Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
Bevezetés
7 — befejezhessük, valamint a szigetet bérlő társaságot is a köz érdekében teljesen a mi rendelkezésünk alá vonhassuk. Teljes megértésre talált a létesítendő óbudai-hídfeljárók céljára szükséges területek megszerzésére irányuló felterjesztésünk is úgy, hogy lehetővé válik fokozatosan az 1908 :XLV111. t.-c. végrehajtása, amit a hosszantartó háború és az azt követő szomorú esztendő oly hátrányosan akadályozott. A városfejlesztés érdekeinek szemelőtt tartásával örömmel karoltuk fel azt az áldozatkészséget, amely az óbudai városrészben egy nagy park létesítését lényegesen megkönnyebbíti és a városnak egy muzeális elhelyezkedésre alkalmas nagy épületet is kíván tulajdonába juttatni. Úgy véljük, az államnak a főváros országos irányú fejlesztésében megnyilvánuló nagy gondoskodása, az óbudai híd létesítésével kapcsolatosan, az óbudai városrésznek már rég kívánt városias kifejlesztését fogja maga után vonni, ebben az esetben pedig megbocsáthatatlan hiba lenne e városrészben — a jövő nemzedék érdekében — a ma lehetőségének fel nem használásává', a létesítendő híd vonalába esően egy hatalmas parkterület (liget) megvalósíthatását elmulasztani. Ennek megvalósítása nemcsak a városrész jól felfogott érdekében, hanem idegenforgalmi és turisztikai szempontból is fontos. A Bécsi-útból kiindulva a tervezett ligeten és a főváros érdéin keresztül vezethetne az út Budapest legszebb kilátó helyéhez, a Hármas-határhegyhez. Az áldozatkész polgár hajlandó ezt az útvonalat is megépíteni. Az ügyet előkészítve, a székesfővároshoz juttattuk; a székesfőváros hivatott dönteni, hajlandó-e a jövőre való előrelátással Schmidt Miksa áldozatkészségét polgárai számára biztosítani. A füstmféltés tüzelés, illetve a kazánok tüzelési anyagának tökéletes elégése iránt oár az 1914. évben életbe léptetett Építésügyi Szabályzatunk rendelkezik. Sajnos, a rendelkezés érvényesítése iránt az erélyes intézkedést, az abban az évben kitört világháború és ennek következményei hosszú időre lehetetlenné tették. A., 1925. év végével azonban elérkezettnek láttuk azt az időt, amidőn az általános gazdasági helyzet már lehetővé tette, hogy a közegészségügyi szempontok érvényesíttessenek, elrendeltük tehát a gyári kéményekkel felszerelt tűzhelyeknél a füstmentes tüzelésre való áttérést. A Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete által pártolt sok-sok gyáros érdekében hozzánk intézett kérvényre, valamint több gyárosnak közvetlen hozzánk intézett beadványára és a Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesülete által beadott kérvényre, — mely utóbbival kapcsolatosan a m. kir. Pénzügyminiszter úr a kérdésnek újabb megfontolására kért fel minket — a füstmentes tüzelés bevezetésére a végső határidőt 1927. junius hó 30-ában állapítottuk meg. A vasutak és hajók gazdaságilag is hátrányos füstjének megszüntetését a Kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr az 1926. évi felterjesztésünkre adott válaszában még foganatosíthatónak nem találván, ebben az ügyben hozzá újból felterjesztést intéztünk és a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőséget is megkerestük. Örömmel kell megállapítanunk, hogy ezt a közegészségügyi szempontból oly fontos ügyet a legújabban a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter úr is gondoskodása tárgyává tette és hogy úgy a m. kir. államI
