Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1937)
Lexikon-rész
94 résztvevőket szegényügyi és népjóléti célokra megadóztatja. Az 1259/1916. kgy. számot nyert szabályrendelet szerint az adótételek a belépőjegyek árának 5—20%-ában voltak a szórakozás neme szerint megállapítva, a koronaromlás ideje alatt azonban a szabályrendelet többízben is módosítást szenvedett elannyira, hogy bizonyos szórakozások után a belépődíj 40%-áig is terjedt az adó. E felemelt adótételek 1925. évi május hó 10-ig voltak érvényben, amikor is az 1028/1925. kgy. számú közgyűlési határozattal a szabályrendelet olyértelmű módosítást nyert, hogy a belépődíj fizetéséhez kötött szórakozásban résztvevőket terhelő adótételek legnagyobb része leszállíttatott. A jelenleg érvényben levő rendelkezések szerint a vigalmi adó a belépőjegyek árának általában 10%-a. Ez általános rendelkezéstől eltérően az adó 5% a népies szórakozásoknál, 10—15% a jegyárakhoz képest hangversenyeken, 15—20% a jegyárak szerint a táncelőadásokon 5, 12‘5, 20 és illetve 25% sportversenyeken és mutatványokon,’ 5%, illetve külföldi vendégszereplések esetén 10% az állami színházakban, 12'5% a bemutató mozgószínházakban, 15°/0 a cirkuszelőadásokon, 20% a sétarepüléseken, lóversenyeken, ügetőversenyeken és aukciókon, 20% a bálokon, táncmulatságokon és magánszínházak idegennyelvű színi-, opera- és operettelőadásain, 30% oly mulatókban, amelyeknek nézőterén ételeket, italokat szolgáltatnak ki vagy dohányozni szabad, 25% a kaszinókban használt kártyák használati díjainak (kártyapénznek), 33-33%-a a kávéházakban, vendéglőkben stb. használt kártyák használati díjainak, 4, 8, illetve 24 fillér személyenként a belépőjegy váltásához nem kötött szórakozásoknál, 40 fillér személyenként a szeparékban. A kaszinók évi kártyapénzbevételeinek 40 pengőn felül levő része után az adó progresszív alapon 30%-ig terjed. A törvényhatósági bizottság közgyűlése az adótételek megállapításánál mindenkor figyelemmel volt arra, hogy az adózással felmerült teher ne sújtsa túlságosan az adó fizetésére kötelezetteket, mindenkor szem előtt tartotta azonban azt a rendkívül fontos körülményt is, hogy az adó hozama kizárólag szegényügyi és népjóléti célokra fordítandó, kidomborítván azt a szociális igazságot, hogy a szegényügyi kiadás terheihez elsősorban a szórakozásban résztvevőknek kell hozzájárulni. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével az utóbbi években a vigalmi adó igen méltányos feltételek mellett nagyrészt átalányban állapíttatott meg, sőt ezen átalányösszegeket a tanács a nyomasztó gazdasági helyzetre való tekintettel 1929. évi január hó 1-ével kísérletképen oly alacsony mértékben szabta meg, hogy az igen jelentős mérséklésnek, az adókulcs mintegy 50%-os csökkentésének felelt meg. A szabályrendelet ennek megfelelő módosítása a tapasztalati adatok alapján folyamatban van. Az adó ellen felmerült vitás kérdésekben I. fokon a polgármester, II. fokon a közig, bizottság adóügyi bizottsága dönt, az utóbbinak véghatározata ellen a közig, bírósághoz intézendő panasznak van helye. Pénzbírság tekintetében I. fokon a polgármester, II. fokon a közig, bizottság adóügyi bizottsága határoz.
