Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)

A polgármesteri ügyosztályok 1945. évi tevékenysége

3. Gépészeti munkák. A csatornahálózat révén összegyűjtött szennyvíznek a Dunába való átemelésére 4 szivattyútelep szolgál. Ezek újjáépítési és helyreállítási munkái az alábbiak szerint alakultak: 1. A Központi Csatornaszivattyútelep gépházépületének helyreállítási munkálatai befejeződtek. A szürőház gépészeti berendezése üzemképes állapotban van. A szabad kiömlő és. zsilip gépészeti részének kijavítása már folyamatban van és remény van arra, hogy 1946. elején a mélyépítési munkák is megkezdődnek. A telep gépjárműállományában nem volt lényeges változás. A 20 évvel ezelőtt beszerzett vontatók azonban a rájuk háramló feladatokat csak folytonos drága javítások árán tudják teljesíteni, bár e járművek üzemképessége nagy mértékben befolyásolja az egész telep működését. 2. A Magdolnavárosi Csatornaszivattyútelep háborús kárt alig szenvedett. A Szőnyi-úti kis átemelő telepet házilagos munkával helyreállították, így a Budapesti Korcsolyázó Egylet a műjégpálya vízszükségletét a Rákospatakból zavartalanul el tudja látni. 3. Az Óbudai Csatornaszivattyútelep gépi berendezésének kiegészítése, az átnedvesített elektromotorok kiszállítása befejeződött, míg a szerszám- és szerszámgéphiányt még nem sikerült teljesen pótolni. 4. A Kelenföldi .Csatornaszivattyútelepen kisebb épületkárok helyreállítása elkészült.

4. Vízépítés. A háború és az ostrom súlyosan megrongálta a főváros vízépítési műveit,, árvízvédelmi berendezéseit és kisebb közúti hídjait. Az utak tartozékát képező támfalak is kisebb- nagyobb rongálódásokat szenvedtek, hasónlóképen megsérültek a közforgalmú lépcsők is. Nagy a veszteség az árvízvédelmi telep felszereléseiben, gépeiben, szivattyúiban, szerszámaiban és- épületeiben is. A helyreállítási és újjáépítési munkálatokat az ügyosztály sürgősségi sorrendbe foglalta és azokat eszerint igyekezett megvalósítani. Első és legfontosabb feladat volt a főváros árvízvédelmi biztonságát veszélyeztető rongálódásoknak legalább ideiglenes helyreállítása, s a közúti közlekedést nagymértékben akadályozó hidak újjáépítése. Az árvízvédelmi munkálatokat fokozott mértékben kellett végrehajtani, mivel a felrobbantott dunahidak roncsai az árvízveszélyt oly mértékben növelték, hogy kedvezőtlen körülmények összejátszása esetén a múltban észlelt vízszinteket esetleg méterekkel túlhaladó árvizek is bekövetkezhetnek.

Az árvízvédelmi és vízépítési telepeken háború okozta épületkárokat legnagyobbrészt kijavították, a veszendőbe ment, illetőleg megrongálódott árvízvédelmi szivattyúk 60%-át részben új beszerzéssel, részben helyreállításokkal pótolták. A szerszámok és szerszámgépek beszerzése és helyreállítása is nagyrészt megtörtént. A szállítóeszközök, gépjárművek 50%-át szintén sikerült újból üzembe állítani. A belvíz levezető patakok és árkok legszükségesebb karba- hozatala és tisztítása megtörtént.

A főváros kisebb közúti hidjai közül a Rákospatak hídjait érte a legnagyobb kár. Elpusztult- egy vasúti híd (25°/0), 16 végleges közúti hid (85%), 9 ideiglenes közúti híd (39%) és 5 gyaloghíd (28%), összesen 31 híd. A helyreállítási munkákat a gyalogforgalom biztosítása érdekében a gyaloghídak helyreállításával kezdték el.

A budai oldalon a Balatoni-úton a MÁV bécsi fővonalát keresztező 3 nyílású felüljáró sérült meg súlyosan, ennek helyreállítása úgy a közúti, mint a vasúti forgalom biztosítása érdekében rendkívül sürgős volt.

5. Útügyi Intézet. Az Intézet tulajdonképen az 1909-ben létesült Kátrányozó és Bitumenező telep munkáját folytatja. A telep később az útkátrányozáson kívül egyre fokozottabb ütemű fejlődéssel kapcsolódott be a fővárosi útkarbantartási és javítási munkákba. 1932-ben a karbantartott és javított mintegy 6400 m2 kátrányos és bitumenes útból 500.000 m2-t maga a telep készített és csak 140.000 m2 volt a vállalkozók által elvégzett munka mennyisége. Az önálló, elkülönített vagyonkezelésű telep polgármesteri rendeletre 1934 január 1-én az Anyagvizsgáló Intézettel egyesül és ettől kezdve Budapest Székesfőváros Útügyi Intézete néven közigazgatási intézménnyé alakul. A 7642/1945—I. sz. rendelet kimondotta, hogy ismét önálló Útügyi Intézetet kell alakítani. Ennek megszervezése most van folyamatban.

A megalakítandó új Útügyi Intézet feladatkörét az alábbiakban körvonalazhatjuk: a) az útépítési technika során felmerülő burkolási mód tökéletesítése, új anyagok kipróbálása, próbaburkolatok létesítése által és ezek gyakorlati vizsgálata ; b) a vállalkozók által végzett burkolásokra vonatkozó árelemzés és árellenőrzés; c) útfenntartási szolgálat ellátása kátrányos és bitumenes utakon, ‘valamint a kerületi útfenntartási munkák kapcsán makadám burkolatoknál is d) nagyobb új útépítési munkák végrehajtása ; e) a székesfővárosi Üthengertelep üzemének továbbvitele.

6. Anyagvizsgáló Intézet. Az Anyagvizsgáló Intézet a székesfőváros út-, mély- és magasépítkezéseinél felhasználásra kerülő anyagokat éspedig: bitumen, kátrány, porkátrány, ásványi- és szigetelőanyagok, beton, kőagyag és karbonit csatornacsövek, fali és klinkertégla, különféle cementek és hidraulikus kötőanyagok (trasz, puzzolán), keramit, csempe stb. megvizsgálja, minőségüket és használhatóságukat megállapítja, majd beépítésük alatt és után a kész áruból is, így a különböző aszfaltburkolatokból, kövezetkiöntőanyagból és betonépítményekből mintát vesz és ellenőrző vizsgálatokat végez. Az építést megelőzően pedig talajmechanikai és talajvíz vizsgálatokat végez. Az eddig felsorolt rendes vizsgálatokon kívül az Intézet kísérleti- és kutatómunkát is végez, amellyel a különböző építőanyagok alkalmazásának lehetőségeit vizsgálja. A fővárosi minőségű feltételek, előírások és szabványok kidolgozásával, valamint irodalmi munkásságával tudo76