Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
A polgármesteri ügyosztályok 1946/47. évi tevékenysége
nek szűkös ellátásán túl, csupán a csecsemők részére sikerült havonként egy darab 10 dkg babi- szappant, majd hároméves korig 25 dkg mosószappant biztosítani. A szappanellátás javításához június hó folyamán az iparügyi minisztérium nyújtott lehetőséget azáltal,^ hogy 5000 kg mosószappant és 2500 kg pipereszappant bocsátott kiosztás céljából rendelkezésre. Az általános, tehát minden személyre kiterjedő ellátás december hónaptól kezdődött el, amely időponttól kezdve az Anyag- és Árhivatal bocsátotta havonként rendelkezésre a Nagy-Budapest ellátására szükséges mintegy 36 vágón mennyiségű mosószappant. Ez időtől kezdve egészen 1947 február végéig havonként és személyenként 25 dkg mosószappant tudunk jegyre kiszolgáltatni. Március hónapban már ezt a fejadagot nem tudtuk kiosztani, mert a szappanelőállításhoz szükséges marónátron ára nemzetközi forgalomban olyan mértékben emelkedett, hogy behozatalával komoly nehézségek merültek fel. Remélhető, hogy a gazdasági helyzet alakulása megteremti azt a lehetőséget, hogy ez a nehézség is áthidalható lesz és rövidesen talán kilátás nyílik arra is, hogy a jelentős mennyiségű zsiradék és olaj feldolgozása révén a hazai szappantermelő üzemek a szükségletet bőven tudják majd biztosítani. Kedvező jelenség már az, hogy a pipereszappan szabadforgalmát a kormanyhatóság áprilisban kimondta. Textilvonalon kezdetben áruhiány miatt a kötött gazdálkodás bevezetésére nem került sor. 1946. év utolsó negyedétől azonban a gyárak termelése fokozatosan emelkedett annyira, hogy erre valószínűleg sor nem fog kerülni. A lábbeli ellátása állandó bajokat és nehézségeket mutat. Nemcsak az általános bőrhiány» hanem a kikészítéshez szükséges anyagok nehéz megszerzése az oka a helyzetnek. A főváros 1946. év elején a saját háztartása keretében minden bőranyagot nyilvántartásba vett és annak fel- használásával biztosította a ruházati ellátásban részesülő alkalmazottainak lábbeli szükségletét. Ezenkívül a közigazgatási, szociális és iskolai keretekben szükebbkörű ellátáshoz megfelelő anyagot,bakancsokat tudottá főváros beszerezni,8000pár bakancs,5800 pár férfi, 5920 pár női és 10.000 pár gyermekcipő került így kiosztásra, majd a fővárosi iskolák szegény tanulói számára 6000 pár cipőt ingyen juttatott a főváros. Állandóan napirenden tartotta a kormányhatóságnál az igazságos elosztás érdekében szükséges korlátozó intézkedések megtételét. Pont- vagy utalványrendszer bevezetése mellett, a típuscipők gyártását szorgalmazta a főváros, minek következtében a kormány elhatározta, hogy megfelelő külföldi bőranyag behozatala érdekében 1946. év második felében 1,200.000 dollár kölcsönt nyújt a bőrgyárak számára. A tüzelőanyagellátás 1945. év téli idényszakának beköszöntéséig még a korábbi évben a pincékben tárolt elég tekintélyes tüzelőanyaggal nyert kielégítést. A tél elején azonban már a komoly utánpótlásról kellett gondoskodni. Egyetlen tüzelőanyag a tűzifa volt, mely a környező erdőkből került ki. Az erdőirtás hatalmas méretekben következett be. Hatósági úton a főváros igyekezett biztosítani a legfontosabb üzemek (pékek), szociális intézmények, népkonyhák, kórházak, közintézmények, közüzemek tüzelőanyagszükségletét. Az önálló gazdasági működésben 1945 augusztus 13-án létrehívott Tüzelőanyag Hivatal volt hivatva az említettek ellátását biztosítani. Az intézmény később 1945 december 15-től az ügyosztály irányítása alá került, majd beolvadt a polgármesteri VIIl/b ügyosztály keretébe. Működése 1946. évben bontakozott ki komolyabban a beszerzés, raktározás és kiosztás rendszerének fokozatos kimunkálása révén. 1946. év első felében 3252 vágón tűzifát osztott ki a fent közölt üzemek, intézmények számára. A főváros területére ezidőben nagyon kevés, 12.858 vágón tűzifa érkezett, ha összehasonlítjuk az 1943. év ugyanezen időszakában felérkezett 36.846 vagonnal. A lakosság ellátása ekkor még nem volt biztosítható. A főváros 1945 decemberében mindent megtett, hogy megfelelő állami kölcsönből felvásárlást bonyolíthasson le. Ez a törekvés csak 1946 februárjában hozott eredményt, amikor 320 vágón fát sikerült így szerezni. A kormányhatóságnál az ügyosztály állandóan sürgette a tüzelőellátás mélyreható rendezését és komoly tervezetet dolgozott ki, illetve mutatott be ennek érdekében. A 35.000/1946. K. Sz. M. számú rendeletével 1946 augusztus hó 1-től kezdődően a javasolt szét- osztási rendszert az egész országra szóló érvénnyel a kereskedelemügyi miniszter elrendelte. A rendeletben nyert felhatalmazás alapján a tüzelőanyag beszerzését és kereskedői forgalmát Budapesten és a közellátásilag Budapesthez csatolt városokban, községekben (övezetben) hirdetés útján szabályozta a főváros. Augusztus 3-tól tüzelőanyagot beszerezni, illetve kiszolgáltatni csak tüzelőanyagellenőrzőlapok szelvényeinek leadása ellenében lehetett. Egyidőben a háztartások készleteiket is tartoztak bejelenteni. Az alapmennyiség 8 q tűzifában, vagy 5 q szénben és a begyújtáshoz szükséges 1-5 q tűzifában állapíttatott meg. Nagy Budapest területére közúti járművel tűzifát beszállítani csak az ellenőrzőlapszelvények előzetes beszolgáltatása ellenében, engedéllyel szabad. Gondoskodni kellett arról, hogy a szükséges tűzifamennyiség be is érkezzék a főváros területére. A főváros a résztermelésben és fuvarozásban résztvevő gazdák által, a pénzhiány következtében tekintélyes mennyiségben leszállított tűzifát hatósági áron átvette. Nagyobb arányú tárolás érdekében a kormánytól augusztus hónapban egymillió forint államkölcsönt kért. Ennek sikertelensége miatt a felvásárlás korlátozott mértékben történhetett meg és ennek tudható be, hogy az övezeti városok és községek tűzifaellátása hiányos volt. A főváros legszegényebb lakossága ellátására az üzemnek tartalékából két millió forintos forgótőkét biztosított. A helyzetre igen hátrányos volt, hogy a tűzifa árát az iparügyi miniszter a fogyasztók vásárlóképességéhez viszonyítva 111
