Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-18 / 11. szám
AZ ERZSEBETVAKOS. О Talán feszélyezte őket. hogy a magijai népjogokról kellett volna beszélni ? Talán kellemetlen érzés származott volna abból hogy Magyarország székes- tóvá r osán а к m a gy ar sá gá r ól kel let t vo 1 n a hivatalosan bizonyságot tenni? Hát ez nem tartozik a „Municipális párt' programmjába ? Nem hiába, hogy lealkonvodott, de nagyon is szomorúak és setétek e kérdések és gondolatok. de fájdalom a tények is. S keresve az okot. a magyar szabadság Tirtausának, a lángszavu Petőfi Sándornak sorai kerülnek toliamra: »Mécsemnek lángja mint lobog! Mitől lobog? Mi lengeti? Tán ti jártok itt mécsem körül, Ti nagv szellemek, ti hazám ősei?< Csakugyan lobog a láng a mécsemben. De csudálatos módon nagyon hasonlít e lánglobogás a lidércztüz lobo- gásához. Lidércztüz, itt a fővárosban ? Hiszen az rothadó, korhadó anyagokból táplálkozik, hiszen az mocsaras, lápos, ingoványos helyeken fakad fel? Lehetséges volna, hogy itt a gázgyár nagy monopóliuma mellett a gázlángok lobogása a lidércztüz lobogásá- hoz hasonló? De talán „ti nagy szellemek” jártok itt mécsem körül s attól lobog? Igen fővárosunk nagy szellemei. A „Bankó“ és a „Panama“ szelleme. Hallom is, hogy suttognak. Értem is, a mit suttognak. Felmutatják a nagy főkönyveket, a tárczahitelt fedező váltókat, kötelezvényeket; reá mutatnak az azokon szereplő nevekre, odamutatnak a helyekre, melyeken a nevek viselői ülnek s hatalmas sorozatban vonulnak fel a főváros intézői, tisztviselői, törvény- hatósági tagjai s mindezek végén ott vigyorog kaján képpel a törzsfőnök s óralánczára fűzi a trezor kulcsát, zsebre dugja azt s azzal együtt eltűnik fővá- rosunk közéletének tisztasága. De ezt csak „Bankó“ szelleme mutatja be. „Panama“ szellemének is van mutatni valója. íme nézd egy hatalmas törzsfőnök kiszemelt utódja, a legvéresebb szájú demokrata, a szegényeknek legáldozatkészebb szolgája, az adókivető bizottságnak oszlopa, fővárosi bizottsági tag; vezér a vezérek között, Cato a más dolgában. Nézd, mit csinál mikor saját zsebéről van szó ! Mit mivel mikor az igazság érdeke az ő zsebét érinti! Nézd a nagy altruizmust hirdető demokrata, hogy mond tudva valótlan dolgokat, hogy~ vezet félre közhatóságot, bíróságot, hogy csalja meg a kincstárt, „szeretett fővárosát“ és talán polgártársai érdekében ? Jámbor, egy ügy ü hazafi. Hát nem tudod, hogy a hazafiság ki van zárva a főváros közgyűléséből? Hát nem tudod, hogy ílven körülmények között а VII-ik kerületi fővárosi bizottsági tag nem szegi meg a pártfegyelmet ? Nézd. a nagy Nessi Gyula örökölt. A sok ingatlan vagyontárgy mellett, örökség tárgyát képezi a legjobb kémén vseprői kerületnek reáljoga is. Egv a patikajognál is nagyobb monopólium. Évi jövedelme biztosabb, mint a miniszteri fizetés és nagyobb is annál; mert a háziurak fizetik. Vájjon mennyi értéke lehet egy ilyen jognak, melynek ennyi a jövedelme? íme nézd, itt van aláírva, közjegyzői asszisztencziával jegyzőkönyvbe foglalva, bírói pecséttel megerősítve, hogy e jognak értéke 200 korona, mondd kettőszáz korona!! De azért milyen lelkes harezosa az önálló fővárosi adónak a progresszív adónak, a fővárosi örökösödési illetéknek és lelkiismeretes tagja az adóki vető bízoltságnak. Márczius idusának szent tüze lobogj, lángolj! Szükségünk van lángodnak nemcsak melegítő, nemcsak lelkesítő, de perzselő és emésztő erejére. Szüksége van melengető erődre híveidnek, önzetlen. harezos seregednek. Perzselő, emésztő lángodra pedig legelső sorban szeretett fővárosunknak van szüksége; mert e nélkül nem bírjuk kipusztitani azt a sok élősdit, kik a közügv szolgálatának nemes jegyében saját önző, egyéni érdekeiket mozdítják elő. kik pirulás nélkül tudnak hazudni, tudnak hatóságokat félrevezetni, megtéveszteni s ha önző érdekük úgy kívánja, a főváros közönségének kárára cselekedni. Lobogj, szent márczius i tűz. Nagy szüksége van reád mindenkinek, ele legelső sorban Magyarország székesfővárosának ! Lobogj és tisztítsd meg közéletünket! S. A polgárság megmozdult. Országunk jövendő szerencséjét mostan kovácsolják odafönn Bécsben. A pöröly —- hiszszük — erős kezekben van, mert mindnyájan bízunk Kossuth Ferencz nagy ludasában, államférfim tehetségében, hazaszeretetében és elvhüségében. És e bizodalmunkat nem csökkenthetik azok az ijesztő árnyak, a melyeket itt is ott is, többnyire a jelen politikai alakulat ellenségei festenek a falra a kiegyezési tárgyalások miként való állásáról. Azt károgják a varjak, hogy a kiegyezési tárgyalásokon Magyarország számára verik a hosszú lejáratú szerződés bilincseit és hogy minisztereink egyszerűen lemondottak a nemzeti bankról. Önálló vámterület, önálló nemzeti jegybank nélkül minden szerződés reánk nézve vereséget jelent és egyenesen ki van zárva, hogy a nemzeti kormány az országot egy újabb Világos elé vezesse. Az ország gondolkodó polgárságának képzetében az önálló vámterület és az önálló bank oly megingathatatlan szükségesség, hogy ezekről a bennünket jogosan megillető tényezőkről lemondani semmiképen nem fog. A gazdasági függetlenség két főattribu- tumának állítólagos veszélyeztetéséről alig röpült világgá az első homályos hirecske és a budapesti polgárság nyomban megmozdult, hogy állást foglaljon az ország veszélyeztetett érdeke mellett. А VI1. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör kezdeményezésére a székesfőváros összes függetlenségi köreinek és az egyetemi ifjúságnak bevonásával nagyszabású mozgalom indult meg, a melynek ezé Íja az, hogy a most folyó nagy kiegyezési harezban a magyarság vezéreit láthatólag támogassa és állandóan ébren tartsa az ország közvéleményének lelkiismeretében azt, hogy sem az önálló vámterületet, sem az önálló jegybankot elalkudni nem hagyjuk. És ha a kezdeményezés dicsőségét most egy másik kerületi kaszinó akarja a maga számára kisajátítani, úgy mi nem szádunk e miatt vele pörbe, mert szívesen látunk mindenkit a mi táborunkban, a mi mozgalmunk oldalán. Az apa a megtérő tint nem taszítja el magától csak azért, mert azt meséli, hogy előbb születeti, mint az apja. Csak természetes, hogy a gazdasági függetlenségért vívandó harezban ugyanaz a polgárság jár elől. a mely az imént lefolyt alkotmányos küzdelem egész folyamán sohasem iántorodott meg hazafiságában és alkot- mányhüségében. Ez a polgárság érzi és tudja, hogy legvitálisabb érdekei forognak koczkán a mostani tárgyalások alkalmából, mert meg van róla győződve, hogy a jelenlegi gyarmati állapotból, a mely mellett ez a szép ország nem egyéb, mint Ausztria kizsákmányolt »Hinterlandja«, csakis a gazdasági függetlenség emelheti ki. Modern ipari állammá csak az önálló vámterület mellett lehetünk, financziális függőségünket a kapzsi Ausztriától csakis az önálló jegybank teremtheti meg. A gazdasági függetlenség e két főtényezőjének megvalósulásától függ, hogy produktiv, a kultúra mezején előretörő, jólétben élő nemzetté legyünk. Hiszszük változhatatlan bizodalommal, hogy vezérünk, kinek bölcsessége és nagy ereje a függetlenségi pártot oly fényes diadalra vitte, a kiegyezési harczból is győzedelmesen fog kikerülni, elhozván az országnak a legdicsőbb pályabért: az önálló vámterületet és a magyar nemzeti jegybankot. Oldalán vagyunk ebben a harezban, rendelkezzék a magyar polgárság felett; el ne tántorodjék hát perezre sem, mert mellette van az igazság, a jog és az erő! Községi szoczialpolitika. V. A közczélu üzemek. A légszeszgyárak megváltásának kérdése. A községi szocziáipolitikai programm egyik leglényegesebb alkotó eleme a közczélu üzemek kommunizálása. E tekintetben a székesfőváros meglehetősen kedvezőtlen helyzetben van. Rövidlátó elődeink és nem mindig tisztakezü kortársak a közczélu üzemeket magánvállalatok kezére játszották, úgy hogy azok községivé tétele most már csak nagy áldozatok árán, megváltás, vagy kisajátítás utján lehetséges. Hogy a nyerészkedő hatalmas vállalatok nem egy könnyén fogják a markukból kiereszteni az aranybányákat, az csak természetes és részükről teljesen jogos. Már pedig a közczélu üzemek községi tulajdonba átvétele és kezelése szükséges és indokolt. Még pedig kettős szempontból. Először is azért, mert ezek az üzemek, a melyek igen fontos közszükségleteket elégítenek ki, e közczélu rendeltetésüknek, mely a közérdek szolgálatában kulminál, mint magán- vállalatok teljes mértékben nem felelnek meg. A magánvállalkozó kezében a közczélu üzem üzlet, melyből a lehelő legnagyobb hasznot akarja kivenni, még ha a közérdek rovására is. A hatóság ingerencziája a köz
