Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
Az egyesített fürdő-üzemek leginkább reprezentatív egysége a Szent Gellért-gyógyfiirdő és szálló. A régi Sáros-fürdőnek már a törökvilágban is ismert forrásai felett épült. Az eleinte szerényebb méretekben tervezett épület építkezése 1911. év derekán indult meg és a világháborúokozta nehézségek leküzdése után 1918. szeptemberében nyert befejezést. A hatalmas területen elhelyezett monumentális fürdőszálló thermálvízszükségletét egy, a törökök által épített földalatti forrásmedence körül felfakadó meszes-rádióaktív forráscsoport látja el. E 12 földalatti hévforrás átlagos hőmérséklete 47 C°. Az épület fürdőrészében — amely mint rheumagyógyhely immár világhírű — férfi és női thermálfürdők, külön és társas iszaphelyiségek, 32 kádfürdő, 18 szénsavas fürdő, két díszfürdő, nőgyógyászati fürdő és hőlégkezelő osztály, női és férfi vízgyógyintézet, napfürdő, mechanotherápia és gyógytornaintézet, inhalatorium, elektrotherápiás kezelőhelyiségek, massage helyiségek, röntgen, elektrokardiográf és orvosi laboratórium állt a közönség rendelkezésére. Ezek egyrésze a főváros ostroma során elpusztult. A főváros vezetősége 1927. évben a gyógyfürdő parkjában Hullámfürdőt és ennek kiegészítéseképen 1934. évben a szálloda télikertje helyén fedett uszoda jellegű pezsgőfürdőt létesített, amely ma is a sportoló fiatalság kedvelt uszodája. Ez utóbbi létesítmény életrehívásával párhuzamosan gondoskodott a főváros arról, hogy a Gellért-fürdő gyógyászati osztályán a természetes gyógytényezők adta gyógylehetőségek kiegészítésére a legmodernebb kor követelményeinek megfelelő orvosi osztály szolgálja a betegek gyógyulását. A gyógyfürdővel közvetlen kapcsolatban áll a szálló. Ennek valamennyi szobáját a modern szállótechnika minden kényelmével rendezték be. Az eredetileg 180 szobával rendelkező szálló először 1927-ben emeletráépítés útján, majd 1938-ban kereken 80 szobával bővült és így 1944-ben összesen 260 szoba állt a közönség rendelkezésére, ezek' közül 80 szobához fürdőszoba is tartozott. A fürdő és szálló részint a rheuma tudományos vizsgálatának, részint szociális gondoskodás elvének kívánt szolgálatot tenni, amikor 1939-ben 8 szobát létesített szegénysorsu rheuma- betegek ingyenes kezelésére és vizsgálatára. E szobákat a Gyógyhelyi Bizottság anyagi támogatása mellett működő Rheuma és Fürdőkutató Intézet betegei részére tartották fenn, lehetővé téve a budapesti gyógyvizek gyógyhatásának tudományos klinikai célokra történő felhasználását. Az ott leszűrt tudományos tapasztalatoknak a külföldi orvosi szaklapokban való állandó ismertetései pedig a fürdő hírnevét nagyban előmozdították. Az intézmény egyre fokozódó látogatottsága nemcsak a szállodai szobák szaporítását, hanem a fürdőrészek bővítését is szükségessé tette. így a hullámfürdő — a közönség régi óhajának megfelelően — 1939-ben a park egyrészének bekapcsolásával bővült. Ezen az új parkrészen művészi kiképzésű thermál- vizű melegmedence létesült, amely a rheumás betegeknek is lehetővé teszi a hullámfürdő használatát. A fürdőzőközönség fokozottabb igényeinek kielégítése céljából az 1942. év folyamán a mesterséges fényforrású napozóterrasz helyén a pezsgőfürdővel kapcsolatban ugyancsak thermálvízzel töltött 37 C° hőfokú fürdőmedence épült. Az új szállodai szobák, valamint a két melegvizű új medence thermálvízellátásának biztosítása 1939-ben szükségessé tette a még 1926-ban a gellérthegyi sziklakápolna alatt telepített II. számú mélyfúrrás vizének az üzemi hálózatba való bekapcsolását. Az 1942. év folyamán a Szent Gellért-gyógyfürdő orvosi osztályának kibővítésére és modernizálására is sor került. A szállodai részen az éttermi konyha korszerű kibővítésével és átalakításával továbbá a bárhelyiség létesítésével kívánták a közönség kényelmét biztosítani és fokozottabb igényeit kielégíteni. A Szent Gellért-Gyógyfürdőt és Szállodát, különösen a szállodai részt és a női thermál- fürdőt, valamint az orvosi rendelőosztályt rendkívül súlyos háborús sérülések érték. Az intézmény helyreállítását már közvetlenül a felszabadulást követő időkben megkezdették, úgy, hogy 1945. május havában a hullám- és pezsgőfürdő, a férfi thermál- és kádfürdőosztályok megnyílottak. A súlyosabban sérült női thermálfürdőt az év decemberében ugyancsak átadták a forgalomnak. A körülbelül 80%-ában sérült szállodai rész helyreállítása ugyancsak nagy iramban megindult az év augusztus havában. Az Újjáépítési Miniszter által rendelkezésre bocsátott hitelkeret azonban, a munkabérek és anyagárak rohamos emelkedése miatt elégtelennek bizonyult, úgy, hogy október, illetőleg november hóban a munkálatokat fokozatosan csökkenteni kellett. 1946. első felében körülbelül 15—20 szállodai szoba így is átadható lesz a forgalomnak, mivel a fürdőbevételek egy részét az üzem vezetősége az újjáépítési munkálatokra tudta fordítani. Helyre- állítási munkákra a Szent Gellért-fürdőnél 1945. évben 31,801.160, a Szent Gellért Szállónál 149,306.590 pengőt fordítottak. A Szent Gellért-fürdő személyforgalma 1945-ben 156.809 személy volt, személyzeti létszám : Szent Gellért-fürdő és szállóban 326 havidíjas, 128 órabéres, összesen 454. Széchenyi-gyógyfürdő. A városligeti tó északi partján épült kereken 1712 négyszögölnyi területen. Utóda az egykor oly népszerű Artézi-fürdőnek, amely létét Zsigmondy Vilmos nagynevű geológusunknak köszönheti. Zsigmondy mélyreható geológiai tanulmányok alapján 1868. év novemberében kezdte meg azokat a fúrási munkálatokat, amelyek 1878-ban 970 és fél méter mélységből feltörő 73-92 C2 hőfokú forró, kénes vizű gyógyforráshoz juttatták a fővárost. A forrás napi vízhozamá 760 köbméter volt. A régi »Nádor-szigeti« kis, egyemeletes városi épületből átalakított gyógyfürdő, 20 fürdőszobájával és kisméretű társasfürdőjével, az odatóduló közönség 311
