A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke

Született 1810 Sasvár (Nyitra vm.). 1827 április 3-tól önköltséges hadapród volt a 33. (Bakonyi) gyalogezredben. A testőrségnél 1830 március 1-től 1834 április 20-ig szolgált Nyitra vármegye ajánlatára s onnan mint sóhivatali ellenőr került Bánffyhunyadra évi 400 forint javadalmazással. A szabadságharcban 1848/49-ben élelmezési százados és Komáromban letéve a fegyvert (1849 szept. 27.) szabadon távozott.

(Címeresnemeslevél 1629 május 22. A család nemessége 1754/55-ben igazolva Nyitra vm.)

552. KARDOS ALBERT.

Született 1823 Eperjes (Sáros vm.). 1841 szeptember 23-tól hadapród volt a 60. (Wasa) gyalogezredben. A testőrségnél 1843 május 1-től 1848 április 30-ig szolgált Sáros vármegye ajánlatára. Ez idő alatt 1847-ben beosztva a pozsonyi országgyűlésre kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától ugyancsak alhadnagyi rangban a 7. (Hardegg) vértes lovasezredhez osztatott be. Meghalt 1848 július 21-én Eperjesen.

(A család nemessége 1825. és 1840. igazolva Sáros vm. A gárdista,

K. Sámuel fia.)

553. KARDOSS ISTVÁN (Besenyői).

Született 1741 Besenyő (Zala vm.). Káplár volt a 2. (Ferdinánd í'hg.) gyalogezredben. A testőrségnél 1764 május 23-tól szolgált Zala vármegye ajánlatára, Ez idő alatt beosztva 1764-ben a hágai, majd 1769-ben a pozsonyi testőrkülönítménybe, 1770-ben a pesti testőrkíséretbe, végül 1772-ben a milánói testőrkülönítménybe. A gárdától nyugállományba vonult. 1774 december 21-től győri polgármester lett.

(Címeresnemeslevél 1609 december 2. A család nemessége 1754/55-ben igazolva Zala vm.)

554. gróf KÁROLYI ANTAL (Nagykárolyi).

Született 1732 október 25 Nagykároly (Szatmár vm.). Katonai nályáját a 37. (Esterházy József) gyalogezrednél kezdte, hová már, mint II. százados lépett be. 1751-ben őrnagy, majd 1753-ban alezredes, atyja gr. Károlyi Ferenc huszárezredében (6. huszárezred). 1754-től cs. kir. kamarás, 175'5-ben pedig ezredes a 33. (Esterházy Miklós) gyalogezredben. 1756-ban a lobositzi ütközetben (okt. 1.) megsebesült. 1758-ban tábornok és 1759-től szatmári örökös főispán. 1759 január 9-én megkapta a Mária Terézia-rend lg. keresztjét.1 1760-ban hétszemélynök, 1763-tól az 52. (előzőleg Bethlen) gyalogezred tulajdonosa. 1766-ban altábornagy és v. b. t. h, 1775-ben főasztalnokmester, 1787-ben táborszernagy. A testőrségnek 1787 augusztus 29-től 1791 augusztus 14-ig negyedik kapitánya és egyúttal 1787-ben a galíciai testőrség ideiglenes parancsnoka, végül 1< 90-ben aranygyapjas, 1791-ben betegeskedni kezdett és a prágai koronázási ünnepségek alatt halt meg 1791 augusztus 24-én Penzingben (Ausztria).

(A gárdakapitány, gr. K. Ferenc (1705—1758) és gr. Csáky Krisztina (1706—1736) fia, az 1712 április 5-én magyar grófi rangot nyert

K. Sándor (1669—1743) és gr. Barkóczy Krisztina (1670—1724) unokája. A testőrkapitány olajfestményű arcképe, a M. kir. Testőrség parancsnoksága Bpest, birtokában.)

551. KARDHORDÓ-TROMBITÁS JÓZSEF (Sasvári).

1 Dr. J. Hirtenfeld: Der Militär M. Theresien Orden 81., 1728.