Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Életrajzok
PINTÉR BÉLA az Elektromos Művek h. vezérigazgatója 1902 február hó 22-én született Esztergom vármegyében. Szegény szülők gyermeke volt és iskolái elvégzése után a géplakatos szakmát tanulta. Félszabadulását követően kisebb-nagyobb üzemekben dolgozott, majd 1928 július hó 5-én a Budapest Székesfőváros Elektromos Műveihez került mint segédszerelő, később pedig pénzbeszedői munkakörben dolgozott és ebben a minőségben 1944 július havában nyugdíjazták. 1945 február havában, a felszabadulás után munkatársai és a Szakszervezeti Tanács megbízásából a központi üzemi bizottság elnöke lett, majd ugyanez év júniusában Vas Zoltán polgármester a Székesfőváros Elektromos Műveihez a kereskedelmi h. vezérigazgatói állásba nevezte ki. STEINHERZ SIMON az Elektromos Müvek h. vezérigazgatója Született Mosonban 1886-ban. Atyja cipészkisiparos volt. Ott járt elemi iskolába, majd a fővárosban végezte a polgári iskolát. 1901-ben villanyszerelőtanoncnak ment. Még tanoncévei alatt talált kapcsolatot a szociáldemokrata munkásmozgalommal, tagja, később elnöke lett a »Jövő« és »Szabadság« munkásképző egyesületeknek, amelyek az akkori szociáldemokrata ifjúmunkásokat magukba tömörítették. Ezidőben indult el az »Ifjúmunkás« című lap is, amelynek munkatársa volt. Felszabadulása után jegyzője lett a »Vasmunkás Szövetség« Műszerész és Villany- szerelő Csoportjának. Mint fővárosi nagyvállalatok vezetőszerelője dolgozott az ország különböző vidékein, főleg közmunkák kivitelezésén. A Tanácsköztársaság' alatt mint az ipari és kereskedelmi népbiztosság alkalmazottja, előbb a szocializált villamos szerelési ipar direktóriumi tagja volt, később önként bevonult a Vörös Hadseregbe, ahol egy hidász század elektrikusa lett. 1921-ben központi vezetőségi tagja a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének. 1925-ben a főváros VII. kerületében törvényhatósági bizottsági taggá választották szociáldemokrata programmal. A törvényhatóságban 1935-ig képviselte a VII. kerületet, azután további 7 évig a XIII. kerületet. Törvényhatósági működése folyamán főleg a közüzemek tarifa- és személyzeti problémáival foglalkozott. 1928-ban a főváros tanácsa meghívta az Elektromos Művek igazgatóságába, 1930-tól kezdve pedig állandó tagja volt a törvényhatóság megbízásából a Művek üzemi választmányának mindaddig, míg az ismeretes reakciós intézkedések miatt mandátumától meg nem fosztották. Az Elektromos Művek üzemi választmányában is különösen a tarifaügyek, személyzeti kérdések és az Elektromos Művek technikai fejlesztése képezték érdeklődése tárgyait. Ezidőre esik az a politikai harc is, amelyet az Elektromos Művekben kibontakozó nyilasmozgalom ellen folytatott. A második világháborút egyik nagy vegyészeti gyárban töltötte, mint hadiüzemi munkás. Az itt tanúsított baloldali magatartása miatt a gyár katonai parancsnoksága 1944-ben a budapesti kerületi honvédügyészségnél feljelentette és többrendbeli Jázításért és a német hadsereg elleni izgatásért, valamint egyéb politikai bűncselekményekért a Mártírok útján 4 évi börtönre ítélték. A fogságból a nyilasok uralma alatt egy véletlen következtében szabadult meg. A felszabadulás után ismét bekapcsolódott a Szociáldemokrata Párt munkájába. Tagja lett ismét a törvényhatósági bizottságnak, a Szociáldemokrata Párt előadótestületének. 1946 január l.-i hatállyal a polgármester az Elektromos Művek h. vezérigazgatójává nevezte ki. SÓSKÚTI ENDRE a Gázművek vezérigazgatója 1902. május 5-én született Budapesten, szegény munkás szülőktől. 15 éves koráig Lajos mizsén nevelkedett, ahonnan Losoncra került a Rakottyai Zománcedénygyárba. Ezen idő alatt megszervezte ifjúmunkástársait. Majd Budapesten kapcsolódott be az ifjúmunkás-mozgalomba. Közben elsajátította a bádogos-és szerelőszakmát, belépett a Vas- és Fémmunkások Szövetségébe és annak 1921 óta megszakítás nélkül tagja. Tevékeny részt vett a szakszervezeti mozgalomban egészen a felszabadulásig. A szociáldemokrata pártba 1931-ben lépett be és tagja a mai napig. Előbb a XIV. kerületben volt vezetőségi tag, azután a XV. kerület titkára, később a rákoshegyi pártszervezet elnöke és titkára lett. Tagja azonkívül a budapestkörnyéki végrehajtó bizottságnak. Tevékeny részt vett a szocialista mozgalom kiépítésében. 1928-ban lépett a Gázművek szolgálatába, ahol valamennyi munkaterülettel megismerkedett. Az utolsó években szocialista meggyőződése miatt sok megpróbáltatásnak volt kitéve. Ostrom után, a felszabaduláskor megszervezte a gyári őrséget, hogy a fosztogatástól megmentse az üzem vagyonát. Mint az üzembizottság titkára, a lassan jelentkező alkalmazottakat megszervezte. így kezdődött el a helyreállítási munka. Érdemei elismeréséül a polgármester 1945 május 22-én kinevezte a Gázművek vezérigazgatójává. 48
