Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-14 / 19. szám
Ä jogvédő bizottságokról. A kihagyott választók figyelmébe. A főváros összes kerületeiben megalakultak a jogvédő bizottságok a választói jogok védelmére. Ingyenesen állanak a polgárság rendelkezésére s bár számosán veszik igénybe az ö tevékenységüket még sem fordulnak hozzájuk annyian a mennyinek kellene (úgy kellene, hogy mindenki, a kit választói névjegyzékből kihagytak, jelentkezzék a maga pártjának jogvédő bizottságánál) s a kik igénybe veszik a jogvédő bizottságok működését, azok sem hozzák el a felszólamláshoz szükséges adatokat s ezzel a nagy ] munka sikerét koczkáztátják. A felszólamlásra engedélyezett idő rövid, törvényhozási utón kell ezen segíteni, mert 10 napig vannak kitéve a [ lajstromok (május 5—15.) s ugyanezen idő alatt adandók be a felszólamlások, már pedig egyedül a névjegyzéknek alapos áttanulmányozásához \ .— akkor a midőn egy-egy kerületben W00 újonnan felvett, W00 kihagyott választó sze- ! repel — kell legalább 10 nap. A felszólamlá sok felszerelésére, illetve a szükséges bizonyítékok beszerzésére tehát idő nincsen. Mit tegyen tehát a jogvédő, midőn hiányzik a felszólamlását támogató bizonyíték? Adja be nyugodtan a felszólamlást s addig, mig a központi választmány döntése leérkezik, szerezze be bizonyítékait, mert a Kúriához benyújtandó felebbezések mellé uj bizonyítékok csatolhatok s igy pótolhatja azon mulasztást, melybe a törvény hiányossága miatt bele kellett esnie. A jogfentarlás okából tehát minden felszólamlás beadandó, akár van bizonyíték, akár nincs. Arra kérem a főváros polgárságát, hogy lehetőleg bizonyítékokká] felszerelve forduljanak választói joguk védelme végett a kerületi pártok jogvédő bizottságaihoz. Dr. Bern féld Izsó. Megfelebbezik a vízivárosi plébános-választást. A mint beavatott körökben ma még titok- ban rebesgetik, a vízivárosi plébános-választást egy demokrata bizottsági tag megfelebbezte azért, mert más vallásfelekezetü városatyák is résztvettek a választásban. Az is hírlik, hogy a kúriánál keres orvoslást (talán a rómainál?) és határozatot akar j provokálni egyrészt abban az irányban, hogy az izraeliták a plébános-választásból zárassanak j ki, másrészt, hogy a vízivárosi választás érvény- telenittessék. A nélkül, hogy jogi fejtegetésekbe bocsátkoznánk, csak is röviden foglalkozunk ezzel a nagyon e gyű gyű naivitással s csak annyit jegyiünk meg a bizottsági tag ur eltévelyedésére, hogy Budapest székesfővárosa se nem róm. kath., se nem protestáns, se nem zsidó vallásu s hogy mint ke gyúr nem felekezeti, lakván a város területén s lévén ennek polgárai sokféle vallásnak, a kik a város terheinek viseléséhez felekezeti minőségükre való tekintet nélkül hozzájárulnak. A mi pedig a kegyúri jogok és kötelezett- j ségek gyakorlását illeti, ezeket a főváros nem mint egyes személy, hanem mint törvény- hatóság (erkölcsi testület) teljesiti a megválasztott képviselő-testület összesége által, tehát a plébános-választást is nem mint róni. kath. felekezetű egyének testületé, hanem a képviselőtestület összesége állal azok felekezeti minősegére való tekintet nélkül teljesiti. A felebbező felfogása szerint a más hit- felekezetü képviselő-testületi tagok kizárandók volnának, mert róm. kath. plébános választásánál csak is saját hitfelekezetüek vehetnének részt, a terhek viseléséhez azonban ők is hozzájárulni kötelesek. Ez a testvéri szeletet megnyilvánulása. De hogy ennek a középkori íellogásnak a helytelenségére még jobban reámutassum\, kérdjük: mi történnék akkor, ha az összes képviseleti tagok, sőt a polgármester és főpolgármester is mind zsidó liitlelekezetüek volnának? Ki választana akkor Budapesten [de bánost, talán el kellene menni a szomszéd íaluba ? A képiselőtestületnek ezt az eminens jogát nem szabad illuzioriussá tenni, hiszen magának a prímásnak is csak annyi beavatkozása van a választásra, hogy kánonjogi szempontból kilo- gást emelhet a város képviselete által kijelölt egyének egyike vagy másika ellen, de hogy kit válasszanak meg e jelöltek közül, ezt nem be- folyásolhatja. Ez utóbbi érvet csak is a íeleb- bezö álláspontjának képtelen volta bizonyitá- sára idéztem. Végül a felebbező nézete ellen szól a törvényes szokásjog és az, hogy sem törvény alapján, sem rendeletileg a zsidó hitíelekezetü városatyák a választástól, illetve a szavazattól el nem tilthatók. Egy ilyen megcsontosodott jogszerzés és gyakorlás pedig sötét felfogással és ókori nézettel meg nem dönthető, ez csakugyan ugrás lenne a sötétbe, a minek a liberális magyar nemzet bíróságainál vagy köz- igazgatásánál a felebbező még ma érvényt nem szerezhet. Egy kúriai bíró. Községi szocziáipolitika, XI. A közczélü üzemek kommunalizálása. A közczélü üzemek kommunizálása a dolgok jelen állása mellett tehát, a mikor hosszú szerződések biztosítják a magánvállalatoknak a privilégiumokat, rögtönösen keresztül nem vihető, hanem csak fokról-fokra, esetről-esetre. A gázgyárak megváltására nézve két éven belül kínálkozik mód, és ezt okvetlenül meg kell ragadni arra, hogy ezt a fontos közüzemet a főváros tulajdonába kerítsük. Ugyancsak nincs kizárva a villamossági társaságok kommunizálása, minthogv a fővárosnak jogában áll újabb vállalatokat engedélyezni, mely eshetőséggel szemben talán szívesebben belemenne a mostani két vállalat a kedvező feltételek mellett való meg- váltásba. E részben nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy villamos áramszolgáltatásra újabb engedélyt a főváros valamelv újabb vállalatnak semmi esetre ne adjon, ha bele nem akar esni elődeink hibájába, j Már jelentkezett újabb reflektáns és bizonyára fog még jelentkezni más is. Ha nem sikerülne a megváltás, úgy a város maga létesítsen egy uj áramszolgáltató telepet, mely | előnyösebb feltételek mellett szolgálja ki a közönséget. Egészséges verseny esetében a most létező két vállalat legalább is ipar- | kod ni fog minél előnyösebben szolgálni а I közönség igényeit. Ugyancsak meg kell ra- í gadni a most kínálkozó alkalmat a társas kocsi közlekedés városi üzemi e való átvételére. Az omnibusz-társaság szerződése nemsokára lejár, azt megújítani semmiesetre nem szabad, hanem a váios vagy saját kezelésében bonyolítsa le e közlekedést vagy adja bérbe megfelelő kautélák mellett. A közczélü üzemek kommunizálásának szocziális fontossága még egy más oldalon is nyilvánvaló. Budapest székesfőváros pénzügyi helyzete tudvalevőleg súlyos. Az eddigi bevételek nem elegendőek a hirtelen nagyvárossá fejlett főváros költségeinek fedezésére. Itt tehát egy nagyon komoly alternativa előtt állunk. Még pedig vagy megszorítjuk a községi tevékenységet úgy, hogy a főváros nem teljesíti egyre fokozódó kötelezettségeit kulturális, gazdasági és szocziális téren, a mi a kommunitás visszafejlődését és városunk sülvedését jelentené, jelentvén az állami és városi életben minden sztagnálás hanyatlást; vagy pedig lépést tart a főváros az egyre növekvő igényekkel és teljesiti hivatását, akkor azonban a közjövedelmek nagymérvű szaporításáról kell gondoskodnia, vagyis a közterhek újabb emeléséről. Ám ez adóteher további szaporítására, a lakosság mai anyagi helyzetében helyesen gondolni sem lehet, főkép nem olyan uj szolgáltatások kivetésére, a melyek a széles néprétegekre újabb terheket rónának. Nem marad tehát egyéb ut bátra, mint az, hogy a főváros magángazdasági üzemekben újabb jövedelmi forrásokat biztosit magának: vagyis a köz- czélu üzemek haszonhajtó há^i kezelésbe való átvétele. Hogy a jövőben ez a kommunizálása a közczélü üzemeknek egyedüli eszköze a községi feladatok helyes elvégzésére szolgáló jövedelem szerzésének, az mindenki előtt világos, a kinek halvány sejtelme van arról, hogy a községi élet terén még mily sok teendő vár Budapestre. A holnap szükségletei tekintetében pedig máris nagyon latba esnék az, ha a főváros a gázgyárak közeli megváltásának kínálkozó alkalmat megragadná. Már ebből az egy üzemből oly nagy nyereségre tenne szert a székes- főváros, a melyből legalább egy évtizedre teljes bizonyossággal ki volna küszöbölhető a község háztartásából a deficzit. Az első lépcsőfokot a közczélü üzemek komrnu- nizálásához tehát a gázgyár megváltása fogja képezni. Diszlakonm gróf Apponyi Albert tiszteletére а VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkörben. А VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör e hó 4-én este ünnepi díszt öltött, mert Almássv- téri körhelyiségében vendégül látta a nemzeti kormány függetlenségi párti minisztereit. A p p о n yi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert ünnepelte fényes diszlakoma keretében a pártkor abból az alkalomból, hogy öl a kör tiszteletbeli tagjává megválasztották és mert a párt kérésére állami felső kereskedelmi iskolát nyit még ebben az évben а VII. kerületben. A p po n у i ünneplésére jelentek meg Kossuth Ferenc/, és Günther Antal miniszterek is, nemkülönben Holló Lajos, a fővárosi függetlenségi és 4 8-as párt elnöke, továbbá Sághy Gyula, Nagy Dezső, Készíts Antal, В á t h Endre, Szent- k i r á 1 у i Zoltán, S ü m e g i Vilmos, H ó d у Gyula, M а г к о s Gyula országgyűlési képviselők és Jakab Sándor, az orsz. függ. párt titkára. Az összes fővárosi függetlenségi körök és szervezetek küldöttségileg képviseltették magukat, olt láttuk: S effer László, Minke Béla, dr. Stark Andor, dr. Mangold Ármin,
