Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-05 / 31. szám
II. évfolyam. 1907. Augusztus 5. 31. szám. (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as partkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... .................- Ю korona. Fé l évre ... ... — — — 5 Lakók forradalma. Budapestet az itt megfordult idegenek azzal vádolják, hogy semmi különös, jellegzetes vonása nincs ennek a szép városnak, a mely egyéb külföldi empóriumoktól megkülönböztetné. Az utóbbi napokban ez a vád teljesen tarthatatlanná vált, mert a magyar főváros oly speczialitásra tett szert, a melyet egyebütt nem egykönnyen lehet tanulmányozni. A lakbéruzsora, párosulva a házmesterek tűrhetetlen basáskodásával, megérlelte a népitélkezés egy különös fajtáját, a háziur- és házmester-lincset, a mely mostanában Budapesten divattá kezdi magát kinőni. A nagy lakásnyomor végső kétségbeesésbe kergeti a szegény emberek százezreit, kik keserves keresményük legnagyobb részét a bűzös, piszkos, szűk, rossz levegőjű lakás bérére kénytelenek áldozni, mert hiszen lakni valahol muszáj. E kétségbeesés azután egy-egy különösen flagránsabb nyuzás és kegyetlenkedés esetében oly izgatottságot támaszt az illető környék lakóiban, hogy valósággal ostrom alá veszik a basáskodó háziúr házát és jó szerencse, hogy eddigelé a feltámadt népdüh vérontás nélkül volt lecsillapítható vagy elfojtható. Gyors egymásutánban két ilyen eset ismétlődött legutóbb Budapesten. Mindkét helyen a háziúr a házbéruzsoráskodás jövedelmező mesterségét egybekötötte lakóinak egyéb haszonhajtó nyuzásával. SzatócsKrónika. A rakonczátlan sziklák. A jó öreg Gellérthegy remekszép köntösben pompázik. Van rajta szobor, gyönyörű vizesés, a lábánál karcsú, filigrán kerítés övezi és az építészet a kertészettel vetekedve cziczomázza körül az ormótlan sziklaóriást. De hiába minden cziczomázás és diszités, az öreg dolomit-tömb csak nem akar letenni régi megrögzött rossz szokásáról. A mióta Szent-Gellért püspököt legurították róla a Dunába, különös kedvét leli a guritásban és időről-időre hatalmas szikladarabokat görget le magáról a Duna szőkének csúfolt piszkos habjai közé. A technikai tudománynak pedig egyszerűen fittyet hány. Nem respektálja a czement és beton nagy ragasztó erejét, kicsufolja az optimista geológusok róla táplált jó véleményét. Hiába állítják ki neki az ásvány- és kőtudósok a megbízhatósági bizonyítványt, hasztalan ragasztják hozzá egyes testrészeit czementtel, betonnal: a Gellérthegy hirtelen megköti magát, eloldozza Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. üzletük forgalmát biztosítandó, a lakókat arra kényszeritették, hogy minden fűszeres szükségletüket náluk fedezzék — külömbeni kilakoltatás, stájgerolás és más egyéb pesti háziuri kínzás terhe alatt. A tűrhetetlen zsarnokságnak hatósági beavatkozás nem állja útját, csoda-e hát, hogy az elfojtott elkeseredés hirtelen kitör és valóságos ostromra ragadja a kiszipolyozott, védekezni nem tudó szegény embereket? A Fóti-uti esetben valóságos forradalmi tüneteket észlelhettünk. Roppant elkeseredésében a lakók felbőszült serege szembeszállt a rendőrséggel, mely lövésekkel volt kénytelen védekezni. Képzelhető, mily óriási fokra hághatott a környék lakosságának az izgatottsága és mily roppant nagymérvű lehet az a zsarnokoskodás, melynek ez a nép ki van téve. El lehetünk ily körülmények között készülve arra, hogy legközelebb egy-egy ilyen háziurat a felbőszült lakók agyonvernek, a házmesterek fejeinek beverése pedig napirenden lesz. Hasonló forradalmi jelenségek láttára nem késlekedhetünk továbbra is a legerélyesebb rendszabályokkal, a 'melyek a házbér- uzsora garázdálkodásának véget vetni alkalmasak. Ha máskép nem lehet, a székes- fővárosnak kell az uj lakbérszabályrendeletben bizonyos, csakis a szegény néposztályok által lakott városrészeket, tehát elsősorban az egész kültelket illetőleg a hetenként fizetendő lakbérek maximumát megállapítani. egy-egy nagy szikladarabját és küldi lefele őrült zuhanással. Vén dolomitkeblében szerencsére jó kedély lakozik. Évtizedeken át jószivüen hajlékot nyújtott a barlangjaiban a körözött zsebtolvajoknak és az iskolából megszökött nebulók az ö szikláinak odúiban játszották el sokáig első Robinsoni- ádájukat. Később rablógyilkosok és utonállók kedvencz működési tere lön, és életveszélyes fenyegetésnek tekintették, ha valakit ekkép aposztrofált egy ellensége: »jöjjön velem a Gellérthegyre«. Most már hosszabb ideje nyugodtan viselkedett a budai Montblanc és a mióta a czita- della sánczaiba léket vágott az árvái pánszláv napszámosok csákánya, kiszorult a politikából is, mert nem szidták többé az osztrák erőd miatt. Nyugodtan tűrte, hogyan raknak az oldalaira parányi kövecskékből zord, romantikus falucskákat, elnézte, hogy a lábánál mikép készül hetykén aranyozott remeke a magyar mülakatos- iparnak. Még azt sem bánta, hogy egy budapesti szobrot, a tiz plasztikai remekmű egyikét állították a gyomrára és tompa rezignáczióval végigszenvedte, hogy lefelé kívánkozó szikláit Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Yirágk Géza czimére küldendők; VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 88—98. Hiába kertelünk és okoskodunk, ebbe a darázsfészekbe végre erős kézzel bele kell markolnunk. Mert az csakugyan rettenetes, hogy a városon kívül, valamely poros országúton fekvő házban egy szűk odúért a szegény emberektől hetenként 10 és 12 koronát sar- czoljanak, a mi évente 520—620 korona évi lakbérnek felel meg, mint ez az utóbbi lezajlott esetekben kiderült. A lakásszükség erélyes és gyors megszüntetése végett pedig a székesfőváros haladéktalanul intézkedni köteles. Tanácskozás, értekezés mellőzésével közgyűlés elé kell vinni a városi telkek bérházakkal való beépítésének a dolgát. Nem hiszszük, hogy a demokrata urak panamistáiban lesz annyi szemérmetlenség, hogy nyíltan szembe mernének helyezkedni egy ilyen irányú akczióval. Ha azonban a székesfőváros a házépítést nagy méretekben pénzügyi okokból nem volna képes keresztülvinni, versenytárgyalás utján városi telkeket ingyenesen át kell bocsájlani házépítő vállalkozóknak, a kik 30—40 esztendei bérszedés ellenében a házakat a maguk költségükre felépitik. Persze a székes- fővárosnak az ilyen szerződésekben fenn kell tartani a maximális lakbér megállapításának jogát, valamint a bérjövedelem tiszta hasznának valamelyes részét. A budapesti lakbérek magas színvonala mellett ilyen házépítésre bizonyosan számos vállalkozó akadna, és ez utón az építési pangás, ez a főoka a pesti lakásnymmornak, bizonyára véget érne. hogyan ragasztják oda czement-ragasztóval, mint ahogy a jó gazdasszony ragasztja vissza a cserépedény letörött fülét. Most azonban hirtelen újra kitört a csendes aggastyán lelkében a duhajkodás vágya. Egyszerűen szélnek ereszt egy-egy ötven, száz mázsás sziklácskát; hiába tapasztották oda 5 — 6 kiló czementtel, hiába varázsoltak angol-parkot a kőóriások tetejére, a sziklák rakonczátlankodni kezdenek és nagyzási hóbortjukban lavinákká változnak. De még lumpkedvében is tisztesség tudó marad a nagy sziklakuglizó. Gondosan vigyáz, hogy olyankor zuhanjanak alá a sziklácskák, a mikor senki se sétál a parton és hogy olyan helyre essen a kőtömb, a hol se épületben, se villam vasúiban, vagy másban kárt nem tesz. Hisz ha akarná, rettentő pusztítást vihetne véghez a guritással. Szerencsére nem szereti a gőzfürdőt, különben kirándulást tehetne egy-egy guruló sziklával a Rudas-fürdő gőzkamrájának kellő közepébe, mely esetben a gőzben sütkérező csuzos lumpokat és tyukszemes öregeket igazán nem bántaná tovább az az egy gondolat, hogy ágyban, párnák között halnak meg. A hűvös-
