Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-05 / 31. szám
9 _________________________________ Se mmi akadálya nincs a házépítések ilyen hatósági beavatkozással való előmozdításának. A főváros maga nem károsodnék, mert hisz a telkek tulajdonjoga az övé marad és a beálló értéknövekedés reá nézve nem vész el. Az ekkép épülő házakra nézve külömben a megváltási jogot is kiköthetné magának az esetre, ha financziái majdan lehetővé teszik, hogy a házakba befektetett és a bérjövedelmekből még nem amortizált tőkét kifizethesse. Azzal a szeretettel, a melylyel az ország szive iránt viseltetik minden jó magyar, azzal a résztvevő érdeklődéssel, mely az agyon- gvötört szegény pesti alsóbb néprétegek sorsa iránt él bennünk, ajánljuk a székesfőváros intéző köreinek ezt a tervünket. Pártkülömb- ség nélkül, minden személyes féltékenykedést félretéve, fogjon össze a főváros kormányzatának minden tényezője e nagy ügy megvalósítására. Legyen vége Budapesten a lakásnyomornak, hogy a lakók forradalma ne válhasson mindennapi látványossággá. Lajos napja. Közeledik Lajos napja, Kossuth Lajos napja. És ezzel közeledik újra a függetlenségi párt megrágalmazásának a napja. Előre tudjuk, hogy az idén is meg fognak ujulni a »dara- bont«-lapokban a fővárosi függetlenségi polgárság ellen azok a szemrehányások, hogy elfordult a Kossuth Lajos-kultusztól, Becsnek hízeleg s ezért nem zarándokol ki Kossuth Lajos sírjához a Kerepesi temetőbe. Nem fogunk az idén sem kivonulni s a darabont-sajtónak látszólag hazafias felbuzdulása támadása mégis rágalmazás lesz. Lajos-napkor nem fogunk kizarándokolni a Kossuth sirhoz, mert ez nem szokás. A múltban sem történt meg soha. Darabont-rágalom tehát az, »hogy a függetlenségi polgárság a nemzeti kormány iránt való mamelukságból, lojalitásból nem rendez kivonulást a kerepesi temető szent sírjához. Nem jelent ez a múlthoz képest változást s legkevésbé sem jelenti Kossuth Lajos kultuszának hanyatlását. Másutt sem szokás az, hogy a nagy halottak iránt való kegyeletet a névnapkor rójják le. völgyi villamos utasait pedig a 30 fillérért egyenesen a másvilágba szállítanák; az egyetlen hosszú ut, melyet aránylag olcsón végezne a közúti. A főváros hatósága igazán dicsérendő kegyelettel viseltetik a Gellérthegy iránt, s nem zavarja meg semmiféleképen a kolosszus ilyetén ki- rucczanásait. Dehogy zavarná a tisztességben megőszült öreg ez apró kedvtelését. Hadd hen- gergesse csak vígan továbbra lefelé a sziklákat, igazán kár volna ebben megakadályozni. Más volna egészen, ha a sziklaguritásnak már eddig is nehány száz emberélet és 10—20 épület esett volna áldozatául. Ráérünk addig, mig egy ilyen apró kellemetlenség fog megesni. Akkor azután középitési tanács, mérnöki hivatal, ügyosztály satöbbi össze log ülni szaktanácskozmánju’a a további bajok elkerülési módjainak előzetes megbeszélése czéljából. A mig azonban a lefelé törekvő sziklák, e csodái a magyar glóbusznak, melyen mindenki felfelé stréberkedik, embervéri nem ontanak, a székesfővárosi indzsellértudomány csökönyösen megmarad a czementragasztás kipróbálom hatástalan eszközénél. FÜGGETLEN BUDAPEST. Kossuth Lajos emlékezete ünneplésének igaz napja szeptember 19-ike lesz. Most, még a mikor aránylag rövid idő választ el halálától, a mikor még a nagy nemzeti gyász hatása alatt állunk, márczius 20-dika a Kossuth Lajosra való visszaemlékezés nagy ünnepnapja. A nemzeti gyásznap marad sokáig a nemzet legnagyobb ünnepnapja, legalább is addig, a mig olyan lesz hazánk állapota, hogy sírva kell vigadnunk. A mi szomorú közjogi helyzetünkben a nemzeti kesergésnek nagy napja lesz sokáig a Kossuth gyásznap, de igazi nemzeti ünnepnapnak kell lenni mielőbb szeptember 19-ikének. Azt kell ünnepelnünk, hogy Kossuth Lajos született s nem azt, hogy meghalt. A Kossuth- ünnep tehát a szeptember 19-ike lesz s a mig nem lesz Kossuth-szobor, ennek az ünnepnek is a középpontja lesz a Kossuth-sir. A Kossuth-gyásznap és a Kossuth-születés- nap mellett azonban a Lajos-napról sem szabad megfeledkeznünk. A mig a nagy kormányzó élt, Lajos napján gyűltek össze eszméinek hívei, hogy öt ünnepeljék, hogy öl üdvözöljék Collegro al Barac- conébe, majd pedigTurinba küldött táviratokkal. Szép múltja van a Lajos-napnak, a Kossuth Lajos-napnak s e múlt is kötelez arra, hogy ne feledkezzünk meg e napról. Az elnyomatás sötét, borús napjaiban, a mikor nemcsak tilos, hanem veszedelmes volt a Kossuth név kiejtése is, »Lajos bácsit« ünnepelni, néma koczczinlással éltetni jöttek össze e napon a hazafiak. Az idők változtával, a mikor már nyíltan éltethettük Kossuth Lajost, Lajos napja volt a legjobb alkalom a függetlenségi eszmék terjesztésére A Lajos-napi összejöveteleken hintettük el a magvakat, a melyekből a mai függetlenségi párt hatalmas tölgyfaerdeje kikelt. A függetlenségi párt múltja emlékeinek tartozik azzal, hogy megünnepelje augusztus 24-ikét, Lajos napját, Kossuth Lajos napját. Ünnepeljük meg az idén is minden párt- J körben, úgy mint eddig tettük s ne zavartassuk meg magunkat ünneplésünkben az ellenfél kritikái és rágalmai által. Azok, a kik nincsenek velünk egy hiten, ne szóljanak a mi hitünk ünnepébe. A mi istenünket a mi hitünk tanai és hagyományai szerint fogjuk imádni s e hagyományok nem tudnak semmit arról, hogy Lajos-napkor a temetőbe kell zarándokolni. Se ff'er László.. A kisemberek bankja. Most e perczben nincsen sürgősebb témája a napi sajtónak — a p.olitika szünetelvén — mint a kisemberek hitelének kérdése. Mert a szövetkezetek, a melyek a kiskereskedőnek és a kisiparosnak adták meg eddig a kellő hitelt: a mellett istápolták a diplomás emberek, az állami- és a magántisztviselőknek hitelszükségletét is, úgy hogy a szövetkezeteket bátran lehet nevezni a kisemberek bankjának. És én mondom, 40 éves tapasztalatom a közgazdasági téren mondatja velem, hogy a kisemberek bankjának van annyi létjogosultsága, mint a nagyemberek bankjának. Ennek folytán vagy a tárgynak nem ismeretén, vagy rosszakaraton alapulhat csak az a sok oldalról odadobott általános támadás a hitelszövetkezetek ellen. A hitelszövetkezeteket, mint intézményt támadni helytelen, támadni bűn, mert ezzel a nép széles rétegei jogos érdekének ápolását teszszük kérdésessé. Igenis, ha van támadni való az egyik vagy másik szövetkezetben, akkor az egyeseket, akik rászolgáltak, és a kiket én sem veszek védelmembe, támadják, de óvakodjanak attól, hogy a szövetkezeteket, mint intézmény megingassák. Mert ha ezt teszik, akkor a kisebb egzisztencziákat és a családoknak tízezreit veszélyeztetik létükben. Mindenki előtt ismeretes, hogy a kisemberek, vagy mondjuk így: a hitelélvezelben kisemberek, a fővárosi szövetkezeteknél több mint 100 millióval vannak adósképen angazsálva. Hál szabad-e oly helyzetet teremteni, hogy ezen száz millió a szövetkezetek részéről egyszerre felmondassék, a nélkül, hogy egy más oly hitel szervezet teremtessék meg, a mely képes volna ezt a horribilis összeget felvenni, illetve az adósok helyett kifizetni ? Mert azt csak nem képzelheti senki komolyan, hogy az a kiskereskedő, az a kisiparos, az a diplomás, vagy az a tisztviselő, aki ezer koronát úgy vett fel, hogy 3 havi 100 koronával törleszsze, képes lesz most — mert az osztrák-magyar banknak úgy tetszik, hogy a nagy intézetek számára a szövetkezeti váltók eszkomptálását megtagadja — az egész ezer koronát egyszerre kifizetni! Nem fogja tudni megfizetni, a szövetkezet ennek folytán szintén nem fizet, következésképen a szövetkezetekkel együtt — önhibáján kivül — romba fog dűlni sok-sok ezer egzisztenczia. Ezt persze nem bánják a budapesti intézetek bécsi szute- nőrjei, reeszkomptforrásai, mert hiszen, hogy a bécsi nagy bankok e perczben nem igen tesznek reeszkompt-ajánlatokat a pesti bankoknak, ennek nagy politikai oka is van. Ők, — bizonyára az osztrák kormány intésére — demonstrálni akarják az ő pénzügyi nélkülözhetetlenségüket éppen most, a kiegyezési tárgyalások folyamata alatt, hogy a kiegyezés megkötését és ezzel kapcsolatban az osztrák- magyar banknak, mint közös jegybanknak fenni áradását osztrák szempontból támogassák. De a magyar nagy bankoknak — azt hiszem — mégis csak más feladatuk van. Ezeknek a magyar ekzisztencziákat nem tönkretenni, de pénzügyileg támogatniok kell, még akkor is, ha a hazafias szempontot nem kívánnák túlságosan kidomborítani, de saját jól felfogott érdekükben. Mert ha megsanyargatják a szövetkezeteket, annak a gazdasági kárát magy részben majd ők látják. Hisz végeredményben ők maradnak majd a behajthatatlan szövetkezeti váltók birtokában és végig perelhetik a fővárost meg az országot, tönkretéve ezáltal a jövőre is, a mikor pénz megint bőven lesz, — mert a mai állapotok csak kivételesek — azt a hitelképes anyagot, melyet majdan ismét szívesen felvennének, a mit azonban mostan magatartásukkal lehetetlenné tettek. Óva intem tehát a budapesti nagy intézeteket, hogy a kisemberek bankjára ki ne mondják az anathémát, mert az nemcsak hazafiat- lan, de saját magukra nézve is végzetes lehet. Másként pedig ha ugyanis részben eldugultak volna a bécsi reeszkompt-források, megtalálhatják ők azok helyettesítését, — ha komolyan akarják — a messze külföldön is í ne nézzenek e perczben csekély kamatkülönbségekre, mert a most nem fontos, és ha elmúltak a mai rendkívüli pénzviszonyok, akkor ők vegyék kezükbe a kisemberek bankja kérdésének megoldását, a mi nekik jobban fog sikerülni, mint bármiféle paragrafusos kormányakeziónak. Addig is pedig, mert a skadencziák nem várhatnak, kopogtassanak ők a pénzügyminiszter urnái, a ki mint mindig, most is bizonyára eszközöket fog nyújtani az átmenet nehézségeinek leküzdésére. Földiák Gyula.
