Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
Életrajzok
FARKAS KÁLMÁN adóhivatali igazgató Budapesten, 1897. évben született. Középiskolai tanulmányait a székesfővárosban végezte. 1915. évi január hó 12-én a székesfőváros szolgálatába lépett és a VI. kerületi elöljáróság adószámviteli osztályához nyert beosztást. A polgármester 1937. évben a VI/A kerületi adószámviteli osztály vezetésével bízta meg. Az 1938. évben központi szolgálattételre a központi adóhivatalhoz vezényelték, ahol az adóvégrehajtási ügyek előadója lett. A felszabadulás után az adóhivatali igazgató helyetteseként működött; 1945. évi november hó 1-én pedig a polgármester adóhivatali igazgatóvá nevezte ki. MILLOK SÁNDOR a BSzKRt elnöke 1887 január 26-án született Budapesten. Apja Magyar Államvasúti tisztviselő volt, aki korán, 32 éves korában meghalt s így 7 éves korában félárva lett. Négy középiskola elvégzése után az Iparművészeti Iskola szobrászati szakára iratkozott be, azt azonban elvégezni nem tudta, mert beteges édesanyja képtelen volt egyedül a megélhetést előteremteni. Egész fiatal korában kénytelen volt a legkülönfélébb utakon és módokon, címírással stb. kenyeret keresni. 18 éves korában a Déli-vasúthoz került írnoknak. Végigjárta az összes vasúti szolgálati ágazatokat. Később átkerült az igazgatósághoz, amikor is megszerezte az érettségi bizonyítványt. 1918 november 1-én a Délivasúttól fizetésnélküli szabadságra ment, hogy teljesen a vasutasok szervezésének szentelhesse minden idejét. Avasutas szövetség egyik vezető titkára és a Magyar Vasutas című szaklapnak szerkesztője volt. 1919-ben a magyarországi proletárdiktatúra bukása után az újjáalakult Szociáldemokrata Párt ellenőrző bizottságának tagja lett, 1919 novemberében a Délivasút igazoló bizottsága, szociáldemokrata magatartása miatt törölte a vasúti tisztviselők létszámából. Elfogató parancsot adtak ki ellene már 1919 augusztus havában. Ennek ellenére idehaza bujdosva tovább vezette a vasúti munkások földalatti szervezkedését és szerkesztette szaklapjukat. 1920 májusában már annyira tarthatatlanná vált a helyzete idehaza, hogy kénytelen volt kimenekülni az országból. Bécsbe került, ahol a Garami—Lovászi—Hatvani szerkesztésében megjelenő Jövő című lap szerkesztőségébe került. Mikor a Jövő megszűnt, akkor a Bécsi Magyar Újság alkalmazta expedíciós munkásnak. Mikor a Bécsi Magyar Újság is megszűnt, akkor egy darabig alkalmi munkákból élt. 1924 júniusában tért haza Magyarországra az emigrációból. A Nagybevásárló és Értékesítő Rt-nál, amely vállalat az Általános Fogyasztási Szövetkezet leányvállalata volt, alkalmazták, onnan átkerült a Törekvés Takarékpénztárba, onnan pedig az Általános Fogyasztási Szövetkezet tagirodájába. 1926-ban a Villamos Alkalmazottak Szövetségéhez került mint titkár és a Villamos című szaklap szerkesztője lett. 1930-ban válaszották meg Lágymányoson törvényhatósági bizottsági tagnak. 1939-ben tönkrement az Általános Fogyasztási Szövetkezet. A Népszavához került, ahol 1941-ben a lap felelős szerkesztője lett. Felelős szerkesztői minősége mellett még a budapesti községi frakció titkára, a Népszava (Járda vezetője, a III. kerületi pártszervezet és a Magántisztviselők Országos Szövetségének és a Munkástestedző Egyesület elnöke is volt. 1944 május 22-én a Gestapo elfogta, három hónapig a Pestvidéki Törvényszék Fő-utcai fogházában tartotta és onnan Mauthausenbe deportálta. 1945 május 21-én tért haza a deportációból, 1945 június 16-án miniszterelnökségi politikai államtitkárnak, 1947 augusztus hó 26-án Hazahozatali Kormánybiztossá nevezték ki, 1945 augusztus 1 óta a BSzKRt igazgatóságának elnöke. 1947 július 10-én az újjáépítés körül szerzett érdemeiért a köztársasági elnök a Magyar Szabadság Rend ezüst fokozatával tüntették ki. SZÉCSÉNYI FERENC a BSzKRt vezérigazgatóhelyettese Született 1901-ben Adácson, vasutas családból. Fiatal korában a Magyar Államvasúthoz került először 1910-ben, 1913-ban az akkori Budapesti Városi Vasúthoz, majd 1914-ben ismét a MÁV-hoz. 1917-ben több budapesti nagy építkezési vállalatnál mint vasbetonszerelő, 1918— 1920- ban az ország különböző vidékein mezei és iparvasutaknál dolgozott. 1920—1921 közepéig Gyöngyös vidékén kő- és szénbányákban kisvasúti szállító, illetve mint vonatfékes, ugyancsak 1921- ben a MÁV-nál mint kocsirendező is dolgozott. Végül 1922. év augusztus 25-től a BSzKRt-nál mint kalauz és kocsivezető teljesített szolgálatot. Az utolsó néhány évet a teher-1 szállításnál töltötte, ahol módjában volt megismerni úgy a BSzKRt, mint a BHÉV összes vonalait 71
