Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
Életrajzok
DR CSORDÁS ELEMÉR tiszti főorvos 1882 május 28-án Budapesten született. Orvosi oklevelét Budapesten 1905-ben szerezte meg. Ezután Budapesten egyetemi klinikai tanársegéd volt. 1912 április 11-én lépett a főváros szolgálatába, mint a fertőtlenítő intézet aligazgatója. 1914-től 1918 decemberéig, a háború első napjától az utolsó napjáig szakadatlanul kint volt a harctéren, ahol szintén fontos egészségügyi szolgálatokat teljesített, különösen Oroszországban a kiütéses tífusz, a valódi feketehimlő és a kolerajárványok leküzdése körül. 1919 novemberében osztották be a tiszti főorvosi hivatalba. 1923 április 11-én tiszti főorvoshelyettes, 1926 október 27-én pedig tiszti főorvos lett. 1931 március 1-én élethossziglan újból tiszti főorvosnak választották meg s ezt a tisztét mai napig ellátja. GÁTONYI BÉLA főszámvevő Újpesten született 1890-ben. Budapesten tett gimnáziumi érettségit és államszámviteltani vizsgát. Hites könyvvizsgáló. A főváros szolgálatába 1910-ben lépett. Működését a főszámvevői hivatalban kezdte meg, a háború után a közélelmezési Sgyosztály keretébe tartozó élelmezési akciónál és később a fővárosi alkalmazottak kedvezményes ellátását intéző osztályban teljesített szolgálatot, majd ismét a főszámvevői hivatalba osztották be. 1937 júliusában helyettes főszámvevőnek nevezték ki és a törvényhatósági bizottság közgyűlése 1937 december 10-én a főváros őszámvevőjévé választotta meg. DR KOVÁCS LAJOS főlevéltáros Budapesten született 1900 július 1-én. Elemi iskolai és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte ; ugyanitt volt hallgatója a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karának, ahol történettudományi stúdiumokat végzett, majd tanulmányainak befejezéseképen ugyané tudományokból bölcsészettudományi doktorátust szerzett. 1927 január 20-án lépett a főváros szolgálatába és működését levéltári beosztásban kezdte meg. Tíz esztendei munka után 1937 februárjában a főlevéltáros helyettese lett. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1944 június 21-én választotta meg főlevéltárossá, személyében szakemberre bízván a székesfőváros levéltárának vezetését. Munkája a levéltár kettős irányú feladatához simul: egyrészt az élő közigazgatást kívánja maradéktalanul kiszolgálni, másrészt nem hanyagolja el a tudománynak a levéltártól joggal megkívánt követelményeit. Erre mutatnak irodalmi munkái is, amelyek a székesfőváros történetével foglalkozó kiadványokban és a szakfolyóiratokban jelentek meg. , DR BENE LAJOS főjegyző, a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal vezetője Született Visegrádon, 1903-ban. Mérnöki pályára készült és a József Műegyetemen 1925-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett, majd három év után ugyanott közgazdasági doktorátust tett. Hivatali pályáját — rövid gyáripari gyakorlati működés után — 1926-ban a Magyar Központi Statisztikai Hivatal ipari osztályán kezdte. Később ugyanott az Országos Gazdaságstatisztikai és Konjunktúrakutató Bizottság titkára lett. Fővárosi szolgálatát statisztikai fogalmazói állásban az 1929. évben kezdette meg. Hivatali pályáján előhaladva 1937-ben statisztikai főjegyző lett. A felszabadulást követő hónapokban megbízott vezetőként átvette a 75 éves múltra visszatekintő Statisztikai Hivatal irányítását. Munkássága főlegaszociális és gazdasági statisztika területébe vág. Előbbi munkakörben egyes társadalmi rétegek szociális viszonyainak monográfiáit és a tanonc- kérdés elemzését adta. Gazdasági téren pedig többek között a városi pénzügyek statisztikáját, a lakásviszonyok vizsgálatát és a budapesti piackutatás tudományos műhelyének megszervezését és kifejlesztését kell megemlíteni. Az Árkormánybiztosságon végzett munkálatai révén az árkérdés és árstatisztika területére is kiterjeszkedett. A felsorolt tárgykörökbe vág megjelent könyveinek, tanulmányainak, valamint előadásainak legnagyobb része is. Az 1946. évben a Műegyetem Közgazdaságtudományi Kara »Gazdaságstatisztikai kutató módszerek« tárgykörből magántanárrá habilitálta. 70
