Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
a marhavásár és közvágóhíd kiegészítő részei még a kőistálló és takarmányraktár-telep. A kőistálló és takarmánytelep csaknem teljesen elpusztult a légi támadások és az ostrom következtében. A kényszervágóhíd,abél- és pacalmosók, bőr- és faggyúraktárak, két víztorony és kétirányú vasúti vágányzat, amely az intézményt egyrészt a ferencvárosi rendezőpályaudvarral, másrészt a duna- parti teherpályaudvarral közvetlenül összeköti. A felszabadulás után nagyrészt helyreállíttatott és üzemben van. A marhaközvágóhíd és vásár ingatlanainak leltári értéke kb. 12,215.000 pengő. (1938.) A marhaközvágóhíd és vásár szolgálatát a közélelmezési kar személyzete látja el, az állatvásárok és közvágóhidak igazgatójának irányítása alatt. A marhavásártér állategészségügyi szolgálatát a földművelésügyi minisztérium által kirendelt állami állatorvosi személyzet, a közvágóhídi húsvizsgálatot pedig az állatorvos tanácsos vezetése mellett a székesfővárosi állatorvosok látják el. Az 1945. évben tilalmi rendelkezések következtében a vágások szüneteltek. Vezető: dr. Szarvas János közélelmezési tanácsos. Üzemi bizottság: Babóthy Béla elnök, Pálmai Lajos alelnök, tagok: Borsodi István, Fodor József, Kattinger Gusztáv. PEDAGÓGIAI KÖNYVTÁR VIII.. MARSA TERÉZIA-TÉR. A Pedagógiai Könyvtár, mint önálló intézmény az 1925. év óta'áll fenn. Célja a tanítóság pedagógiai továbbképzése, tudományos kutatásra nevelése, az ifjúsági irodalom állandó szemmel- tartása és a székesfőváros tanügyi emlékeinek megőrzése. Ezenkívül a székesfővárosi iskolák ifjúsági könyvtárainak felülvizsgálatát is ez az intézmény látja el. — Vezetője : dr. Németh Sándor igazgató. SERTÉSKÖZVÁGÓHÍD ÉS SERTÉSVÁSÁR IX.. GUBACSI-ŰT 6. — TÁVBESZÉLŐ SZÁMA : 386—165. 1902-től kezdve a sertésekre is életbelépett a főváros egész területén a közvágóhídi kényszer. A sertésközvágóhídon a vágások céljára szolgál két vágócsarnok bélmosóhelyiségekkel és a nagyvágó hentesmesterek külön feldolgozó helyiségeivel. A vágócsarnokokat és a húsvásárcsarnokot — mely 1200 leölt sertés, befogadására elegendő — szállítóberendezések kötik össze a 2800 m2 rakterületű emeletes régi és az 1760 m2 területű új hűtőépülettel, amelyben egyidőben 6382 darab szúrt sertés, 31.000 métermázsa szalonna és zsír tárolható. A közvágóhídhoz tartozó létesítmények még : a húsvásárcsarnok, a kazán- és gépház, a jéggyár, a szivattyú és víztorony, a szabadforgalomból kizárt sertések húsának sterilizálására szolgáló párolóberendezések, a munkásöltöző és 2600 darab sertés befogadására alkalmas vágóhídi szállások. A kisvágócsarnok, valamint a húsvásárcsarnok a légibombázások és az ostrom során elpusztult. A kisvágócsarnok területének egy részén konzervgyár létesült, mely folyó évben megkezdte működését. A sertésvágóhíd mellett van a zárt (konzum) vásár, 1200 darab sertés elhelyezésére alkalmas váró-szállásokkal. A sertésközvágóhíd szomszédságában helyeződik el a sertésvásár, a modern, betonból épült 5000 sertés befogadására alkalmas fedett sertésvásárcsarnokkal, vasúti rakodóval, mosószállásokkal és 2500 darab sertés befogadására alkalmas vásári szállásokkal, mely szállások a vásáron eladatlanul visszamaradt sertések etetésére és éjjeli elszállásolására szolgálnak. A vásártér bejáratánál van a bizományosi és vásárpénztári irodaépület, a sertésvásárcsarnok mellett pedig az állami állatorvosi irodaépület. A vásártér berendezéseit kiegészítik a mérlegházak, a boncolóház és a trágyatelep. A sertésközvágóhídi és vásári szolgálatot az állatvásárok és közvágóhidak igazgatójának irányítása mellett az intézőség személyzete látja el. A közvágóhídi húsvizsgálatot a vezető főállatorvos vezetése mellett a székes- fővárosi állatorvosok, a sertésvásár állategészségügyi szolgálatát pedig a. földművelésügyi minisztérium által kirendelt állatorvosok látják el. Az 1945. évben tilalmi rendelkezések következtében a vágások szüneteltek. Vezető : Fodor Miklós közélelmezési tanácsos. Üzemi bizottság : Zajzon Lajos elnök, Szakáll József alelnök, tagok : Kundermann Gáspár Tóth Dezső, Virág József. SZÉKESFŐVÁROSI GYÓGYFÜRDŐK ÉS GYÓGYFORRÁSOK KÖZPONTI IGAZGATÓSÁG: XL. KELENHEGYI-UT 4. — TÁVBESZÉLŐ : 258—800. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése a székesfőváros közönsége tulajdonában és kezelésében levő fürdőket : a Szent Gellért-, Széchenyi- és Rudas-gyógyfürdőt, valamint az Ásványvízüzemet a 27/1933. kgy. számú határozatával 1933. év januárjával helyezte központi igazgatás alá és az egyesített üzemet Budapest Székesfőváros Gyógyfürdői és Gyógyforrásai címmel jelölte meg. 1935. év május havában a magánkézből megvásárolt Szent Imre- gyógyfürdőt (a régi Rácz-fürdőt) a gyógyfürdők üzeméhez csatolta és ezzel az utolsó akadályt is elhárította a Gellért-hegyi forráscsoporthoz fűződő fürdőfejlesztési program megvalósítása elől. Az üzem a polgármesteri XI. (városgazdasági, idegenforgalmi és közművelődési) ügyosztály intézményeihez tartozik. 310
