Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)

II. Épitésügyi Szabályzat - az építkezések előmozdítása

45

olyan drága a telek, ihogy a tőke nem bírja el a csupán kis házzal való kihasználást.

E körülmények hozták létre azokat a házépítő társaságokat, leginkább szövetkezet jogi formájában, amelyeknek többemeletes és soklakásos házai a társasház, szövetkezeti ház, öröklakásos ház néven ismertek. Ezeknél azonban a jogi helyzet az, hogy ilyen háznak a tulajdonosa maga a jogi személy, a szövetkezet; míg azok, akiket az egyes lakások illetnek, jogilag nem résztulajdonosai magának a háznak, s még kevésbé tulajdonosai jogilag az illető lakásnak.

Tény azonban, hogy a saját tulajdonú házrészre irányuló törekvést a haladó élet fejleményei, a gazdasági viszonyok gyökeres módosulása megteremtették; tény másrészt az is, hogy e törekvés igazolható, jogosult és célirányos. Indokoltnak mutatkozott tehát, hogy az állam is elősegítse ezt a törekvést és jogi szabályozását a helyes irányban megoldja.

A maguknak lakást létesíteni kívánóknak valójában az a törekvése, hogy jogi és telekkönyvi tulajdonosai legyenek bizonyos testileg külön tárgyul meghatározott házrésznek (lakásnak). Mai jogrendszerünk azonban erre nem nyújt módot, mert a közös tulajdont csak úgy ismeri, hogy a tulajdoni illetőség a testileg osztatlan telekkönyvi testnek csak az egészhez viszonyított hányadrészével fejezhető ki.

Elsősorban az építményi jog az, amely alkalmas az építkezés ügyén lényegesen segíteni. Habár tételes törvény nem tiltja, a telekkönyvi rendtartás sem zárja ki és joggyakorlatunk is elismeri az építményi jog (idegen telken való építkezés) intézményét, mint szórványosan meglevő és egyes helyeken kifejlődött tényt: az építményi jog szabályai tüzetesebben nincsenek kifejlődve. Az olyan eset, hogy valaki idegen telken épít, a városokban napjainkban elég gyakori és igen célszerű. Az ilyen esetek azonban ma nem a különszerű építményi jog alapján, hanem egyszerűen bérleti szerződéssel oldatnak meg. A kettő azonban lényegesen más.

A polgári törvénykönv tervezete már fel is vette az építményi jognak szabályozását, de olyan megszorítással, hogy az épület egyes részeire, különösen egyes emeleteire nem lehet megalapítani az építményi jogot.

Utaltunk azokra a gazdasági és célszerűségi okokra, amelyek a polgári törvénykönyv tervezetének indokolásában erre nézve igen meggyőzően ki vannak fejtve és amelyek a katasztrofális lakásínségben a legélénkebben lépnek előtérbe; kértük, hogy az építményi jog intézménye külön törvénnyel sürgős szabályozást kapjon, azonban olyképen, hogy az a megszorítás, amely szerint csak egész épületre szólhat, de az épület egyes részeire, vagy egyes emeletekre nem vonatkozhatik, ejtessék el.

Az építményi jogon túlmenően azonban jogrendszerünk egy másik terén is lehetőnek és szükségesnek jeleztünk olyan reformot, amely a lakásépítésre és a lakásínség csökkentésére alkalmas; s vonatkozik ez egv épület tulajdonának megoszthatására jogilag és telekkönyvileg több személy közt, nem az egészre vonatkoztatott hányadban, hanem testileg meghatározott épületrészek, pl. emeletek, épületrészek, lakásosztályok szerint (emelettulajdon, házrésztulajdon) és olykép, hogy ez a tulajdon nem telek nélkül, hanem telektulajdonnal kapcsolatban legyen megoldva. Az ilyen házrésztulajdon kiválóképen az, amelyre a gazdasági élet új viszonylatai, mint igazolt szükségletre rámutatnak és amelyre törekvés, mint célsze-