Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
III. Csatornázás - Vizmű
56 Vízmű. A vízmérő kötelező alkalmazásának kimondásával, ami a székesfőváros törvényhatósági bizottságának az 1921. évi július havában tartott közgyűlésében elfogadott és a m. kir. belügyminiszter által 1921. évi december (hó 27-én jóváhagyott vízszolgáltatási szabályrendeletben jutott kifejezésre, a székesfőváros vízszolgáltatásában lényeges javulás állott be. Ennek, valamint a vízfogyasztás szigorított ellenőrzésének tudható be, hogy a világháború előtti időben is már elég sűrűn jelentkező panaszok 1924 óta, amikor a régi vízhasználatok is fokozatosan mind elláttattak vízmérővel, a balparti városzrészekben teljesen megszűntek és a káposztásmegyeri vízmű vizének kisegítésképen való felhasználásával a jobbparti városrészekben is szűnőfélben vannak. Legszembetűnőbben kifejezi a vízmérők kötelező használatának kedvező hatását a fejenkinti vízfogyasztásban beállott változás. A fejenkinti vízfogyasztás napi 240 literről 160 literre szállott le, tehát a régi fogyasztás kétharmadára. A dunabalparti városrészek vízellátása keretében az elmúlt években végrehajtott munkák során meg kell emlékeznünk a káposztásmegyeri vízművek ikercsatornájának 1923. évi február hó 10-én bekövetkezett fenék beszakadásáról, aminek folytán a vízmű két átemelőtelepének, tehát a legtöbb vizet szolgáltató dunakeszi telepnek is a működése az ikercsatorna beszakadt részét pótió ideiglenes csatorna elkészültéig mintegy három héten át szünetelt. Az ikercsatorna beszakadását a több hétig tartó magas dunai árhullám okozta, amely a dunamenti területeket elárasztotta és a területből védőtöltésként kiálló, a Dunával párhuzamosan haladó ikercsatornát több méter hosszban teljesen alámosta. Az árhullám levonulása után azonnal folyamatba vett helyreállítási munkálatokkal az ikercsatorna 32 méter hosszban megsérült szakasza a régi szelvény megtartásával vasbetonból újra elkészült 1923. augusztus havában. Később az ikercsatorna mindkét ágának teljes belső felületét az ikercsatorna alsó torkolatától felfelé 536 méter hosszban, a beszakadás veszélyének leginkább kitett szakaszon, vassal armirozott 4 centiméter vastag cementgunite béléssel burkolták és a befogadó medencét is átalakították úgy, hogy az ikercsatorna a vízszolgáltatás csökkentése nélkül állandóan ellenőrizhető és karbantartható legyen. A káposztásmegyeri Vízmű fejlesztésére az előző években végzett előmunkálatok alapján a székesfőváros még a háború folyamán kidolgozta azt a részletes tervet, amely szerint a vízmű a szentendrei szigeten lett volna tovább felfelé kiépítendő. Ez a terv azonban a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt akkor nem került kivitelre. E helyett 1923. év folyamán a káposztásmegyeri főtelep feletti partvonalon csőkutak fúrását kezdték meg. Azóta két csoport csőkutat helyeztek el 420—420 folyóméter partvonal hosszában, amelyeknek vízhozama napi 6000-6000 köbméter. Az első csoportban 30 darab, a második csoportban 21 darab csőkút szolgáltatja ezt a vízmennyiséget. A csőkutak 0.3 m. átmérőjűek és egymástól 10—15 m. távolságban, átlag 3.0 m. Dunaszempont alatti mélységig vannak a talajba, illetőleg az altalajt képező kavicságyba lesülyesztve. A vizet a kútsorozat középrészén lesülyesztve épült gépházban felállított 2 darab elektromos hajtású turboszivattyú (egyik tartalék) emeli
