A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből
52 Oerther zum essen hin, wo es sich vor Officiers absolute nicht schickt, oder lassen sie sich das Essen hereinbringen, dieserley Unternehmungen werden künftig bestraffet werden.“ Mária Teréziának és udvarának szigorú erkölcsi felfogásából önként következett, hogy a testőrnek, ha meg akarta tartani állását, a nőt is ki kellett kapcsolnia életéből. A parancsnok hosszú sora mennydörög azok ellen a gárdisták ellen, akik ledér nők társaságát keresik, vagy lakásukon ilyenek látogatását fogadják. Az 1761 ápr. 26-án e tárgyban kiadott napiparancs elbocsátással fenyegeti meg a könnyelműeket. Az örökös áthúzódásról, istenkáromlásról pénzbüntetéssel akarják leszoktatni a fiatal testőröket. A káromkodásra kivetett taksa átlag 2 ré- nes forint. Óriási pénz, ha meggondoljuk, hogy a testőr egy havi fizetése kezdetben mindössze 12 forint volt, s hogy ez a fizetés 1800-ig, ötszöri javítás után is csak 34 forintig emelkedett. Ha most végezetül abból a szempontból kívánunk a magyar testőrről ítéletet mondani, hogy mennyiben akart és tudott megfelelni az alapításnál kitűzött nagy céloknak, — hogy általában valóra váltotta-e azo-' kát a jogos reményeket, amelyekkel uralkodó és nemzet feléje fordult, akii or — a történelmi tények áttekintése után — elégtétellel és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a testőr kezdettől fogva a 48-as szabadságharc megindulásáig mindig az volt, akinek őt haza és király látni akarta. Ebben a kérdésben nyugodt lélekkel magunkévá tehetjük az egyébként közvetlenül érdekelt fél, Báróczy Sándor véleményét, aki feljegyzéseiben öntudatos büszkeséggel hirdeti, hogy „a testőrség megfelelt az udvar és a szeretett haza várakozásainak.“ Az uralkodóház tagjai kezdettől fogva mindig elismerték és méltányolták azt a hasznot, amelyet a testőrök jelenléte az ő személyes biztonságuk és az udvartartás fényének növelése szempontjából jelentett.1 s különös dicsérettel emlegették azt a becsületes igyekezettel párosult odaadó hűséget, amellyel a magyar fiúk szolgálatukat ellátták. Báróczy feljegyzéseiből tudjuk, hogy a szolgálatos magyar testőr II. Józsefet két esetben a halál karmai közül ragadta ki, Mária Teréziát pedig egy alkalommal egy súlyos testi sérülésekkel fenyegető helyzet veszélyeitől mentette meg.2 A haza, a nemzet is mindig büszkeséggel vallotta magáénak a gárda- testületet, és soha sem sajnálta azt a pénzáldozatot, melybe a nemes úr- fiak bécsi szereplése és neveltetése került. Ha a gárda semmi mást nem művelt, semmi egyebet a nemzetnek nem adott volna, mint azt a soha nem remélt fellendülést, mely Bessenyey, Báróczy és társaik működése nyomán a magyar nyelv és irodalom művelésében s általában az egész magyar szellemi élet terén bekövetkezett, — a haza akkor is a nemes testőr adósának tekinthetné magát mindörökre. Pedig a magyar testőr mást is adott nemzetének ezen a fejedelmi ajándékon kívül. Adott sok-sok ragyogó példát arra, hogyan kell a magyar ifjúnak életkörülményei előnyeinek 1 Egy Mária-Terézia korabeli testőrdíszöltözet a mai testőrlovarda előcsarnokában is ki van állítva Budapesten. 2 Ha végezetül a magyar testőr 1848-ban mégis szembefordult királyával, ennek az eseménynek és tragikus következményeinek felidézésében a testőr lelkét, tudjuk, semmi felelősség nem terheli.
