Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-23 / 38. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST. 3 ezl már sokszor — csaknem mindig — meg- cselekedték. De a csütörtöki támadást letagadni még csak szépíteni vagy enyhíteni — sem lehet. A csütörtöki közgyűlés vége felé, egy alárendelt jelentőségű kérdésben az elnöklő főpolgármester szavazást rendelt el. A szavazatokat összeszámláló Seregi Zoltán h. főjegyző jelentette-, hogy úgy a tanácsi javaslatra, valamint a demokrata ellenjavaslatra 26—26 bizottsági tag szavazott, ezek szerint a döntés joga az elnököt illetvén meg, ő a tanácsi javaslat javára dönté el a szavazást. A demokrata pártot ennek az enuncziácziónak a kihirdetésekor elementáris düh fogta el. Előbb közbekiáltásokkal — hogy ha kell, gazdája ne akadjon — durván sértegették a h. főjegyzőt, majd ügyrendi vitát provokáltak, melynek keretében az immunitás örve alatt kihívó, fenegyerekeskedő modorban avval a súlyos váddal illették a h. főjegyzőt, hogy a szavazatok összeszámlálásánál nyilvánvalóan »lévedeli« és az »ö repulácziója érdekében« kellene a főpolgármesternek uj szavazást elrendelni. Egészen mellékes körülmény, bogy a szavazatokat maga Bárczy István N. polgármester és két hírlapíró is olvasta és Seregi jelentését teljesen helyesnek nyilvánították ki a közgyűlés előtt. A lényeg az, hogy mert leszavazták egyszer a demokratákat - nem átallanak becsületében gázolni egy tiszteletreméltó köztisztviselőnek, sárral szennyezik be becsületes nevét és a mikor azt hiszik, hogy most erkölcsi kivégzést vittek véghez egg nekik nem defeiáló önérzetes tisztviselőn, az a 26 demokrata szegénylegény süvítő tapsorkánja tölti be a közgyűlési termet. Szégyenteljes züllött állapotok ezek. Brigan- tik ellen is lehet védekezni, de becsületrablókkal szemben tehetetlen az ember. Vájjon milyen fegyverek vannak még elrejtve a demokrata párt fegyvertárában?! A villamos közlekedési vállalatok és a főváros. A székesfőváros közgyűlése a villamvas- utasok sztrájkja után tudvalévöleg utasította a két vállalat igazgatóságát, hogy a sztrajkmoz- galomról és az alkalmazottak fizetési viszonyairól részletetes jelentést terjeszszenek elő. A jelentéstételre való utasításnak csak az lehetett az értelme, hogy a főváros az alkalmazottak fizetésrendezését minden tőle telhető módon és a rendelkezésére álló eszközökkel előmozdítani óhajtja, minthogy a közvélemény már régen tisztában van azzal, hogy ezek a villamvasuti alkalmazottak csakugyan lehetetlen éhbérért teljesítenek lehetetlenül súlyos szolgálatot, s hogy tehát a sztrajkmozgalmuk nem volt jogosulatlan. A közúti vasút igazgatósága néhány hete, a városi villamvasut igazgatósága pedig e héten adta be jelentését, melyben adatokkal igazolni próbálja, hogy a személyzet javadalmazása kielégítő. A tanácsnak kötelessége már most ez adatok helyességéről beható vizsgálat utján meggyőződést szerezni, mert határozottan állítjuk személyes nyomozásaink alapján, hogy a társulatok jelentésükben a személyzet javadalmazását a valóságnál sokkal rózsásabb színben Hintették fel. E vizsgálat azonban óvatosan végzendő, mert a társaságoknál valóságos spiczli-rendszer dívik, és jaj annak az alkalmazottnak, a ki a való tényállásról merne felvilágosítással és igaz adatokkal szolgálni bárkinek is. A való helyzet kiderítését pedig nem szabad azzal az áldozattal egybekapcsolni, hogy egy csomó alkalmazott igazmondásáért kenyerét veszítse. Egy óvatosan és körültekintéssel folytatott nyomozás feltétlenül ki fogja deríteni, hogy a villamosvasúti társaságok személyzete hihetetlenül rosszul van díjazva, és a mai viszonyok mellett ilyen éhbérekből emberileg megélni igazán teljes lehetetlenség Már pedig a fővárosra nézve, mely a két társaságnak milliókat érő monopóliumokat ajándékozott, nem lehel közömbös, hogy az alkalmazottak állandó elégedetlensége ne veszélyezlesse a közúti forgalom állandóságát és zavartalanságát. Kell eszközt találni, melylyel ezeket a milliós társaságokat a főváros reákényszeritse arra, hogy a személyzetüket megfelelő javadalmazásban részesítsék. A villamos kocsikon napirenden levő gorombáskodást a személyzet részéről csak azért kell közönségünknek eltűrnie, mert állandóan elkeseredett, a szolgálattól elcsigázott rosszul táplált és gyakran álmos alkalmazottak látják el a szolgálatot oly munkafeltételek mellett, a melyek a létminimumot még csak meg sem közelitik. itt egy óriási munka uzsora folyik néhány nagyrészvényes érdekében sok ezer emberrel, a melyet a főváros részéről tovább protezsálni szégyen és bűn volna Legyen inkább 1 %-kal kisebb a dividenda, de lássák el a közlekedést embersorban élő emberekkel, ne pedig agyongyötört és joggal elkeseredett rabszolgákkal. Ez nem szoczialisfa követelmény, hanem a legelemibb humanizmus és józan ész parancsa. Csalás az iparpáríolás nevében. Budapest székesfővárosa igen helyesen régóta tisztában van azzal, hogy erős, hatalmas ipartól függ az ország jövője és különösen a főváros virágzása és fejlődése. Budapestet nagy ipari czentrummá tenni annyit jelent, mint a lakosságnak keresetet, kenyeret juttatni, a város jólétét fokozni, s a városi kultúra áldásait idevarázsolni. Éppen ezért a főváros — igen helyesen — mindig kivette a részét azokban a mozgalmakban, melyek a hazai ipar pártolását és fejlesztését czélozták, s részint a maga szükségletének fedezésénél támogatta a hazai ipart, előnyben részesítvén külföldi ajánlatokkal szemben, részint pedig mindenféle kedvezménynyel iparkodott iparvállalatok alakulását előmozdítani. Ez iparpártoló hajlamát a székesfővárosnak már sok spekuláns használta fel arra, hogy a maga meggazdagodása érdekében becsapja a fővárost. És valóban gyermekded naivitást talált a szédelgők mindig a fővárosnál, melynél különb balek még nem termelt, tvveken át ingyen telkeket csaltak ki a fővárostól ipari telepek létesítésére, s a mikor a főváros könnyelműen és nagylelkűen odaajándékozta a százezreket érő telkeket, fogták magukat a ravasz iparalapilók és építettek a potya telekre — hatalmas bérkaszárnyákat. Most is egy másfajta manőverrel csapták be a‘ fővárost. Egy németországi gyár kis műhelyt létesítvén Budapesten, reávette a székesfővárost, hogy a vízmérő órákat nála — az »egyetlen hazai gyárnál« rendelje meg. A tanács bele is ment a csapdába és 8000 darab vízmérő órát készíttetett a gyárnál, mely államsegélyt is ki tudott magának eszközölni. Az órákat pedig szépecskén megcsinálták a czég külföldi gyárában, úgy hogy a honi ipar pártolása révén egy német gyár jutáit óriási rendeléshez. Itt a budapesti műhelyben egyszerűen csak az órák összeállítását végezték. A kereskedelmi miniszteriumuak tudomására jutván a csalárd manőver, az állami kedvezményeket a czégtöl megvonta. Nem igy azonban a főváros, a mely azon a ponton volt, hogy a vizmérő-órák kötelezővé tétele folytán szükségessé vált uj, és az előbbinél sokkalta nagyobb rendelést is megtegye az álmagyar czégnél. Hiába sült ki a ravasz németek fur- íangja. a főváros nem sietett a hunczutságot megtorolni, hanem szokás szerint vizsgálatot, tanácskozást, kísérletezést s tudj’ isten miféle halogatási eljárást indított, a helyett, hogy bunkóval sújtott volna le a bizalmával rutul visszaélő vállalkozóra. Hát ennek az állapotnak végre-valahára meg kell szűnnie. Nem szabad tűrni, hogy Budapest fejőstehene legyen mindenféle idegen iparalakoknak, a kik akkor csapják be az iparpártolás szent nevében, a mikor nekik jól esik. Inkább csináltassuk meg a vizmérő-órákat, — ha már itthon semmikép sem készülhetnek — egyenesen a külföldön, semhogy hazai firma és etikett alatt sokkal drágábban idegen dagárul sózzon a nyakunkba egy külföldi kókler, a ki a nagy hasznot zsebre vágva még a tetejébe jól ki is nevet. Az iparpártolás ne lehessen a jövőben a főváros becsapásának és kizsákmányolásának biztos eszköze. Valamivel több vigyázattal, és valamivel kevesebb naivitással elháríthatná magáról azt a veszedelmet, hogy mindenféle jött- ment svindlernek felüljön. Az ország a függetlenségi eszme mellett. Függetlenségi pártszervezkedés. A miskolczi függetlenségi és 48-as párt nagyválasztmánya még a tavaszszal elhatározta, hogy függetlenségi kört létesít. Ez a nagyválasztmány szerdán Bizony Ákos orsz. képviselő elnöklésével az alapszabályokat kidolgozta és a tagok gyűjtésére szervező bizottságot küldtek ki. Zágonban az ottani polgárok függetlenségi és 48-as kört alakítanak. Az előkészítő bizottság már kibocsátotta a felhívásokat az alakuló közgyűlésre, a melyen a háromszékmegyei függetlenségi és 48-as párt diszelnöke Elekes Béla főispán, dr. Zakariás János országgyűlési képviselő és a megye vezető férfiai is meg fognak jelenni. Szobrok, emlékek. A szeghalmi Kossiüh-szobor. Vasárnap délelőtt leplezték le Szeghalom községben Kossuth Lajos ércz- szobrát. A leleplezési ünnepélyen Kossuth Ferenc/, kereskedelemügyi miniszter is részt vett sok függetlenségi képviselő kíséretében. Emléktábla a honvédeknek. A magyar állam- vasuti istvántelki főműhely „Testvériség“ dal- és önképzőkörének kezdeményezésére a gyár hivatalnokai és munkásai emléktáblával jelölték meg az Isaszegen elesett honvédhősök sírját. Az emlékmű ünnepies leleplezése szeptember 22-én, vasárnap volt. Az ünnepi beszédet Ilédervári Lehel orsz. képviselő tartotta. Az ünnepségen a környékbeli községek mind képviseltették magukat. KOVALD fest,tisztit! Gydíj tőtelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és foüzlet: Budapest, VII., Szöretség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
