Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-14 / 19. szám
II. évfolyam. __________________ ________H)07. május 14. l*>. szám. (A Z ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, ' Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfon, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ................ ... Ю korona. Fé l évre ... ... ... ... ... ... — 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők; VII., Almássy-tér 17. Budapest, VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—98. rek asztala körül forog a világ s csak ők tudják, hogy ki a jó pap. Hogy a fővárosi bizottságnak rom. katb. hitvallást követő tagjai a katholikus kérdést, katholikus szempontból és katholikus hívek utján akarják megoldani? Konstruálnak egy antiszemitizmust S ők, a kik a legutolsó VII-ik kerületi politikai választáson korteseszközül felhasználták a felekezeti kérdést; a kereszt híveihez antiszemita izü, az izraelitákhoz pedig antichristiánus izü leveleket szövegeztek és mint bizalmas levelet elküldték az ellenfél czégére alatt, de elcserélt tartalommal a választóknak, most egyszeribe párthatározatot provokálnak, hogy kikérik maguknak azt, hogy őket zsidó szemüveggel bírálják el, mikor ők rom. kath. papot akarnak választani! Hogv az ő jelöltjükkel csúfot vallottak, hogy a jelekből következtetve, éppen az elfél fog megválasztatni'? Hát egyszerűen párthatározattal kimondják a szentesítést, hogy most már az ellenfél az ő jelöltjük s arra szavazni muszáj! Nem hiában szeretik Budapestet akülöm- böző czirkuszok és egyéb látványosságok impresszáriói, de hálás publikumot is találnak itten. Sőt alkalmas tanítványokat is. Mert mi más egyéb a községi demokrata párt ezen szereplése, mint utánzása a czir- kusz komédiásának, ki ott settenkedik a serénykedő szolgák között, hogy úgy látszassák, mintha ő is dolgozna. S hogy tud szuszogni a megerőltető semmittevés után, hogy törüli a verejtéket a »köztevékenység« fáradalmai után s hogy tud sütkérezni a kiérdemelt munka elismerésében. Az üdvözletek fogadásában, a dicsőségben való részesedésben, a siker elismertetésében már komolyan részt kér s azt hiszi, hogy erre jogot is szerzett. Hát tisztelt községi demokrata városatyák,— a magyar közélet, hiában uralkodnak rajta — még nem sülyedt le a czirkuszporon- dok és az ős-budavári mulatók nívójára. Az a sok nyomorúság, melyet előidéztek, orvoslást, komoly munkát kíván. Az a sok szép programúi beváltásra vár. Emberekre és nem komédiásokra van szüksége az ország fővárosának. Munkára és nem alakoskodásra vár a »közszükséglet.« Falstaff hangjai nagyon jól hangzanak Ős-Budavára és az Abbázia kerek asztalainál, de a főváros közgyűlése mást érdemel. Eddig nem volt helye a mi közéletünkben a felekezeti kérdéseknek. Önök voltak az elsők, kik a hatalmi kérdés szempontjából a felekezeti kérdést is a párt szolgálatába hajtották. A figyelmeztető szavak idejekorán elhangzottak, hasztalan. És most, hogy kezd érni az önök vetése, ne menjenek szidni a magvetőt, mert a magot önök szórták el. S hogy most önök tiltakoznak a kérdés ilyetén alakulása ellen?! Uraim! ez méltó önökhöz, mert ez valóban kóklerség ! Kóklerség. (S.) A községi demokrata párt az elmúlt napokban véletlenül tükörbe nézett. S csudálatos nem azon iitödőtt meg, a mit a tükörben láiott, hanem haragjának minden erejével nekiment azoknak, a kik alkalmat adtak arra, hogy maga-magát a tükörben megláthassa. Vájjon miért? Hiszen még azok sem kerülik a tükröt, kiknek csúnya képet mutat? Sőt ezek gyakrabban nézegetik magukat benne, mert lesik, hogy vájjon sikerült-e már a különböző máj foltokat, szeplőket és egvébb arczdiszeket eltüntetni a láthatárról. A szép arcznak meg lehet bocsátani, ha hiú is. De mikor a kozmetika minden szereivel dolgozó, kendőzött szépség prédikál a tükör haszontalanságáról, az már nem elnézést, hanem leleplezést érdemel, mert azt tételezi fel embertársairól, hogy vakok, hogy nem látnak s azt hiszi, hogy a tükör eldugásával elrejtve maradnak az ő szépséghibái is. Kiirtották a politikát a községi életből a »szeretett főváros« érdekében (?) léhát még papnak is azt akarják megválasztatni, ki az ő »dicső« hadjáratukban szerzett érdemek utján érdemessé vált jámbor, istenfélő hívek lelki gondozására. Hogy a herczegprimásnak nem tetszik? Konstruálnak egy autonomiamegsértést, s a »municzipális párt« ökleit rázva magyarázza, ősi Esztergom falainak, hogy az Abbázia keKrónika, Tisztelt olvasóm, ki hozzászoktál e helyütt közgyűlési pillanatfelvételek olvasásához, fordítsd haragodat Vázsonyi Vilmosra és társaira, a kik okai, hogy ezúttal nem őket találom elébed. Ők a szerdai közgyűlésre is vihart ígértek és mert ebben az ígéretükben is becsaptak, megfosztották a krónikást attól, hogy folytassa a »Chronique scandaleuse«-t, vagy beszámoljon a »városházi kabarét« szerdai előadásáról. Nehezére esik a krónikásnak, hogy nem termeltek részére anyagot a derék demokraták. kik ezúttal először — hogy miért, az az ö lilkuk marad — a komoly munkát se veszekedéssel, se botrányok előidézésével meg nem zavarták és lehetővé tették a napirendi ügyeknek kimerítő objektiv tárgyalását. Ha ez igy fog folytatódni, a közgyűléssel ezen a helyen nem fogunk löbbé foglalkozhatni. * Letárgyaltak egy szabályrendeletet, mely a kávéházakról és vendéglőkről szól. A ki csinálta, nagy és derék munkát végzett, Faller Ferencz tanácsnok megérdemli érte a dicséretet. De mégis furcsa és különös, hogy a kávé- házakról szóló szabályrendelet tárgyalásával egyidejűleg csaknem az összes nagyobb kávé- házakban felemelték az italok árat. Drágább lett a kávé, a pikoló, a kapucziner, a fagylalt, a limonádé: szóval minden. Pedig hát a szabályrendelet semmiképen sem befolyásolja a kávéházi árakat. A kávésok avval argumentálnak, hogy drágábban fizetik ők is — a tejet. Ez aztán, a kávés-filozófia! Nagy Har- sányi az ő filozopteri tudományát igy értékesíti a maga javára és a kávéházi törzsvendégek kárára. Mert drágább lett a lej, ö és a nagykávésok drágábban mérik a fekete kávét. És a budapesti publikum ebbe kénytelen-kelletlen beletörődik, mert erre remedium nincsen. Ha csak az nem vigasztalja meg őket, hogy az uj szabályrendelet megengedi a jövőben a kávéházakban nappal a női kiszolgálást, és ha puha finomságú női kezek fogják ezentúl bezsebelni a pikoló árát, eszünkbe sem fog jutni az a sarcz, melyet már jó eleve*ránk kivetettek. Egyébként az is megeshetik, hogy kávéházban sem fogunk kávét fogyaszthatni. Az el múlt napokban Budapest egész területén nem lehetett tejet kapni. Ez is budapesti speczialitás. Hiába kerestek tejet a tejcsarnokokban, a Gold- mann-fiókokban, tejet nem kaptak sehol. Ezt a veszedelmet a kávéházak még szerencsésen elkerülték, de ki tudja, mit hoz a holnap? A tejpotentátok konventikuluma már is eltökélte, hogy legközelebb tetemesen fölemeli a tej árát, hogy az a nyomorult szegény pesti ember, ha tejet akar inni, fizesse is meg. Eddig is méregdrágán fizettük a pancsolt tejet, most még nagyobb tej drágaságnak nézünk elébe. Hogy ez ellen lehet-e tenni, azt süsse ki a bölcs hatóság, de hogy tenni kell valamit, azt megköveteli ez a minden irányban kiszipolyozott fővárosi közönség. De hatványozott éberséggel őrködjön a hatóság, hogy a közönség drága pénzéért tiszta tejet kapjon és nem vízzel pancsolt tejkeveréket. Nincs is a kávéházi szabályrendeletnek más fogyatékossága, mint egyedül az, hogy ebben az irányban semmiféle intézkedés benne nem foglaltatik. Pedig a közönség egy efféle illuzórius intézkedést is bizonyára nagy megnyugvással fogadott volna.
