Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
III. Csatornázás - Vizmű
48 pesi-úttól a Szőnyi-úti elágazásig úgy tervezi, hogy abban csupán a városligeti tó táplálására szükséges 300 másodpercliter vízmennyiség folyhasson le, amely a városligeti tóból ismét a záporcsatorna közvetítésével jutna a Dunába. A bemutatott tervezet felett a magyar királyi belügyminisztérium, a magyar királyi földmívelésügyi minisztérium és a székesfőváros szakközegeinek részvételével folytatott műszaki tárgyalásokon főként a meglevő magas főgyűjtőnek a fent jelzett célra való felhasználása és a Rákospataknak a tervezet szerinti rendezése képezték a vita tárgyát. A tárgyalásoknak az 1918. októberi forradalom vetett véget. A forradalom és a proletárdiktatúra lezajlása után újra felvett tárgyalások is félbemaradtak 1921 jan. 4én anélkül, hogy végleges megállapodás jött volna létre, aminek indokolására elégségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a háború után mutatkozott gazdasági helyzetben még csak gondolni sem lehetett a vita tárgyát képező tervezet megvalósítására. A gazdasági helyzet javulásával ezek a városfejlesztési és közegészségi szempontokból sürgős megoldást igénylő problémák ismét napirendre kerültek és ennek folyományaként a székesfőváros 1925-ben bemutatta a Rákospatak végleges szabályozásának tervét. Ebben a tervben a székesfőváros mellőzte az általa 1917-ben javasolt megoldást és ismét visszatért az 1903-ban a Rákospatak szabályozására már bemutatott tervhez, amelyhez annak idején néhány észrevétellel mi is hozzájárultunk. Az újabban bemutatott tervben ezeket az észrevételeket már figyelembe vették; nevezetesen a Corchus- és a Pascal-malmokhoz szolgáló malomárkok csak ideiglenes jellegűek és a Rákospataknak a malomárkokkal párhuzamos szakaszai a teljes maximális vízmennyiségeknek megfelelő szelvénnyel vannak felvéve, a megszűnt ördögmalom árka elmaradt és a patak medre a Telep-utca és a Váci-út közötti szakaszon egy méterrel mélyebbre terveztetett, mint ahogy az az első tervben volt felvéve. Ez a városszabályozási tervbe is minden tekintetben beilleszkedő terv, melynek alapján az alsó, a dunai torkolattól a Tatai-utcáig terjedő szakasz időközben már ki is épült, abban a tekintetben is előnyösen eltér az 1903-ban bemutatott tervtől, hogy a szelvények méretezésénél alapul vett maximálisan levezetendő vízmennyiség 10 köbméter helyett 20 köbméterre van felvéve.. A gazdasági helyzet javulásának további folyományaként a székesfőváros bemutatta 1927. év május havában a balparti városrész általános csatornázásának kiegészítésére kidolgozott újabb tervét. Ez a terv is számolva egyrészt a mai gazdasági viszonyokkal, másrészt az első terv tárgyalása folyamán felmerült kívánságokkal, lényegesen eltér az 1917. évben ugyané tárgyban bemutatott első tervezettől. A bemutatott tervezet a Hungária-körúton belül meglevő 3 főgyűjtő vízgyűjtő területén csak kisebb módosításokat tesz, lekapcsolja a városligeti részt és hozzácsatolja a Lapos-dűlői és a Ligettelki-dűlői részt. A Hungária-körúton kívül eső terület csatornahálózatának tervezésénél ezúttal azt az egyedül helyes irányelvet követi, hogy a szenny és csapadékvizeket mindenütt a terepviszonyoknak megfelelően törekszik levezetni a Duna felé, tehát a Rákospatak völgye és a kőbányai magaslat délnyugati lejtője mentén. Ezáltal nemcsak a szenny- és csapadékvizek,
