Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-15 / 15. szám
2 FÜGGETI. E NT BUDA PEST mig nem vedlettek legalább látszólag, hogy a nagy mesemondónak alkalma legyen, mint hazai csudákat bemutatni, nem a Yam- petics-féle áll tkerlet, hanem azoknak a tömegét, azoknak a vezéreit kiknek gyámsága alá helyezte maga magát. A kinek őszinte törekvése a főváros érdekeit szolgálni, ezt csak lopva, csak titokban teheti. A nyílt fórumon az őszinte szó náluk politika. Az igazság szavát pártkérdéssel, párt- fegyelemmel fojtják el. A nemzeti politika alkotó munkájából kikapcsolják magukat, ők »független függetlenségiek«, de a nemzeti politika vámpírjai között első helyen vannak szóval, tettel, kéréssel, követeléssel, hazugságokkal, Ígéretekkel. Nem! Ez nem az igazság útja. Ha ők kikapcsolják magukat a nemzeti munkából, ha ők nem osztoznak a felelősség kérdésében, ha ők csak akkor láthatók, mikor az üres zsebekbe hullajtást várnak; ki kell kapcsolni őket is, — nem a fővárost, hanem a főváros jelenlegi hatalmasait, bizottsági tagjait értjük — a nemzeti munka áldásaiból. Hadd czipeljék továbbra is a deficzites állapot okozóinak bélyegét. Még alkalmat sem kell nekik adni arra, hogy hazug szavaik meghallgatásra találjanak. Ha Eötvös Károly, a főváros képviselője, a törzsfőnökök prototípusainak szatellesévé szegődött, ha a nagy mesemondó nyilvános gyülekezetben nyíltan azt meri mondani, hogy ő nem tudja, hogy hol van a fővárosban a »függetlenségi és 48-as párt« és hozzáteszi, hogy »most ők vannak uralmon és remélhetőleg jó sokáig ott is maradnak«, hát ezt meg kell hallani a főváros többi országos képviselőinek, meg kell hallani az országos pártoknak, a nemzeti kormánynak, és ezt tudva, bírálja majd el a »szeretett főváros« jövőjének jegyében hozzá forduló farizeusok szavait. Ha ők nem találhatók meg a »nemzeti munkánál«, ők se találják meg kéréseikkel a »nemzet munkásait«. Gróf Batthyányi, Holló, Nagy Dezső, Bal- lagi, Készíts, Lovászy és a többi képviselő urak értsék meg e jelenség tanulságait és ne szűnjenek meg ostromolni a kormányt, az uj fővárosi törvény érdekében. Először a törvényt kell megalkotni. Azután elseperni ezeket a vedlett farizeusokat. S mikor mindez megvan, akkor fogékony talajra fog hullani a nemzeti kormány jóakaró segítsége, és az uj főváros nem log elzárkózni politikájában a nemzeti munkától, mert az uj főváros az lesz, a minek lennie kell: »a független Budapest«. Erzsébet-sugárut. Évek óta húzódik az erzsébetvárosi sugárút kérdése. Neve már van régen: Erzsébet-sugárut. Keresztapja Ehrlich G. Gusztáv évek óta reszketve varja a születését. Ámde a születés csak marad, marad. Szemfényvesztés volt a hiresz- telt '»áldott állapot.a Hiszen az apa : a pénz — hiányzik még a mai napig is. Az erzsébetvárosi sugárul megvalósulása pedig különös érdeke nemcsak a VII. kerületnek, az egész fővárosnak, hanem az egész országnak is& A VII. kerület speciális érdeke az volna, hogy létesülne végre ebben a sűrűn lakott és tömören beépilett kerületben egy tágas, levegős ul, hol a VII. kerületi ipar és kereskedelem egyrészt nagyfokú fejlettségének méltó helyet foglalhatna el, másrészt élénk forgalmát köny- nyen és kényelmesen bonyolíthatná le. A főváros egyetemének érdeke az volna a sugárul megvalósulása révén, hogy az építőipar s vele számos más ipar fellendülne, minek nyomán igen áldásos következmények fakadnának. Az egész ország érdekét kell. hogy képezze az építendő palolasorokba befektetendő nevelő, mivelő, nemesitő, eszthétikai, kulturális és nemzeti erő. Mert építészeinkre művészi feladat vár, hogy a különféle építészeti stíleknek felhasználásával az eszthétikai érzéket fejleszszék, hogy a magyar stilt végre vetekedve megle- remtsék, midőn majd terveiket nemcsak a modern kényelem és czélszerüség, nemcsak a tartósság és erő, hanem az eszthétika és szépség törvényei szerint fogják elkészíteni Mindnyájunk közös érdeke tehát, hogy a sugárút létesüljön, mindnyájunknak támogatni kell az ügyet odáig, inig csak meg nem valósul. A közs. demokratapárt ebből is monopóliumot akar magának csinálni. Morzsányi íélli a kezdés dicsőségét, Eötvös nemcsak a kezdést, de a tervezetet is pártja által akarja megcsináltatni és büszkén emlegeti saját és pártja erejét, mig Ehrlich egy kaffertörzstő felsöbbségérzetével jelenti ki, hogy a sugárul meglesz, mert a hatalmon lévő közs. demokrata- párt megszavazza. És а к afféré к ujonganak. No mi nem bánjuk, bárki is kezdeményezi, bárki is viszi keresztül — nékünk csak az a fő, hogy meglegyen. És ép ez, a miben, sajnos, nagyon is kell kételkednünk. Ehrlich Gusztávék határozott ígérete élőt- j tünk semmi értékkel sem bir. Tettek ö már j hasonló határozott ígéretet igen sokszor, mint pl. legutóbb a községi választások elölt a tisztviselők fizetésrendezéséröl. De miután a közs. választások után a demokratapárt hatalomhoz jutott, a fizetésrendezés kérdését még Ehrlich is félretette. Hej pedig de kiabált, hogy biztosan meglesz ! így tesz a falusi gazdaasszony is a szakajtóban lévő pár szem kukoriczával, melylyel a sertést az ólba csalogatja. Félre teszi, hogy j holnap a zörgésével újra lehessen csalogatni. De nemcsak azért nem hiszünk a sugárul megvalósulásában, mert Ehrlich megígérte, hanem különösen azért, mert a tervezet hibás és a kivitel taktikája rossz. A tervezet a Damjanich- utczát akarja meghosszabbítani egyenes vonalban befelé, minden akadályra való tekintet nélkül, egész j a központi városházáig. Az útvonal szélességét 30 méterre szabják. A 30 méteres útvonal ki- ; sajálilása a fővárosnak cirka 8—9 milliójába kerülne. Hogy a kisajátítási költségei apasszák, árkádos építkezéseket terveznek. E szerint a 30 méterből 19 métert szánnak a kocsi útra, 5x/2—ö’/o métert a gyalogjáróra. A gyalogjárók igy fedve volnának az épületek emeleti részeivel, melyeket oszlopok tartanának, akárcsak a pesti Vigadó vagy a földmivelési minisztérium homlokzatát. Itt van azonban a bökkenő. Az árkádokat azért találták ki, hogy a kisajátítási költség a város és a telektulajdonosok között oszoljon meg. Igen ám, de a négy-öt emeletes palotasorok közölt az első emeleten már csak 19 méter távolság lesz, akárcsak a kocsin ton, ami éppenséggel elégtelen az árkádok alatti üzlethelyiségek megvilágítására, levegő és fény adására, deéppen elég volna minden eszthétikai hatás tönkretételére. Az árkádos rendszer legalább 50 méteres kocsiutat követel meg. mert különben az átlagos 65 fokú bevilágilást az árkádok alatti üzlethelyiségek nem nyerhetik, a levegő, fény és eszthétika pedig mind száműzve vannak. A kivitel taktikája tehát határozottan rossz. Morzsányi és Ehrlichék a tárgy megnevezése nélkül meghívták a VII. kér. bizottsági, választmányi és iskolaszéki tagokat, továbbá az iparhatósági megbízottakat folyó hó 8-ikára az Erzsébetvárost igen közelről érdeklő fontos ügy megbeszélésére. A pártunkhoz tartozó iskolaszéki tagok az értekezleten a meghívó furcsasága daczára is megjelentek. Azt hitték, hogy valami fontos kulturális dolgot tálalnak eléjök, mint a milyen mostanában a VII. kerületi állami felső kereskedelmi iskola kérdése. Csalódtak, mert a sügárulat tálalták fel. Akkor meg konstatálták, hogy a mindent monopolizálni törekvő demokrata párt a kerületnek egyik legerősebb és legnagyobb tényezőjét: a függ. és 48-as pártkör vezetőséget az értekezletre nem hívta meg. Pedig ennek az ügynek keresztülvitelére talán az mégis hivatotlabh, mint az iskolaszék, vagy az iparhatóság ?! B. Virágh Géza kifejezést is adott ezen véleményének, mikor az ügy érdekében ajánlotta, hogy a sugárul kérdése népgyülés elé vitessék, mely népgyülés előkészítésébe a kerület minden számot tévő tényezője s igy első helyen a függ. és 48-as párt elnöksége is bevonassák. A sugárul ügyének sikere ugyanis nem a VII. kér. demokrata párt, hanem a VII. kerületi polgárság egyetemének kezébe van letéve. A siker csak akkor bizonyos, ha a polgárság egyérlelmüleg mondja ki, hogy néki a sugárul jogos érdekei előmozdítására okvetlenül szükséges. Erre a tárgyilagos felszólalásra Eötvös Károly hetykén azt felelte, hogy hallotta, hogy van 48-as párt, de nem tudja, hogy hol van, hát azért nem kapott az elnöksége meghívót. B. Virágh Géza azzal válaszolt, hogy pedig tudhatná a képviselő ur, mert az a párt volt az, mely nemcsak Márkus Józsefet buktatta meg, de majdnem megbuktatta a képviselő urat is, hiszen ö vele szemben is 2500 szavazatot adott le. Mi pedig azt mondjuk, ha idáig nem tudta Eötvös Károly, hol van a függetlenségi párt, majd meg fogja tudni a legközelebbi választásnál ! Amit meg tudott tenni Nagy-Kőrös, meg fogja tudni tenni a VII. kerület is! A mi felfogásunk tehát egészen tiszta. Közérdekű ügyben nem nézzük a kezdeményezöt- nem keressük a személyi motívumok kidom- boritását, de mindig ott vagyunk, hogy a közérdeknek teljes erőnkből szolgálatára legyünk. A demokrata párt felfogása ezzel szemben, hogy bármiféle fontos, a polgárság egyetemét érintő kérdés merüljön fel, nem támogat semmit, a mi nem ö tőlük, az ö táborukból indul ki. És ezt nem mi mondjuk róluk, hanem ők maguk hirdetik szemérmetlen nyíltsággal önmagukról. Es hogy csakugyan hívek ehhez az állás-pontjukhoz, kiderült legutóbb is, a mikor a főváros polgárságának egyeteme foglalt állást a gazdasági önállóság kérdésében. Hol volt akkor a demokrata párt? Es most, a mikor a függetlenségi párt kezdeményezésére a VII. kerületi felső kereskedelmi iskola létesítése közel áll a megvalósítás stádiumához, ott lesznek-e a demokraták a közérdekért küzdők táborában ? Az előbbi mozgalomtól távol tartották magukat, ez utóbbi mozgalommal szemben pedig kíváncsian várjuk állásfoglalásukat. Községi szocziálpolitika. Közlekedésügy. VIII. A székesfővárosnak beavatkozási jogot kell gyakorolnia, — mint ezt előzőleg kifejtettük — első sorban a közúti közlekedési vállalatok tarifapolitikája fölött. Igaz, hogy ez a joga a fővárosnak a papiroson megvan, csakhogy a gyakorlatban alig érvényesül, vagy ha igen, akkor sem kellő nyomatékkai és nem a szocziális érdekek megfelelő szem- meltartásával. Mert külömben alig volna lehetséges, hogy a távoli ipari czentrumokba, mint Kőbánya, Újpest, a hová reggelenként a munkások ezrei tódulnak minden irányból, a vitelbérek aránylag igen magasak. Vagy nézzük csak a pest-budai viszonylatok magas tarifáit, melyek szinte lehetetlenné teszik, hogy forró nyári vasárnap a szegény köznép a hűs budai hegyek közé meneküljön üdülésre. Svábhegy, Zugliget, Hűvösvölgy nem is szólva a távolabb eső és csak helyi érdekű vasúttal megközelíthető helyekről a nagy útiköltség okából csak jobbmóduaknak i
