Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
III. Csatornázás - Vizmű
49 hanem a jelenleg még helyenkint túlmagias talajvizek levezetését is biztosítja. A szóbanforgó területen 3 főgyűjtő építését vették tervbe, ú. m. a rákosvölgyit, amely alsó szakaszán Angyalföldi főgyűjtő nevén szerepei, a Hungária-körúti- és a Kőbányai déli főgyűjtőt. A két első a Rákospatak torkolata közelében, tehát a város felett közös szivattyúteleppel és kitor- kolással fog bírni, amely kitorkolás a szennyvizekre csak ideiglenes lesz, azok végleges jellegben, alkalmas módon tovább vezetve, a Soroksári-úti központi szivattyútelepen át, tehát a város alatt jutnának a Duna medrébe. A rákosvölgyi főgyűjtő vízgyűjtő területének magas zónáját a völgynek a Rákosrendező-állomás -f- 12’00 és 54’00 m. Duna sempont feletti magasságok közötti 2390. Ha. nagyságú terület képezi, amelynek határai északon és keleten a székesfőváros határa, délen pedig a kőbányai magaslatok és a Hajtsár-út; a vízgyűjtő tervezet mély zónáját a Rákosrendező állomás és a Duna közé eső -f- 7’80 és -f 12’00 m. magasságok között változó 425 Ha. kiterjedésű terület adja, amelynek északi határa a székesfőváros határával esik össze, déli határa pedig a Hungária-körút. A rákosvölgyi főgyűjtő végleges formájában két párhuzamos vonalból fog állani a patak déli és északi oldalán, azonban tekintettel az északi terület gyér beépítésére, egyelőre csupán a déli vonal épülne ki. Az északi terület csatornavonalai átmenetileg a Rákopatak alatt átvezetve fognak a déli főgyűjtő vonalba betorkolni. Az átvezetés lehetőségének biztosítására a főgyűjtő fenékmélységét 0.60 méterrel mélyebbre tervezték a Rákospatak szabályozási fenékvonalánál. Az angyalföldi szivattyútelep lehető tehermentesítése érdekében a magas zónának a Kerepesi-úttól felfelé a határig terjedő és mintegy 1600 Ha kitevő részéről a mindenkori szennyvizek és azoknak ötszörös hígítását meg nem haladó csapadékvizek a Kerepesi-úti és a Juranics-uteai csatornákon át a magasfőgyüjtőbe és annak közvetítésével a város alatt a Duna medrébe nyernek lefolyást. Nagyobb esőzések alkalmával a magas zóna csapadékvizeinek levezetésére általában a Rákospatak medre fog szolgálni, amely egész hosszában betonburkolattal lesz ellátva. El célból a rákosvölgyi főgyűjtőbe 10 drb. vészkiömlőt helyeznek el, amelyek a mindenkori szennyvizeknek legalább ötszörös felhígítása esetében lépnek működésbe. A vészkiömiőket úgy fogják kiképezni, hogy az átbukás magasságát a lakosság szaporodásához képest szabályozni lehessen. Nehogy a magas zónáról érkező nagyobb víztömegek a mélyzóna csatornahálózatának túlterhelését idézzék elő, a főgyűjtő azon pontján, ahol az a magas zónából a mélyzónába megy át, önműködő zsilipszerkezetet fognak beiktatni, amelynek működésbe jutásával a magas zónáról érkező összes vizek a Rákospatakba tereltetnek. Ugyanezen a ponton megfelelő elrendezés és önműködő szerkezet segélyével arról is gondoskodnak, hogy a nagy víz elvonulása után a szennyvizek újból a rendes úton a Rákospatak kikapcsolásával nyerjenek levezetést. A rákosvölgyi magas zóna főgyűjtőjének egész hossza a székesfőváros határától a Tatai-utcáig 11360 méter, szelvénye 1-90 m, és 2-10 m, 1-27 1-40 esései 2.48%o és 1.48%o között változnak. A 2-10 m szelvényű és l*48°/oo 1 40 esésű alsó szakasz telt szelvény esetében 3500 Imp szállító képességgel bír, 7
