A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből
43 mindig, csaknem kizárólag és egyedül, a személyes vitézség, a küzdeni tudás. Ennek a két erénynek pedig, amint éppen a testőrifjak teljesítményeiből is megállapítható, a magyar nemes a XVIII. században is olyan hőse, hogy párját ritkítja az egész világon. Abban az esetben tehát, ha a magyar nemes testőr rakoncátlan magaviseletéről olvasunk, ezeknek a történeti adatoknak ne tulajdonítsunk túlzottan nagy jelentőséget, s jusson mindig eszünkbe, hogy egy másfél évszázaddal ezelőtt letűnt kor embereit mai használatra készült mérőléc mellé állítani a legkompromit- tálóbb balfogás és egyben a legnagyobb igazságtalanság is. Hogy a magyar testőr magaviseletével maguk az elöljárók is meg voltak elégedve, azt a minősítvényi táblázatokba bejegyzett, erre vonatkozó osztályzatok igazolják a legmegbízhatóbban. Az 1774. évi Conduite- Listákban pl. a minősítést nyert 51 gárdista közül 37-nek (72%) van jó, 11-nek (21%) van megfelelő és csak 3-nak (7%) van kifejezetten rossz osztályzata. Valamivel kedvezőtlenebbek a statisztikai számítások eredményei az ugyanakkor fennállt milánói testőrkülönítmény okmányaiban, ami kissé meg is lepheti az olvasót, mert Báróczy szerint Dráveczky őrnagy, a milánói parancsnok, ezt a különítményt a testület legkiválóbbjai- ból és a maga kedvenceiből állította össze. A különítmény 26 embere közül csak 13-nak (tehát 50%-nak) a magaviseleté van jónak elismerve. A megfelelő („leidlich“) magaviseletnek száma 6 (23%), a rosszaké 5 (19%). A testület két tagját — a magaviseletükre vonatkozó rendkívüli megfigyelések alapján — Dráveczky külön kiemeli. Az egyiket a testület legjobb (beste), a másikat a különítmény legrosszabb (allerschlechteste) magaviseletű tagjának nevezi. A minősítvényi űrlap ebben a korban a parancsnokoktól a fiatalságnak leggyakoribb hibáira vonatkozólag is határozott nyilatkozatot kíván, s a legtöbb bajt okozó öt főbűnt — kérdőpontok alakjában — a következő felsorolásban számlálja elő: „dem Trünke ergeben“, italos, vagy, ahogy ma mondanék: alkoholista, „Ausläufer“, kimaradozó, „Spieler“, kártyás, a szerencsejátékok rabja, „Schuldenmacher“, tékozló, könnyelműen költekező, „Zänker“, civakodó, összeférhetetlen. Az ezen címszavak alatti rovatokban az elöljárónak a szóban forgó testőrre vonatkozó véleményét rendesen a bejegyzett rövid „Ja“, vagy „Nein“ szavak fejezik ki. Az elmondottak után egészen természetes, hogy a gárdisták legtöbbjénél ezek a rovatok csupa határozott Nein-okkal vannak tele. Elenyészően csekély és évek haladtával egyre fogy azoknak a száma, akiknek neve mellett egyik vagy másik rovatban egy-egy határozottan vagy enyhén igenlő kifejezés (zuweilen, zuzeiten, stb) olvasható. Ha valamelyikben, akkor rendesen a negyedik rubrikában fordulnak elő megrovó kifejezések, abban, amelynek fejrovatában az átkos „Schuldenmacher“ szó éktelenkedik. Mi tűrés, tagadás, — a takarékoskodó, beosztó gazdálkodás általánosságban véve, különösen a kezdeti időkben, bizony nem tartozott a nemes úrfi legerősebb oldalai közé. Igaz, az alhadnagyi fizetés sem volt olyan nagyon nagy összegű, hogy abból a nagyv áros nyújtotta szórakozások minden költségét könnyen fedezni lehetett volna. De tekintetbe kell venni, hogy a nemes úrfiak nagy része,
