Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)

II. Épitésügyi Szabályzat - az építkezések előmozdítása

46

rüre irányú1, amely azonban mai jogrendszerünkben nem találja meg a kielégítő megoldást.

A kérdés megoldását abban az irányban javasoltuk, hogy a házrész önállóan telekkönyvezett, forgalomképes tulajdoni tárgy legyen, elidegeníthető, örökölhető, megterhelhető, úgy a gazdasági élet, mint a jogrendszer terén; a telek maga közös tulajdonként, az egészhez viszonyított hányadokban mindig azoknak a telekkönyvi tulajdona legyen, akiknek tulajdonai a házrészek, abban az arányban, amelyet az illető házrész képvisel az igesz házzal szemben; vagyis a telek bizonyos tulajdoni hányadához, mint alkotórész tartozzék hoz'zá az épületnek bizonyos testileg meghatározott része, s a kettő jogilag egy ingatlandolgot alkosson, elválaszthatatlan egységben. Az egyes tulajdoni tárgyak egymással való természeti összefüggéséből (közös használatú építményrészek stb.) folyó helyzet pedig az egyes tulajdonosok megállapodásaival, ilyennek hiányában a közösségre, a szomszédjogra és a telki szolgalmakra vonatkozó jogszabályok alkalmazásával rendeztessék.

Az ilykép megvalósítandó házrésztu.lajdonintézményt a gazdasági életviszonyok új alakulásával előtérbe lépett és érvényre jutni törekvő olyan alakulatnak véltük, amely az élet igényeinek és a köz érdekeinek megfelel, s kiválóan alkalmas lesz arra, hogy a kisebb tőkéket a megakadt építkezésbe bevonja, a nyugodtság és biztonság érzetét adó s egyúttal a várospolgári ragaszkodást is kifejlesztő saját otthont megvalósítsa, lényegesen hozzájáruljon a lakásínség súlyos kérdésének megoldásához, s mindezek mellett előmozdítsa a városok megbénult építési fejlődését.

Előnyt gondoltunk adni ennek az intézménynek az építményi jog fölött is, mert a házrésztulajdon mélyebb és állandóbb erejű az építményi jogból folyó tulajdonnál és mert eminenter lakásokra vonatkozik; de azért is, mert előreláthatóan a város belsőbb, már jobban kiépített, a közművekkel már ellátott részeit fogja inkább keresni és a város intenzívebb irányú beépítését fogja szolgálni.

Vázlatos tervezettel kiegészített előterjesztésünk a magas kormánynál megértő és kedvező fogadtatásban részesült és az igazságügyminisztériumban megtartott ankétszerű tárgyalások után — eiejtetvén az építményi jognak ezúttal való szabályozása — a házrésztulajdonra, illetőleg társháztulajdonra nézve az igazságügyminiszter úr 1923 november 23-an benyújtotta a törvényhozásnak a törvényjavaslatot.

így jött létre az 1924 :X1I. törvénycikkbe foglalt, a társasháztulaj- donról szóló és 1924 május 20-án életbelépett törvény.

Megemlítjük még, hogy a törvény végrehajtásaképen, a társháztulaj- don telekkönyvezéséről az igazságügyminiszter úr 1925 július 2-án a 30.000/1925. lg. Min. sz. rendeletet adta ki, amely a részletes rendelkezéseken kívül mintát is ad a társasháztulajdont alapító okiratra és a telek- könyvezések módjára.