Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1935)

Budapest székesfőváros üzemei és intézményei

322

szerekkel gazdaságosan lássa el, a gyógyszereket orvosi előírás szerint készítse el és szolgáltassa ki. Ezt a feladatát a községi gyógyszerüzem a Szent Rókus-, Szent István-, Szent László- és Üj Szent János-közkórházakban levő gyógyszertárai, valamint az ezeket mindennemű anyaggal ellátó központi raktára és laboratóriuma útján végezte. A törvényhatósági bizottság a községi gyógyszerüzemet mint önálló üzemet megszüntette s 1934 január hó 1-éyel mint a községi háztartás keretében kezelt, fenti elnevezésű közigazgatási intézménnyé szervezte át. Az intézmény 1936. év folyamán a modernül berendezett és felszerelt új helyiségeibe — VII., Nagydiófa-utca 14 — fog átköltözni. Vezető : dr. Horváth Jenő h. igazgató.

KÓRHÁZI KÖZPONTI MŰSZER- ÉS ANYAGRAKTÁR

(VII., Nagydiófa-utca 14. Távbeszélő kapcsoló száma : 385—22, 385—24.) A központi műszerraktárt és javítóműhelyt 1913-ban állították fel azért, hogy a székesfővárosi közkórházakat és egyéb egészségügyi intézményeket a szükséges műszerekkel, orvosi segédeszközökkel, kötszerrel, fehérneművel, bútorokkal és gazdasági cikkekkel lássa el. A törvényhatósági bizottság a községi műszerüzemet és anyagraktárt mint önálló üzemet megszüntette és az intézmény azóta a különleges kórházi szükségletek beszerzése és tárolása céljából a kórházak gazdasági igazgatásában mint központi beszerző szerv, kórházi anyagraktár működik. Vezető : Schön Oszkár igazgató.

KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS RAKTERIOLÓGIAI INTÉZET

(IX., Gyáli-út 3/a. Távbeszélő száma : 34—4—24 és 31—8—59.) Az intézet célja a fertőző betegségek elleni védekezés, az ivóvíz és élelmiszerek közegészségügyi ellenőrzése és a közegészségügynek önálló, tudományos vizsgálatokkal való előmozdítása. Az 1888-as kolerajárvány alatt létesült intézet kezdetben csak mint a tiszti főorvosi hivatal segédlaboratóriuma szerepelt. 1893 óta azonban rendszeres tevékenységet fejt ki s munkaköre évről-évre bővül. Ezt a munkaszaporulatot nagyban befolyásolta a vízművek fokozatos kiépítésével a fővárosi központi vízművek telepeinek rendszeres bakteriológiai ellenőrzése. 1930-ban épült új otthonában az intézet megnagyobbodott munkaköre a fertőző betegek környezetvizsgálatának kimélyítésében, a tej és tejtermékek, élelmiszerek bakteriológiai vizsgálatában, levegővizsgálatokban és a higiéné különböző ágainak intenzívebb művelésében nyilvánult meg. A munkakör kiterjedésével természetesen a vizsgálatok száma is erősen emelkedett, mert míg például 1922-ben 21.930 vizsgálatot végzett az intézet, 1934-ben azok száma 88.875-re emelkedett. Az intézet díjtalanul végzi a főváros területén