Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Életrajzok
DR. KOVÁCS LAJOS főlevéltáros Budapesten született 1900 július 1-én. Elemi iskolai és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte ; ugyanitt volt hallgatója a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karának, ahol történettudományi stúdiumokat végzett, majd tanulmányainak befejezéseképen ugyané tudományokból bölcsészettudományi doktorátust szerzett. 1927 január 20-án lépett a főváros szolgálatába és működését levéltári beosztásban kezdte meg. Tíz esztendei munka után 1937 februárjában a főlevéltáros helyettese lett. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1944 június 21-én választotta meg főlevéltárossá, személyében szakemberre bízván a székesfőváros levéltárának vezetését. Munkája a levéltár kettős irányú feladatához simul: egyrészt az élő közigazgatást kívánja maradéktalanul kiszolgálni, másrészt nem hanyagolja el a tudománynak a levéltártól joggal megkívánt követelményeit. Erre mutatnak irodalmi munkái is, amelyek a székesfőváros történetével foglalkozó kiadványokban és a szakfolyóiratokban jelentek meg. DR. RUZIÁSSY KÁROLY a Statisztikai Hivatal igazgatója 1897. július 3.-án Budapesten született. Középiskolai tanulmányai elvégzése után a székes- főváros szolgálatába lépett. Hivatali pályája kezdetén a Központi Liszthivatalban teljesített szolgálatot, ahol 1919. augusztus havában már osztályvezetői megbízatást kapott. 1919. október hó 31.-én a székesfőváros tanácsa statisztikai fogalmazóvá választotta meg. Statisztikai hivatali segédtitkárrá 1924. november hó 24.-én, statisztikai titkárrá pedig 1929. február 24.-én választatott. Ez utóbbi állásából 1936. október hó 1 .-én a polgármester II. osztályú statisztikai főjegyzővé minősítette át, majd 1937. december 10.-én statisztikai I. osztályú főjegyzővé nevezte ki. 1941. október 11. óta polgármesteri megbízatás folytán a hivatal igazgatójának állandó helyettese volt. 1943. decemberében a polgármester megbízta a Statisztikai Hivatal vezetésével, majd a székesfőváros törvényhatóságának közgyűlése egyhangúlag a hivatal igazgatójává választotta meg. Három évtizedet meghaladó hivatali pályája alatt a statisztikai szolgálatnak minden ágazatában dolgozott, s többízben sikeresen vezette a népszámlálás, valamint több más tömegészlelés keretébe tartozó statisztikai összeírások felvételi és feldolgozási munkálatait. Tudományos, irodalmi tevékenysége a székesfővárosi statisztikai hivatal kiadványsorozatában megjelent számos értékes tanulmánnyal gazdagította a statisztikai szakirodalmat. Sokoldalú és eredményes statisztikai munkásságát a Magyar Statisztikai Társaság is honorálta, amidőn 1934. május hó 24.-én a statisztikai gyakorlati és elméleti művelése terén szerzett érdemei elismeréséül rendes tagjává választotta meg. RATKOVSZKY FERENC az Elektromos Művek vezérigazgatója Született Sopronban, 1900 május 18-án. Elemi iskoláit a budapesti Attila-utcai elemi iskolában, középiskoláit a budapesti Attila-utcai főgimnáziumban végezte és jeles eredménnyel érettségizett. Műegyetemi tanulmányainak első két évében vonatkísérő volt, hogy atyja elhalálozása után — aki erdőmérnök volt — ezzel a tanulmányokhoz szükséges anyagi eszközöket megszerezze. Még mint gimnáziumi tanuló, 16 éves korától kezdődőleg a szünidőkben a Ganz és Társa törzsgyárában dolgozott egyrészt a műhelyben mint esztergályos, másrészt a kémiai laboratóriumban, mint gyakornok. A műegyetemen valamennyi szigorlatát kitüntetéssel tette le. A diploma elnyerése után, illetve még azelőtt néhány hónappal lépett a Gatiz-féle Villamossági Rt. szolgálatába. Működését a gyár próbatermében kezdte, melynek egy év után helyettes vezetője lett. Két év múlva, 1924-ben főmérnökké nevezték ki, majd egy év múlva a gyár transzformátorszerkesztési irodájának vezetője lett. 29 éves korában h. igazgatóvá nevezték ki és megbízták a transzformátor és készülékosztály vezetésén kívül az erőműveket és gyári berendezéseket tervező osztályok műszaki és kereskedelmi vezetésével. 39 éves korában a Ganz-féle Villamossági Rt. gyár összes műszaki és kereskedelmi osztályainak felelős vezetője és ügyvezető igazgatója lett. A Ganz- gyárral — elsőízben 1927-ben — kötött külön licencia-megállapodásai értelmében a gyár eddig több mint 50 szabadalmát jelentette be, illetve vette gyakorlatba. Hivatalos műszaki vagy kereskedelmi természetű megbízatással járt: Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Jugoszlávia, Románia, Lengyelország, Törökország, Bulgária, Belgium, Hollandia, Franciaország, Portugália, Anglia, Dánia, Svédország, Norvégia nagyvárosaiban. 1936-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen magántanárrá nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben az az évi Berzeviczy-díjjal tüntette ki. 1941 január 29 óta Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek vezérigazgatója. 1945 január 15-én az ostrom alatt a budai orosz kerületi parancsnok és a budai polgármester megbízásából átvette az Elektromos-, Gáz- és á Vízművek helyreállításának és üzembehelyezésének budai vezetését és a közszolgáltatásokat Budán megindította. Március 7-én átjött a pesti oldalra és átvette a teljes Elektromos Művek vezetését. 47
