Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
Életrajzok
SÓSKÚTI ENDRE a Gázművek vezérigazgatója 1902 május 5-én született Budapesten, szegény munkás szülőktől. 15-éves koráig Lajos- mizsén nevelkedett, ahonnan Losoncra került a Rakottyai Zománcedénygyárba. Ezen idő alatt megszervezte ifjúmunkástársait. Majd Budapesten kapcsolódott be az ifjúmunkás-mozgalomba. Közben elsajátította a bádogos- és szerelőszakmát, belépett a Vas- és Fémmunkások Szövetségébe és annak 1921 óta megszakítás nélkül tagja. Tevékeny részt vett a szakszervezeti mozgalomban egészen a felszabadulásig. A szociáldemokrata pártba 1931-ben lépett be és tagja a mai napig. Előbb a XIV. kerületben volt vezetőségi tag, azután a XV. kerület titkára, később a rákoshegyi pártszervezet elnöke és titkára lett. Tagja azonkívül a budapestkörnyéki végrehajtó- bizottságnak. Tevékenyen részt vett a szocialista mozgalom kiépítésében. 1928-ban lépett a Gázművek szolgálatába, ahol valamennyi munkaterülettel megismerkedett. Az utolsó években szocialista meggyőződése miatt sok megpróbáltatásnak volt kitéve. Ostrom után, a felszabaduláskor megszervezte a gyári őrséget, hogy a fosztogatástól megmentse az üzem vagyonát. Mint az üzembizottság titkára, a lassan jelentkező alkalmazottakat munkábaállította. megszervezte az üzem helyreállítását és így kezdődött a Gázművek újjáépítése. Érdemei elismeréséül a polgármester 1945 május 22-én kinevezte a Gázművek vezérigazgatójává. ✓ JÁMBOR ALAJOS a Vízművek vezérigazgatója. Budapesten 1900 augusztus 4-én született; polgári családból származik. Iskolai szünidőben titokban munkát vállalt egy textilgyárban, majd dohánygyári munkás, később az óbudai Hajógyárban géplakatos tanonc lett. A tanoncokkal való bánásmód, a hosszú tanoncidő és az alacsony fizetés miatt már 16 éves korában sztrájkot szervezett. 1918-ban bevonult katonának ; a piavei offenzivában megbetegedett, visszakerült Budapestre, itt érte az őszirózsás forradalom. Résztvett a lánchídi csatában. Az általa szervezett katonai alakulattal megtisztította a ferencvárosi pályaudvart és rengeteg értéket mentett meg a Magyar Köztársaság részére. A Kommunista Párt megalakulásakor belépett a pártba, majd harmadmagával megalakította a III. kér. Kommunista Pártszervezetet. A Tanácsköztársaság idején a III. kér. Munkástartács tagja lett. Később a Közellátási Népbiztossághoz delegálták. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült. Többhónapos ottartózkodás után visszaszökött az országba, s a nemzeti hadseregbe való bevonulás elől vidéken bujkált. 1921-ben újra bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Ekkor már szabadpályán működött. Szervezett, agitált, »élő propaganda« volt, ismét belépett a Szociáldemokrata Pártba, melynek rövidesen pártszervezet vezetőségi tagja lett. Irodalmi tevékenységet fejtett ki a »Társadalmi Szemlében«, résztvett az »Új Harcos« szerkesztésében. Az 1935. évi választásokon a Szociálista Munkásegység Blokklistáján képviselőnek jelölték. A déli kerületben, a megpeticionált választáson listavezető lett. A politikai rendőrség számtalan eljárást indított ellene, 1935-től 1942-ig rendőri felügyelet alatt állt. A munkásmozgalom érdekében jelentős anyagi áldozatokat hozott. 1940-ben, az erdélyi bevonuláskor, néhány hónapig katona volt. A katonaságnál politikai és gazdasági szemináriumokat tartott. Felhívta beosztottjai figyelmét arra, hogyha a Szovjet- únióval háborúba keveredünk, passzív magatartást tanúsítsanak. Érintkezést tartott fenn az illegális mozgalom számos kimagasló egyéniségével. Mint önálló műszaki kereskedő, az üldözöttek és elnyomottak helyzetén messzemenő módon segített, többek között közel 400 menlevelet szerzett az üldözötteknek. 1944 november 12-én a nyilasok halálraítélték, de sikerült megszöknie. A felszabadulás 1944 december 24-én Budán érte, onnan Kecskemétre ment. Itt értesült arról, hogy a Kommunista Párt Budapest Székesfőváros alpolgármesterévé delegálta. 1945 június 1-én nevezték ki a Székesfőváros Vízmüvei vezérigazgatójává. SZABÓ JÁNOS # a Székesfővárosi Csatornázási Művek vezérigazgatója Született Szombathelyen, 1893-ban. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte, gépészmérnöki oklevelét a József Műegyetemen szerezte meg. Különleges szak- tevékenységet fejtett ki a városcsatornázási munkakörben. Több ízben járt külföldön. Legutóbb 1938-ban az angliai nemzetközi szennyvízügyi kongresszuson a magyar városokat képviselte. Tanácsnokká 1944 júniusában választotta meg a közgyűlés. 1946-ban az újonnan megalakított Csatornázási Művek vezérigazgatójává nevezték ki. 74
