Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
Életrajzok
riumban, mint gyakornok. A műegyetemen valamennyi szigorlatát kitüntetéssel tette le. A diploma elnyerése után, illetve még azelőtt néhány hónappal lépett a Ganz-féle Villamossági Rt. szolgálatába. Működését a gyár próbatermében kezdte, melynek egy év után helyettes vezetője lett. Két év múlva, 1924-ben főmérnökké nevezték ki, majd egy év múlva a gyár transzformátorszerkesztési irodájának vezetője lett. 29 éves korában h. igazgatóvá nevezték ki és megbízták a transzformátor és készülékosztály vezetésén kívül az erőműveket és gyári berendezéseket tervező osztályok műszaki és kereskedelmi vezetésével. 39 éves korában a Ganz-féle Villamossági Rt. gyár összes műszaki és kereskedelmi osztályainak felelős vezetője és ügyvezető “igazgatója lett. A Ganz- gyárral — elsőízben 1927-ben — kötött külön licencia-megállapodásai értelmében a gyár eddig több mint 50 szabadalmát jelentette be, illetve vette gyakorlatba. Hivatalos műszaki vagy kereskedelmi természetű megbízatással járt: Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Jugoszlávia, Románia, Lengyelország, Törökország, Bulgária, Belgium, Hollandia, Franciaország, Portugália, Anglia, Dánia, Svédország, Norvégia nagyvárosaiban. 1932-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen magántanárrá nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben az évi Berzeviczy-díjjal tüntette ki. 1941 január 29 óta Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek vezérigazgatója. 1945 január 15-én az ostrom alatt a budai orosz kerületi parancsnok és a budai polgármester megbízásából átvette az Elektromos-, Gáz- és a Vízművek helyreállításának és üzembehdyezésének budai vezetését és a közszolgáltatásokat Budán megindította. Március 7-én átjött a pesti oldalra és átvette a teljes Elektromos Művek vezetését. STEINHERZ SIMON az Elektromos Művek h. vezérigazgatója Született Mosonban 1886-ban. Atyja cipészkisiparos volt. Ott járt elemi iskolába, majd a fővárosban végezte a polgári iskolát. 1901-ben villanyszerelőtanoncnak ment. Még tanoncévei alatt talál kapcsolatot a szociáldemokrata munkásmozgalommal, tagja, később elnöke lett a »Jövő« és »Szabadság« munkásképző egyesületeknek, amelyek az akkori szociáldemokrata ifjúmunkásokat magukba tömörítették. Ezidőben indult el az »Ifjúmunkás« című lap is, amelynek munkatársa volt. Felszabadulása után jegyzője lett a »Vasmunkás Szövetség« Műszerész és Villanyszereid Csoportjának. Mint fővárosi nagyvállalatok vezetőszerelője dolgozott az ország különböző vidékein, főleg közmunkák kivitelezésén. A Tanácsköztársaság alatt mint az ipari és kereskedelmi népbiztosság alkalmazottja, előbb a szocializált villamos szerelési ipar direktóriumi tagja volt, később önként bevonult a Vörös Hadseregbe, ahol egy hidász század elektrikusa lett. 1921-ben központi vezetőségi tagja a Magyarországi Vas-és Fémmunkások Központi Szövetségének. 1925-ben a főváros VII. kerületében törvényhatósági bizottsági taggá választottak szociáldemokrata programmal. A törvényhatóságban 1935-ig képviselte a VII. kerületet, azután további 7 éviga XII. kerületet. Törvényhatósági működése folyamán főleg a közüzemek tarifa- és személyzeti problémáival foglalkozott. 1928-ban a főváros tanácsa meghívta az Elektromos Művek igazgatóságába, 1930-tól kezdve pedig állandó tagja volt a törvényhatóság megbízásából a Művek üzemi választmányának mindaddig, míg az ismeretes reakciós intézkedések miatt mandátumától meg nem fosztották. Az Elektromos Művek, üzemi választmányában is különösen a tarifaügyek, személyzeti kérdések és az Elektromos Művek technikai fejlesztése képezték érdeklődése tárgyait. Ézidőre esik az a politikai harc is, amelyet az Elektromos Művekben kibontakozó nyilasmozgalom ellen folytatott. A második világháborút egyik nagy vegyészeti gyárban töltötte, mint hadiüzemi munkás. Az itt tanúsított baloldali magatartása miatt a gyár katonai parancsnoksága 1944-ben a budapesti kerületi honvédügyészségnél feljelentette és többrendbeli lázításért és a német hadsereg elleni izgatásért, valamint egyéb politikai bűncselekményekért a Mártírok útján 4 évi börtönre ítélték. A fogságból a nyilasok uralma alatt egy véletlen következtében szabadult meg. A felszabadulás után ismét bekapcsolódott a Szociáldemokrata Párt munkájába. Tagja lett ismét a törvényhatósági bizottságnak, a Szociáldemokrata Párt előadótestületének. 1946 január 1-i hatállyal a polgármester az Elektromos Művek h. vezérigazgatójává nevezte ki. ti BÁRTFAI ANTAL az Elektromos Művek h. vezérigazgatója Született Dunaalmáson, 1918 január 30-án. A Magyar Kommunista Párt tagja. Iskoláit Budapesten végezte. A MÁK, majd a PK tisztviselője volt. 1945 májusában a IX. kér. elöljáróság vezetésével bízták meg. A főváros törvényhatósági bizottságának tagja. 1947 október 1-én az Elektromos Művek h. vezérigazgatójává nevezték ki. 73
