Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
XI. Különféle ügyek
102 A székesfővárosi sertéshizlalótelep. Az eljárt bizottság a mulatókban különböző hiányokat talált. Egyes helyeken a lépcsős feljáró és a páholyok estek kifogás alá a tűzbiztonság szempontjából, máshelyen ugyanebből a szempontból az ülőhelyek túlzsúfoltsága tűnt fel; ismét más helyen kifogásolta a bizottság, hogy a nézőtér és az előcsarnok közt levő falnyilás teljes szélességében nem szolgál kijáróul; az előcsarnokból az utcára kevesebb a kijárat, mint amennyit a mulató befogadóképességéhez mérten meg kell kívánni. Az egyik mulatónál az udvarra vezető szabad kijárást vas-ajtóval elzárták, magát az udvart pedig a szabályok ellenére építményekkel elfoglalták s azokban a mulatóval kapcsolatos vacsorázó-helyet rendeztek be. Az ekként elépített udvar fölé ponyvát szoktak alkalmazni, amelynek egy vasszerkezeti alkatrésze lehetetlenné teszi a melléklépcső megközelítését. Talált a bizottság olyan színpadot is, melynek helyiségében egy szó- rakozóra a minimális 5 m3 helyett csak 2.3 m3 levegő jut, a szellőző készülék pedig nem működött. Magukat az öltözőket, valamint az ,,iroda” és „igazgató” felirású helyiségeket sem lehet szellőztetni, e mellett azok nagymértékben még tűzveszélyesek is, úgyszintén tűzveszélyes a színpad hátsó feljárója is. A bizottság jelentése alapján felhívtuk a székesfővárosi tanácsot és a kerületi elöljáróságokat, hogy a megállapított hiányok és szabálytalanságok megszüntetése iránt törvényes hatáskörükben kellően intézkedjenek. A Székesfőváros községi sertéshízlaló üzeme telepengedélyt kért a X. kerületi Hizlaló-tér, Ceglédi-utca, Száva-utca és Basa-utca közt fekvő fővárosi telken sertéshízlaló telepre; az engedélyt első és másodfokon megadták azzal a korlátozással, hogy a telepengedély csak ideiglenes jellegű, s amennyiben a közérdek megkívánja, három évi előzetes felmondás mellett hatálytalanítható. Az engedély ellen a Hangya termelő, értékesítő- és fogyasztási szövetkezet mint szomszédos érdekelt fél, fellebbvitellel élt, kérve a telepengedély megtagadását. Az üggyel a belügyminiszter úr felhívására városrendezési szempontból mi is behatóan foglalkoztunk. Megállapítottuk, hogy Kőbányának az a területe, amely a mostani Népliget szélén haladó összekötő vasút, azután a Kőbányai-út és a ceglédi vasútvonal között, délfelé az üllői-útig terjed, az 50-es évek második felében lett kijelölve állandó sertés- és szarvasmarha-piac helyéül. Ez alapon itt települtek meg és fejlődtek ki az u. n. szállástelkeken a sertésszállások, hizlalók és itt fejlődött ki csakhamar az országos sertéskereskedelem központjává, de egyúttal itt lett nemzetközi gazdasági tényezővé a kőbányai sertéspiac. Tény, hogy az újabb idők folyamán többféle természetű okok miatt (sertésvész, külföldi konkurrens intézkedések stb.) ismételten foglalkoztatta a székesfőváros hatóságát az a gondolat, hogy a kőbányai sertésszállási telkeket felszabadítja e használat alól és a sertéshízlalást más alkalmas helyre telepíti át. E tárgyban 1914-ben határozott a törvényhatósági bizottság. E határozattal a közgyűlés egy fővárosi sertéshízlaló-telepnek akár fővárosi, akár pedig a fővároshoz csatlakozó szomszédos területen való létesítését és annak minden szükséges kellékkel és berendezéssel való felszerelését mondta ki; egyúttal azonban a kőbányai piac további átmeneti
