Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-23 / 38. szám
A nagyságos gázgyári igazgató polgártársat ‘ pedig jegyzőkönyvileg köszöntjük. Ez a párt működése, pártkör keretében. A közgyűlésen? Mintha már csupa demokrata volna közhivatalban. Meggyanúsítják a közhivatalnokot kötelessége teljesítésében. Mivel az eredmény nem nekik tetsző. visszaéléssel vádolják a közhivatalnokot. Mivel ők csak korrupczióban tudnak élni, hát mindenkit korrumpáltnak tartanak. Mit törődnek egyéni tisztességgel, személves önérzettel ők, a demokraták? Hát ilyesmi is van még a világon? Hiszen ez a múlt idők maradványa! Mit keres ez a városházán?! ls fajdalom a járvány terjed, veszedelmesen, rohamosan. S nincs, a ki útját állja. Nincs, a ki könnyezés helyett ostort venne és végig verne a kutarok hadán. Nyílt czimen meghurczolják egy tisztviselő becsületét, megbízhatóságát. Ülés után keblükre ölelik és meg- ösmertetik a demokrata erkölcsökkel. És ezzel a dolog elsimult. Járványnyal szemben nem lehet érzékenység- i gél, keztyüs kézzel védekezni. A piszoknak seprű kell. Ha nincs 1 meg az energia a városi magisztrátusban. van még fórum, melyhez lehet apellálni a tisztviselői tisztesség és tekintély megvédése érdekében.A ki maga magát nem tudja a tisztesség által fékezni, az ne számítson elnézésre. Ha a demokraták elfelejtkeztek már l a morálról, meg kell őket arra tanítani, de ennek a demokrata járványnak gátat kell vetni. Minden napért kár, csak a piszok j gyülekezik. Jó lesz az uj fővárosi törvényben e járvány kiirtásáról gondoskodni. Hát Kollár? Heltaival együtt Kollár Lajosra is rájárt a rúd. Heltainak inkompatibilis köpönyegét demokrata elvtársa porolta ki, de hát a Kollár Lajos köpönyege porolatlanul marad? Hir szerint a II. kerületi bizottsági tagok értekezletén szóvá akarták tenni a dolgot, de nem volt rá senkinek kurázsija. Az értekezleti meghívó aláírását Kollár Lajos, a ki a kerületi értekezletek elnöke, j megtagadta. Elvitték NYeinékbez, ő sem irta alá. Végre elnöki aláír ásn él к ül i meghívókkal hívták az értekezletet. Azon Németh Imre elnökölt, de Kollár Lajos gázgyári bizottsági tagságát senki se hozta szóba. A viharfelhők elvonultak a Kollár feje felett Kollár Lajos nem függetlenségi párti politikus. Vele szemben а II. kerületi függetlenségi párt a községi választásoknál állandóan küzdött, s őt tekintette a klikkvezérnek. Pártjában azonban ott vannak függetlenségi érzületü városatyák is. Ezekhez szólunk: Körömy Árpádot, Kozma Jenő clrt kérdjük, mit szólnak ahhoz, : hogy Kollár Lajos városi bizottsági tagságát, kerületi vezéri állását arra használja fel, hogy magának évi 12,000 írtos állást szerezzen annál a légszeszgyári társaságnál, a melynek a főváros által való megváltása ügyében a közgyűlés által kiküldött bizottságnak 6 is tagjaA közerkölcs követelményeit a függetlenségi városatyáknak nem szabad könnyebben venniök, mint a demokratáknak. Ha a demokraták lelkiismerete megmozdult, a függetlenségi városatyáknak sem szabad megelégedniük azzal, hogy egyszerűen, némán befogják az orrukat. Azt belátjuk, hogy Körömy Árpád és Kozma Jenő urak Kollártól erkölcsi függésben vannak, mert a Kollár pártja választotta őket meg, de ott van még а II. kerületi bizottsági tagok között Szerelemhegyi Tivadar, a ki a községi ellenzék választottja. (Lendl Adolf valahol Argentiniában jár, közelebb az amerikai Panamához, mint a légszeszgyárihoz.) Mit szól Szerelemhegyi a Kollár Lajos ! panamájához ? FÜGGETLEN BUDAPEST. Becsületrablók A tisztelt demokraták megint fenegyere- keskedlek, amúgy Istenigazában, a maguk módja szerint, örök dicsőségére a demokrata rémuralomnak, a mely az uj törvényhatóság megalakulása óta a városházán valóságos orgiákat ül. Ez a rémuralom most már a tetőpontjára hágott. Kezdetben okvetetlenkedések minden áron. majd a haragos szitkozódások vásári módra fokozódtak, fel egészen a legdurvább terro- rizmusig. Ez volt a demokrata taktika — a közgyűlésben. Torkára forrasztani a szót minden nekik nem tetsző felszólalónak: ez volt a kiadott jelszavuk. A városházán is igájukba akartak fogni mindenkit, olt is uralkodni vágytak korlátlanul elevenek és holtak fölött. Vessenek önmagukra, kik fenyegetésüktől megijedtek és behódoltak. De akadtak itt már gerinczes emberek is, a kik e fenyegetésektől meg nem ijedtek, mert egyrészt tudják, hogy a demokrata rémuralom csak igen rövid életű lehet, másrészt tudatában vannak, hogy végiére is — habár választott tisztviselők de független emberek, a kiknek nem az a kötelességük, hogy a vezéreknek hódoljanak, hanem hogy a főváros jogos érdekeit velük- szemben megvédelmezzék. Ezekre aztán lecsap a demokrata tábor minden haragjával és gyűlöletével, ( időzik őket, lépten-nyomon, kellemetlenkednek nekik a hol csak módját ejthetik és féktelen haragjukat a legperíidebb módon éreztetik velük. E lapok hasábjain nem egyszer esett már szó a demokrata rémuralom üzelmeiről. Fájdalmas érzéssel regisztráltuk mindenkor, hogy az üldözések ellen remedium nincs, mert a város vezető emberei a demokrata párt igájába hajtották fejüket, és a demokrata párt ellen - bármily jogosan és igazságosan tennék is - nem cselekesznek, mert nem mernek ellene cselekedni. Félnek tőlük. Félnek haragjuktól, bosszujoktól. Talán igazuk is van ? ! A csütörtöki közgyűlés a demokrata fegyvertár egy újabb fegyverével ismertetett meg bennünket. Arczunkba szökik a vér, hogy akadt párt, mely ilyen fegyverekkel is kiáll a harcz térre. A mig az üldözés suttyomban, alattom- ban inlrikus módon történik, még mindig elháríthatják maguktól a szégyent és megvetést azzal, hogy letagadják bűnösségüket, a mint Benedek Dezső: »Rátok nem lehet építeni!« kiáltással kilépett a demokratapártból. A jóléti bizottmány mellett egészen feleslegessé vált egyrészt a tanács, másrészt a közgyűlés. A tanács tagjai részint nyugdíjba küldettek, részint — a mennyiben nem demokraták — városi kézbesítői rangban iskola-pedellusoknak osztattak be. Kivétel a főjegvzö, a ki ügyvédbojtári állást kapott Bródy Ernő dr. irodájában és a főszámvevő, a ki Leitner Adolf házaihoz osztatott be házbérkezelönek. Az al- sóbbrangu tisztviselők a demokrata körök és szervezetek irodáiban nyertek alkalmazást. A függetlenségi érzelmű tanárok és tanítók illegnem érdemlett nyugalomba küldetlek, s helyükbe demokrata autodidakták és normáltudó- sok neveztettek ki. Vaszilievies János alpolgármester a sóhivatalba küldetett alfőnöknek, mig a fővárosi statisztikai hivatal igazgatójává jóakaratból Hecht Ernő dr. neveztetett ki, különös tekintettel a sok számadat észbontó és gyilkoló hatására. Az összes ellenfelek a fertőző- kórházakban és a bakteriológiai intézetbe internaltattak igen alkalmas kísérleti anyag gyanánt. A függetlenségi vezetőféríiakat pedig az e czélra kommunális kezelésbe vett lipótmezei gyógyintézetbe utaltattak. Ekképen megtisztulván a levegő, az uj demokratakormányzat hozzálátott a főváros reorganizálásához. Először is vizsgálatot tartott a függetlenségi körök ügyvitele fölött, és valamennyit utasítót la, hogy feloszlatás terhe alatt 48 órán belül változzanak át demokrata-egyesületekké. Azután felmondotta az összes fővárosi betéteket a nagy bankoknál, s a millókat két megbízható középbanknál: a Gál-banknál és az Ehrlich-banknál helyezte el. A közvilágítás terén szerződésileg monopóliumot biztosított háromezer esztendőre az osztrák gáztársaságnak. A közúti közlekedés tekintetében uj tarifát bocsáj- lotl ki, melyben a villam vasúti közlekedés díjtételeit 80—100 %-kal felemelte. Ezenkívül dek- retálla a következő közszabadságokat : Nyuzási szabadságot háziurak, szövetkezetek és ügyvédek számára, becsületsértési szabadságot minden demokrata számára bármely ellenpártival szemben; a közesendháboritás szabadságát választás idején demokrata kortesek javára, párhuzamban a legteljesebb torok- és gégeszabadsággal választógyüléseken ; a jus primae noelis-t és általános fővételi jogot Yázso- nyi Vilmosnak ; a részletelárusitási szabadságot mindennémü czikkre nézve, valamennyi igazgatói állás elfogadásának jogát a panamisták részére; a sajtószabadságot aktiv és passzív értelemben : aktive, hogy Vázsonyinak és írástudó híveinek korlátlanul szabad gondolataikat újságok utján terjeszteni, passzíve: hogy Yázsom i- nak és híveinek szabadjon minden nekik nem tetsző czikk íróját városi lömlöczbe vetni. Ezenkívül instituállák e gondolatszabadságot akkép, hogy mindenkiről azt szabad gondolni a mit akarunk, kivéve a demokratákat, a kikről csak jót szabad gondolni. A lelkiismeret teljes szabadságát, megállapítván mindazonáltal, hogy a lelkiismeret ne merje sohasem bántani Deltáit, Hűvöst, Jellineket és Ehrlichet. A költözködés szabadságát akként, hogy demokrata háziúr házába mindenkinek szabad beköltözni, kiköltözni ellenben csak akkor, ha a lakbért nem fizeti, ekkor azonban muszáj! A szabadság-kódex részletre való elárusi- tása az Aufrecht és Goldschmied ezégre bízatott. (Saját külön tudósitónk a demokrata-honnlapi- tás további részleteit jövő számunkban fogja ismertetni. — A szerk.)
