát mindenkivel elfogadtatni, s örült-e, nem e, ez az ő legbensőbb érzülete, s igy előttünk ismeretlen, — tudomásul kellett vennie, hogy Budapest népe bevonulásakor hangos szóval adta tudtul létezését. A hangos szó nem ritka utczáinkon. A lelkesedés hangja nem egyszer kisérte végig az ősz uralkodót palotájáig. De eddigelé a hangos szó mindig a tisztelet, a szeretet kifejezése volt; eddig Budapest népe mindig a király személye iránti hódolattal jelent meg, és sohasem azért, hogy a királyt az ő akarata előtti meghódolásra figyelmeztesse, erre hívja fel. A király jubileum: megérkezésének napján egy uj szereplő jelentkezett a király előtt. »Munkások, mienk a járda az útvonal mentén.« És felvonultak több ezerek és éltették a királyt ? Hódoltak a királynak? Nem! Figyelmeztették a királyt! Nem törődtek a nap jelentőségével, nem törődtek sem a múlttal, sem a jelennel, de még a jövővel sem. Nem törődtek még a király személyével sem. Mindez csak alkalom, hogy igényüket bejelenthessék arra, hogy még a királyi hatalom is nekik kell, hogy engedelmeskedjék, mert Bokányi szerint az öklök bemutatása nem az éljent kisérte, hanem az általános választói jog előszava. A történelem a csuhások monopoliuma- képen tanítja azt a nagy politikai tantételt, hogy: a czél szentesíti az eszközöket. S mintha szégyenpadra akarná ültetni a jelenkor mindazokat, a kik a tan kapcsán irtó háborút hirdettek és viselnek a csuhások ellen, — az események kérlelhetetlen igazságával bebizonyítja, hogy azoknak, a kik az eszközökben való közömbösséget elegendő alapnak fogadják el az üldözésre, — maguknak kell példát mutatni arról, hogy ők sem válogatósak az eszközökben. Hogy a jogrend félretolásával, hogy a más jogának nem respektálásával, hogy erőszakkal, brutalitással kapcsolatban követelik a jogot, ez már nem uj jelenség. Ez az eszköz már ismeretes. Ez a tömegek lélektanával indokolható is. Hogy ismerjék azok a jog korlátáit, a kik nem ismerik — állítólag — magát a jogot? Hogyan alkalmazkodjanak a jog keretéhez azok a kik — állítólag — kívül állanak a jogrend keretein? Nem is ezekről akarunk szólani. Azok viselkedése kezd mindinkább szembeötlő lenni, kik nem panaszkodhatnak, hogy »jogtalanok« hogy kívül vannak a „sánczokon«, — kik azonban monopóliumot akarnak maguknak biztosítani arra, hogy ők mindenütt, mindenkor és mindenhol lármázni, kiabálni, sírni akarnak, — miért’? mert e nélkül nem is vennének róluk tudomást. Azokról, kik mint a közbizalom letéteményesei szerepelnek a fórumon, s szereplésükkel mindinkább vesztik a bizalmat. Azokról, kik mint a demokráczia paten- tirozott lovagjai szerepelnek a közéletben, s a köztevékenység korlátáiként a szakszervezeti ügyészség nem is száraz és nem is zsir nélküli kenyerét ismerik. A sporadikus jelenségek lassanként egybe forrnak és kialakítják a színjátékot. A Bachus-pincze, a Martinovics-ünnep, a Lipsicz-óda és a felség előtti bemutatkozás szereplőiben, intézőiben, elveiben és modorában mind több és több rokonvonást árul el. Csak egy van még hátra, hogy a »poli- tikátlan« demokrata községi tábor az »Isten kegyelméből« való önzetlenséget is felvegye programmjába. » Akkor azután már nem tudnak többet hazudni. De mig ezt meg nem teszik, kénytelenek vagyunk egy kissé tamáskodni ugv demokrata, mint királyi voltukban. S azt hisszük, mindenki igy van a legújabb demokrata vivmánynyal, a királyi demokratasággal. Krónika. Árnyalatok. A mikor a legutóbbi községi választáskor a székesfőváros klikkjei és legnagyobb ellenfelük : a demokrata-párt megalakították községi alkalmi egyesülésüket, a demokraták vezére, Vázscnyi Vilmos azzal mentette a panama és sáp idült lovagjaival való e morganatikus házasságát, hogy a klikkfőnökök tábora az ő programmját fogadta el. A természetellenes frigy czégéreiil kiakasztották a községi demokrata-párt elnevezést, és ez érdekházasság vezérlő motivuma gyanánt a »nem akarunk politizálni« jelszavát hirdették. Már e természetellenes pártalakulat megszületésekor tisztában lehetett mindenki azzal, hogy oly heterogén elemek, mint a demokraták és a klikkemberek, egy táborban meg nem férhetnek. Alig félesztendeje esak, hogy az uj községi párt megalakult, és máris fényesen beigazolódott ez a jövendölés. Mert a természet törvényei szerint tűz és viz nem egyesülhetnek. A demokraták igen helyesen czéltudatos községi szociálpolitikát akarnak, mely a széles néprétegek helyzetén segíteni képes. Ezzel szemben a klikkemberek a panamista tradiczió emlőin nevelkedtek, és a főváros által nyújtható minden szolgáltatást és előnyt a magánérdekek szolgálatába iparkodnak hajtani. A községi demokraták sürgetik a közüzemek megváltását, holott a Morzsányi- Radocza ikerpár a gázgyár dividendáját, a Hü- vös-JelIinek-Heltai triász a villamvasutak igazgatói tandemjeinek növelését tűzik ki községi politikájuk vezérelvéül. És igy tovább az egész vonalon. Helyet foglalnak a demokratatáborban a tipikus házbéruzsorások, a kartellovagok, a bankpotentátok, szóval valamennyi antipodese a széles néprétegek érdekelnék. És ez alapvető választóvonal mellett számos egyéb tekintet van, mely a községi többségi párt egységét darabokra szaggatja. Úgy, hogy a nagy párton belül máris oly nagy számú töredék és árnyalat észlelhető, hogy ezeknek az összetartására a Vázsonyi presztízsének abroncsa alig lesz elég erős. Eddigelé is már a következő áramlatok és ellenáramlatok, árnyalatok és párttöredékek mutatkoznak: Először az ó-demokraták: Vázsonyi és táborkara, a lármás terézvárosi fiskálisok és egy két nagymezö-utczai nem fiskális, de szintén lármás tüzbemenő. Ezek körén belül Vázsonyi a pártvezérhez illő mérsékeltebb, higgadtabb irányzat szószólója, Bródv és Pető doktorok, a radikális munkásbarátok. Másodszor az ujdemokraták ; a különböző kerületek lateinerjei, a kik a demokrataságban még nem vitték annyira, hogy ne lovagiaskod- janak, mert igen jól tudnak vívni. Ezek a fő- leterrorizálók, a kiknek frazeológiája a »fogja be a száját«, »piszok«, »komisz fráter« és más hasonló hízelgésekben merül ki. Hogy úgy mondjuk : ők a demokraták fenegyerekei. Harmadszor a gázemberek és villamosok pártja, a javíthatatlanul inkompatibilisek, kik a régi klikkuralom törzskarát képezték; a Rado- cza-Morzsányi-Hüvös-Jellinek-Heltai-féle nagymogulok. Nevezhetnék őket méltóságos demokratáknak is, mert a melyikük nem méltóságos, az bizonyára azzá lesz idővel. Ők képviselik a vagyonos osztályt a demokraták közt. Szocziál- politikai érzésükre élénk világot vett, hogy sajnálják az utczaseprőktől a nehány fillérnyi bérjavitást. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők; VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—98. Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Almássy-tér 17. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre .............................................. 10 korona. Fé l évre......................................................... 5 „
