Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)

A polgármesteri ügyosztályok 1945. évi tevékenysége

a községi háztartás támogatására. Az üzemeknek a községi háztartás 1945. év tavaszán a következő összegű kölcsönöket nyújtotta :

az Elektromos Műveknek ............................................... 4.794,257.248 P

a Gázmüveknek

.............. 2.500,701.172 «

a V

ízműveknek ................................................................. 1.381,577.000 «

a Gyógyfürdőknek . . ......................................................... 879,977.598 «

az É

lelmiszerárusító Üzemnek........................................ 310.000 «

a K

enyérgyárnak............................................................... 529.558 «

a L

óhúsüzemnek.................................................................. 17,915.000 «

a Hirdetővállalatnak......................................................... 49,740.000 «

a BSzKRt-nak............................................................. 9.152,973.733 «

Összesen.................................... 18.777,981.309 P

A főváros 1937-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal kötött szerződés értelmében

5,000.000 aranypengő névértékű 4%%-kal kamatozó 15 év alatt visszafizetendő bemutatóra szóló kötvényeket bocsátott ki. A kötvényeket a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vette át. A kölcsön tőkehátraléka 1945. július 1-én 3,075.000 aranypengő volt. A főváros pénzügyi helyzete 1945 szeptember havában úgy alakult, hogy a kölcsön egész tőkehátralékát, amely a pénz vásárlóértékének addig bekövetkezett csökkenése következtében már nem volt jelentős, módjában volt visszafizetni és e visszafizetés által az esetleg később felmerülő valorizációs vitákat elkerülni. Ezért a polgármester a törvényhatósági bizottság közgyűlése és a belügyminiszter utólagos jóváhagyásától feltételezetten a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak a kötvények névértéken való visszaváltására tett ajánlatot. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ezt az ajánlatot elfogadta és annak alapján eddig 2,573.000 aranypengő névértékű kötvényt mutatott be beváltás végett.

A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIII. te. 42. §-a szerint a székes- főváros javára szedhető közszolgáltatások (adók, pótadók, illetékek, vámok, helypénzek, városi díjak, járulékok stb.) bevezetése, megváltoztatása, vagy megszüntetése a törvényhatósági bizottság közgyűlésének a hatáskörébe tartozik. A törvényhatósági bizottság 1945 augusztus 29.-e óta nem tartott rendes közgyűlést, a polgármester ezért nem tehetett javaslatot a székesfővárosi közszolgáltatások mértékének megváltoztatására. A munkabérek és anyagárak emelkedése, valamint az általános drágaság hatalmas arányban növelték a székesfőváros kiadásait : hogy kötelezettségeinek eleget tehessen, emelni kellett a bevételeket. A polgármester tehát a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében olyan pénzügyi rendelkezéseket volt kénytelen kiadni, amelyek egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartoznának. Polgármesteri rendelet állapította meg az állatvásárokon és a közvágóhidakon szedhető hatósági díjak, a közterületfoglalási díjak a helyhatósági bizonyítványok és tanúsítványok díjának, a ferencvárosi kikötő kikötési és egyéb díjának, az építési engedelmi és műszaki eljárási díjak, az állategészségügyi telepen szedhető hatósági díjak és egyéb közszolgáltatások, a vásárcsarnokok, élelmiszerpiacok és utcai árusítás helypénzeinek, a városi vámok és a vigalmi adó újabb mértékét. Ezeket a közszolgáltatásokat az eddigi jogszabályok állandó összegben határozták meg. Ennek a rendszernek az volt a- hiánya, hogy a különféle díjak és illetékek nem követték elég gyorsan a pénz értékének változását, a munkabérek és anyagárak emelkedését, mert a díjszabásnak újból és újból való megállapítása, kiadása és eletbeléptetése hosszadalmas eljárást igényelt. Mivel pedig a főváros bevételeinek egy részét szolgáló adóknak és illetékeknek legalább olyan mértékben kell emelkedni, mint amilyen mértékben emelkednek a főváros terhei, ezért a polgármester felülvizsgálta a különféle közszolgáltatások mértékét és annak eredményeként a törvényhatósági bizottság közgyűlésének utólagos hozzájárulásától, valamint a kormányhatóság jóváhagyásától feltételezetten 62.510/1945—VI. sz. alatt új díjszabást állapított meg. A díjszabás tételeit célszerűségből nem pengőértékben, hanem pontokban határozta meg, amelyért meg kellett szorozni a szorzószámmal, hogy a fizetendő összeget pengőértékben megkapjuk. A szorzószámot a 62.659 iü45—VI. számú határozatában 1945 november 10.-től kezdődő hatállyal 2-ben állapította meg. A székesfőváros mindenkor magasabb összegű hatósági díjat, helypénzt és illetéket szedett, mint a törvényhatósági jogú és megyei városok. Az 1945 december 14-én kelt 115.667/1945—III. B. M. sz. rendelet megengedte a törvényhatósági jogú és megyei városoknak, hogy a szabályrendeleteikben (díjszabásaikban) megállapított önkormányzati közszolgáltatások mértékét az érvényben levő díjtételek 50-szeres, illetve a vágó- és húsvizsgálati díjak 40-szeres összegére emelhessék. E rendelkezés következtében Budapesten alacsonyabbak lettek a fenti közszolgáltatások. A gazdasági élet, a munkabérek és az anyagárak alakulása, valamint a székesfőváros nehéz pénzügyi helyzete következtében szükséges volt, hogy a székesfőváros is éljen a többi önkormányzat részére nyújtott lehetőséggel. A polgármester 62.510/1945—VE szám alatt kibocsátott díjszabást ezért felülvizsgálta és annak eredményeként 60.033/1946—VI. szám alatt a törvényhatóságibizottság utólagos hozzájárulásától és a kormányhatóság jóváhagyásától feltételezetten új díjszabást állapított meg, amely a fővárosi közszolgáltatások mértékét a fenti miniszteri rendeleteknek megfelelően újból szabályozta. A díjszabás tételeit adópengőben állapította meg, amelyet azonban a pénz értékében bekövetkezett változásnak megfelelően időközönkint módosítani kellett.

85