Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
III. Csatornázás - Vizmű
57 ki közös szívócső segélyével a csőkutakból és nyomja beömlési akna közvetítésével az ikercsatornába. Ugyancsak a káposztásmegyeri vízmű vízhozamának növelése céljából épült a káposztásmegyeri főtelepen a mintegy napi 15.000 köbméter kondenz-vízszükséglet fedezésére a Duna partján egy 6 m. átmérőjű de- rítő-kút, amely a Duna medrével 60 m. hosszú és 0.6 m. átmérőjű kovácsoltvas közlekedő csővel áll összeköttetésben. Ebből a kútból szívják a kondenzátorok az úszó szilárd alkatrészektől ülepedés útján megtisztult azt a vízmennyiséget, amit eddig a főnyomócsőből vontak el. Ilyképen a vízmű hozama mintegy napi 15.000 köbméterrel növekedett. A dunabalparti csőhálózat keretében a székesfőváros megkezdte a Hungária-körúti 600 mm-es nyomócső I. és III. szakaszának fektetését. A dunajobbparti városrészek vízellátásában szintén felmerültek panaszok már a háború alatt és fokozottabb mértékben a háborút követő években, mert a város fejlődésével jelentkező fokozottabb igényeket a dunajobbparti vízmű nem volt képes az évnek csapadékban szegény szakaszaiban kielégíteni. Minthogy pedig a budaujlaki vízmű vizet szolgáltató rétegei a vízmű által már teljesen igénybe vannak véve és a vízmű szállítóképessége tovább nem fejleszthető, más úton kellett a hiányzó vízmennyiség pótlásáról gondoskodni. Szinte önként kínálkozott erre a célra a káposztásme gyeri vízmű vize, amelynek legnagyobb tároló medencéje a Szent Gellérthegy déli lejtőjén van elhelyezve. A vízmérő órák kötelező alkalmazása óta ugyanis a dunabalparti városrészekben a vízfogyasztás annyira csökkent, hogy átmenetileg ideiglenesen a káposztásmegyeri vízmű a jobbparti vízellátást is kisegítheti addig, amíg a jobbparti városrészek ellátásán tervbe vett új vízmű megépül. Ez a körülmény tette lehetővé az alsó Szent Gellérthegyi és a kelenföldi vízcsőhálózatnak átkapcsolását a káposztásmegyeri vízmű Szent Gellérthegyi vízmedencéjére, illetőleg főnyomócsövére. Ugyanez oknál fogva a székesfőváros a Szent Geliért-tér és a Kékgolyó-utca között a Szent Gellért-rakparton, a Döbrentei-téren, a Döbrentei-utcában, a Sán- dor-lépcsőn, a Váralja-utcában, az Alagút-utcában, a Pauler-utcában, a Mikó-utcában és a Krisztina-körúton összesen 3052 m. hosszban 500 mm-es főnyomócsövet fektetett le és a Szent Gellért-tér és a Szent Ge1- lért-rakpart sarkán levő bástyatorony kibővítésével átemelő állomást létesített. Ez az átemelő állomás 3 darab, egyenkint 6000 m3 napi teljesítményű, elektromotorral közvetlenül kapcsolt turboszivattyu segélyével a Ferenc József hídon át érkező káposztásmegyeri vizet a fentebb leírt 500 mm-es nyomócsövön át szállítja a krisztinavárosi szivattyútelep medencéjébe és ezzel a dunajobbparti vízellátásnak, főleg pedig a magasabb zónák ellátásának lényeges segítséget nyújt. A dunajobbparti vízellátás keretében a székesfőváros a város fejlődése folytán már elégtelennek mutatkozó felső Józsefhegyi 155 m3 űr- tartalmú vízmedence bővítéséül annak közvetlen szomszédságában 660 m3 befogadó képességű vasbetonmedencét épített. Végül úgy a dunabalparti, valamint a dunajobbparti városrészekben az utolsó években megindult építkezés folyományaként előállott vízszükséglet kielégítése táljából a városi elosztó vízcsőhálózat részben csövek kicserélése, részben új csővonalak fektetése révén, kiterjedésében lényegesen bővült. 8
