Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-22 / 29. szám
II. évfolyam«________________________1907. Julius 22. 29. szám (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... .......................... ... 10 korona. Fé l évre ... ... ... ........... ... ... 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők: VII.. Almássy-tér 17. Telefon SS—9S. Bajok vannak. Furcsa színjáték tárult a szemeink elé abban a nyilatkozatcsatában, a melyet a hirtelen haragít Olay vívott meg a bősz demokrata vezérrel: Vázsonyi Vilmossal. Mázsás gorombaságokkal védekezett elvbarátja és sok küzdelemben bajtársa ellen a főváros koronázatlan fejedelme, a ki legutóbb ugy- látszik már a szentség és sérthetetlenség attribútumát is vindikálja magának. A nagy hadakozásban azután megesett az a kis kellemetlenség, hogy saját magát vágta meg a demokrata vezér, újból bizonyítva azt a régi igazságot, hogy a harag a legrosszabb tanácsadó. A nagy demokrata perpatvar abból támadt, hogy Olay Lajos, ez a típusa a temperamentumos, öblös torkú magyar fiskálisnak, elszólta magát képviselőházi interpellá- cziójában, és azt találta mondani, bogy a a székesfővárosnál panamázás folyt a múltban és folyik a jelenben. Nosza lett erre dühöngés a Vázsonyiék portáján. A nem nagyon udvariasan aposztrofált vezér íegkese- rübb epéjét előszedve kioktatja Olayt, hogy panama csak volt, de mióta demokratavilág van az újvárosházán, a székesfőváros közélete szinültig tiszta arany. Már most az öreg kurucz sem hagyja magát, és kikottyantja, hogy a panamákat a Vázsonyi szájából hallotta. Több se kellett ennek. Azonnal bemondja a rekontrát. és olyan ütőlapokat játszik ki, melyekkel demokratatársát egyenesen ki akarja végezni. Elárulja, hogy Olay választási czélokra pumpolla végig a fővárossal szerződéses viszonyban ál lé) czégeket és vállalatokat. Állapodjunk meg a páros viaskodás e mozzanatánál. Vázsonyi itt egy igen csúnya visszaélésről rántja le a leplet. О mondja, tehát bizonyosan igaz, hogy választási pum- polások folytak. Csakhogy elfelejti hirtelen, hogy az az egész érdektársaság, melynek számára Olay pumpolhatott, hozzá: Vázso- nyiboz, és a demokratákhoz állott és áll veszedelmes közelségben. Elfelejti, hogy a VII. kerületi képviselőválasztás alkalmával is egy táborban küzdött a jelenlegi két ellenfél és hogy a fővárosi községi választásoknál is a mai többség : a Vázsonyi többsége mellett dolgozott Olay. Ha tehát Olay eljárása árnyékot vet valakire, ez a valaki nem csak Olay a maga személyében, hanem az egész demokrata- tábor, élén Vázsonyival. 0, a legilletékesebb, az események legjobb ismerője állapítja meg ezzel a mai fővárosi többségről, hogy bűnben fogant, hogy visszaélésnek, panamazásnak köszöni a létét. Ez a klasszikus tanu- ságtétel nekünk nagyon értékes, és sietünk leszögezni. Meri magyarázatát adja annak a sajátos jelenségnek, hogy a függetlenségi eszme diadalutjában a székesfővárosban akadályba ütközött, ugyanabban a fővárosban, a melynek hat kerülete kilencz közül függet * * lenségi képviselőt küldött a parlamentbe. A régi, kisded demokratacsapallal megfejelt korrupcziós klikk egyenes utón nem is maradhatott meg a többség birtokában. Panama és visszaélés kellett ebhez, a melyről irae most maga Vázsonyi rántja le hirtelen haragjában a leplet. Deanyilatkozatháboruságnak még néhány tanulságos mozzanatát érdemes megvilágítani. Vázsonyi a nála megszokott apodiktikus modorban tiltakozik az ellen, hogy a városnál minden a régiben folyik. Elsorolja egyik viszonválaszában, hogy mi mindent jót csinált ez a többség, és hogy a néhány hó előtt még panamista és sápkergető klikk hirtelen szüztiszta, önzetlen nyájjá vedlett, mely némán követi pásztorának lilinkószavát. A vén napjaikra megjavult gonosztevők most már mind csupa derék mintapolgárokká lettek, a kik mea culpát rebegve vezekelnek régi bűneikért és csupa jó, istennek tetsző dolgot müveinek az uj vezér jogara alatt. Hát igazán ideje volna már, hogy ennek a rettenetes országcsalásnak vége szakadjon. Hát kivel akarja elhitetni Vázsonyi, hogy ő nem látja, mi történik nap nap után. Hiába oszlatták fel a negyvenötös bizottmányt, vigan burjánzik tovább a személyi kérdésekben a protekczió és nepotizmus, vide tanitóválasztás és néhány más állás. Csak úgy ajándékozzák tovább a telkeket mint elébb; a vil- lamvasutak grasszálnak szakasztott úgy, mint annak idején; a szegény emberek dolgában Krónika, Demokrata-típusok. III. A villamdemokrata. Nagy pozicziót ért el a kedvező sors szeszélyéből. Mint városi nagyság kiböj tölte a kerületi főklikk vezért, a kit anyagi romlás söpört el a fővárosi nagyhatalmak sorából. Mint vállalatának vezetője pedig a halálnak köszöni poziczióját, mely elődjét és feljebbvalóját kora években elszólitá az élők sorából. íme egy karrier, melyet a csőd és a halál csinált meg. Mindamellett úgy viseli méltóságát, mintha beleszületett volna és nem is lehetne másként, mint a hogy van. A villamdemokrata tipikus pesti karrier. Ügyvédnek gyenge, jelentéktelen, finánczembernek nulla, s csak ragaszkodásának és kitartásának köszönheti, hogy alsórendü stréberkedése sikerre vezetett. Rettenthetetlen kitartással ragaszkodott ugyanis kerületi törzsfőihöz, a kik ketten maguk mellé fogadták harmadiknak idők múltával a jó korlest és nem ügyetlen »maciiért«. Városi nagysággá lévén, döntő befolyásával támogatja a zsenge vállalatot, melynek vezetőjévé lesz. A főváros rohamos fejlődésével hirtelen nagygyá lesz a vállalat és pozicziót kölcsönöz a jelentéktelen fiskálisnak, kinek tanácsára már az udvar is nyilván rászorult. Méltóságos létére nem fél attól, hogy kompromittálja csatlakozásával a demokrácziát, melynek igaz hívéül bizonyul különösen százakra menő alkalmazottai megnyúlásával. Mert a községi demokrácziával a rabszolgatartás szépen megfér. Mihelyest azonban üt a megváltás órája, villamdemokratánk a panamista-táborral végig fogja csinálni a szeczessziót és felcsap Szent Pálnak, ki a demokratákat egytől-egyig oláhoknak nézi. * A házbérdemokrata. Jó ember, a légynek se vét, nem szangvinikus, nem agresszív. Senki sem haragszik reá, csak annak a pár luczat háznak a bérlőserege, melynek buzgón emeli a házbérét. Demokrácziájának eddig inkább csak áldozatkészségével adta tanujelét, a melylyel a különböző pártczélokra serényen szúrta le az obulust. Igaz, hogy ez az áldozatkészsége képviselői mandátumhoz juttatta. E minőségében sem kavar sok vizet; ritkán emel szót, de akkor alaposan befűt a demokrácziának. így ö volt az a demokrata, a ki melegen üdvözölte Szterényit a sztrájktörvény bejelentése alkalmával, bárom demokrata honatyatársának hallgatag pukkadása közepette. A bölcsességre különben nincs rászorulva, mert Budapesten van számos utcza, minden utczán van sarok, minden sarkon vannak házak, és e házak közül számos az övé már most, vagy a jövőben. Házbérstájgeroló jó szokását a demokráczia nagyobb dicsőségére sűrűn gyakorolja, de ez utóvégre privát dolog, melyhez a közvéleménynek semmi köze. Legfeljebb ne tessék a házába költözni ! * A gázdemokrata. Elnyühetetlen közéleti férfin. Nem árt neki bukás, leleplezés, ellenségeskedés. Mindig a nagy lábára áll újból és adja tovább a kapaczitást. Példányképe a kommunális korifeusnak. Kerületi vezérember, a kit baráti környezete felsegít a közéleti érvényesülés lépcsőfokain. Mikor már tekintélylyé nőtte ki magát, egyre-másra juttatnak neki másodrendű közgazdasági tevékenységet. Takarék- pénztári vezetőember lesz. A fővárosnál ben- fentes lévén, gázgyári igazgatóság hull az ölébe.
