Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
A polgármesteri ügyosztályok 1946/47. évi tevékenysége
szeres oktatásról valamennyi községi iskolában ekkor még nem lehetett szó. Az iskolák vezetői utasítást kaptak arra nézve, hogy a tanulók foglalkoztatásánál a helyzetadta lehetőségeket, az egyes iskolák különleges viszonyait vegyék tekintetbe. Általában azokban a tantermekben, ahol a hőmérséklet nem érte el a 12 fokot, a tanulókkal nem foglalkoztak. Az 1946. év január és február havában a tanítás csaknem valamennyi községi iskolában szünetelt, márciusban a tanulók hetenkint két-háromszor megjelentek az iskolában, ahol útmutatást és feladatokat kaptak otthoni foglalkozásukhoz, míg végre április elején valamennyi községi iskolában teljes óraszámmal megindult a tanítás és minden zavaró körülmény nélkül folyt június hó végéig. Az 1946/47. tanévre a beírások július 1., 2. és 3-án voltak, a szünidő július 4-én kezdődött. Az 1946/47. tanévben a tanítás a székesfővárosi községi iskolákban augusztus 26-án kezdődött meg. Erre a tanévre 210 községi iskolában 63.784 tanuló iratkozott be. A dolgozók 12 iskolájának ugyanekkor összesen 2339 hallgatója volt. A polgármester az 1946/47. tanévben több iskolát, illetőleg iskolatípust szervezett. Ezek közül iegnagyobb jelentőségű az általános iskola megszervezése volt. A tanulók a felszabadulást megelőző időben 10 éves korukig együtt nevelődtek az elemi iskolában. Az elemi iskola IV. osztályának elvégzése után a tanulók folytathatták a tanulást a polgári iskolában, vagy a gimnáziumban, illetőleg megmaradhattak az elemi iskola felsőbb osztályaiban. Tehát már 10 éves korban dönteni kellett az iskolaválasztás fölött, amely nem egyszer pályaválasztást is jelentett. A 10—14 éves gyermekek rendelkezésére állott három iskolatípus szellemi tekintetben egymásfölérendeltséget jelentett, azonban az iskolaválasztást nem mindig a szellemi fejlettség, hanem a tanulók anyagi és társadalmi helyzete döntötte el. A nagyvárosi ember szellemi színvonalát meghatározta az a körülmény, hogy a nagyvárosok magasabb színvonalú iskolái a városi gyermekek részére sokkal könnyebben hozzáférhetők voltak, mint a falusi nagy tömegek részire. Ennek következtében az értelmiség legnagyobb része a városok lakosságából került ki, elszakadva a parasztságtól és a munkásságtól. A már legzsengébb korban jelentkező osztálykülönbség megszüntetése érdekében létesítette a magyar demokrácia az általános iskolát, amelynek I. és V. osztályát a székes- főváros a községi iskoláknál már a felszabadulás utáni első, 1945/46. iskolaévben, I—VI. osztályát az 1946/47. tanévben léptette életbe, az 1947/48. Jskolaévtó'J kezdődően pedig mind a nyolc osztályban egységes tanterv szerint tanulnak majd a főváros területén a 6—14 éves tanulók. Az általános iskola életbeléptetése a múlttal szemben azt jelenti, hogy 14 éves koráig vagyoni és társadalmi viszonyaira való tekintet nélkül együtt tanul minden gyermek. A gyakorlatban tehát az általános iskola a népiskola I—VIII., továbbá a polgári iskola és a gimnázium I—IV. osztályos tanulóit foglalja egységes szellemű iskola-típusba, amely — annak teljes kifejlődése után —• vidéken és a fővárosban egyaránt képesíti a tanulókat arra, hogy képességeiknek megfelelő gyakorlati vagy elméleti irányú továbbművelésükkel a nemzeti közösség értékes tagjaivá váljanak. Az általános iskola I—IV. osztályában — a népiskolákhoz hasonlóan — egytápítós, az V—VIII. osztályában pedig szakonként megosztott oktatás folyik. Ezen új iskolatípus megszervezése nehéz feladat elé állította a közoktatási ügyosztályt. Az általános iskola életbeléptetése a községi iskolákba járó tanulóknak mintegy 75%-át érintette. Az átszervezéssel érintett nevelői kar létszáma is tekintélyes. A népiskolai tanítók száma 1840, a polgári iskolai tanároké 773, a két igazgatói kar tagjainak száma 124, illetve 56. Ha még számításba vesszük a gimnáziumok alsó osztályaiból az általános iskolához áthelyezendő tanerők számát, akkor az általános iskola életbeléptetésével kapcsolatosan mintegy 3000 nevelő új beosztása vált szükségessé. A szervezési feladat négyirányú, ú. m.: 1. ki kell jelölni az általános iskola elhelyezésére alkalmas épületeket, megállapítva egyszersmind a betelepíthető osztályok számát is; 2. pontosan számba kell venni a tanulókat lakásuk szerinti megoszlásban ; 3. az előbbi két adat birtokában ki kell jelölni az egyes iskolák beírási körzetét; 4. mindezen teendők után kerül sor a személyzet beosztására, vagyis az iskola igazgatójának kijelölésére és az oktatói testület összeállítására. Külön feladatkört képez az iskola pedagógiai megszervezése. Ez a munka kétirányú : 1. az általános iskolák normál felszerelési jegyzékének elkészítése ; 2. tantervi, tanmeneti és tankönyvi kérdések megoldása. Mindezen problémák megoldására az ügyosztály bizottságokat állított össze, ezek munkájukat az ügyosztály szakelőadóinak irányítása mellett végzik. A III., Lajos-utcai és az V., Sziget-utcai nőipariskolák ipari leányközépiskolákká szerveztelek át. Az új iskolatípus iránt a szülők és a tanulók részéről nagy érdeklődés nyilvánul meg. Megnyílt a IV., Prohászka Ottokár-utcai iskolaépületben a mezőgazdasági leányközépiskola élelmezési tagozata. Az iskola négyévfolyamú, célja az élelmezési szakma részére középiskolai műveltségű és élelmezési szakismeretekkel rendelkező leányok nevelése. A földművelésügyi miniszter a községi középfokú kertészeti tanintézetet megszüntette. Az iskola az 1946—47. tanévben működését mint kertészeti középiskola kezdte meg. Kormányrendelet intézkedett az Országos Iparművészeti Akadémia, illetve a Szépmíves Líceum megszervezése és felállítása tárgyában. Ez a rendelkezés országos vonatkozású és célja a magyar iparművész-nevelés megszervezése közép-, illetve felsőfokon. A reform véglegesen akarja rendezni e mindezideig megoldatlan kérdést és végrehajtása maga után vonja egyrészt az Országos Iparművészeti Iskola gyökeres átalakítását, másrészt megreformálja a székesfőváros 105 7 I
