Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1916-1922 (Budapest, 1922)
Szabályozás
11 A Budakeszi-ut belső szakaszának szabályozási kérdése. Annak következtében, hogy a székesfőváros az Ördögárkot a Városmajor és a Julia utca között haladó szakaszában beboltoztatta, szükségessé vált a Budakeszi-ut belső, azaz a Retek-utcától a Hidegkúti útig terjedő szakasza szabályozási kérdésének a rendezése. E kérdést mérnöki osztályunk a székesfőváros illetékes ügyosztályával együttesen tanulmányozta, melynek eredményéül tervet mutattak be. E terv szerint a Budakeszi-utnak; Ö.dögárok felöli, keleti oldalán a már megállapított vonal megmarad. A nyugati vonal pedig akként módosul, hogy a Budikeszi-utat a Kutvölgyi-ut kitorkolásánál levő kezdő ponton 50 m. (26.36 öl) szélesre véve, az ekként adódó pont a Klotild szeretetház kertjének már megállapított és kiépített homlokzati vonalával iveit vonal utján köttetik össze. Kapcsolatosan módosítja a terv a vízivárosi temetőn keresztül felvett szerpentin-utat is olymódon, hogy ez a 20 m. (10*55 öl) széles szerpentin ut a már megállapított általános szabályozási tervtől eltérően nem a vízivárosi temetőnél, hanem ennek és a katonai temetőnek találkozásánál induljon ki a Budakeszi-utból és a Kutvölgyi-ut felső szakaszába 35 méteres (1846 öl) sugárral kiképzett körívvel kapcsolódjék be. E módosítás elfogadása és megállapítása kapcsán kimondottuk, hogy a szerpentin út kanyarulataiban az emelkedés lehetőleg csak 2l/a°/o os legyen, de a 370 ot meg ne haladja. A Vérmező átengedése városrendezési célokra. A székesfőváros tüzetesen indokolt előterjesztést tett a ministerelnök úrhoz, kérve a Vérmező tulajdonjogának a főváros részére való átengedését.. A ministerelnök ur felhívására e kérdésben, különösen annak városrendezési vonatkozásában, véleményünket a következőkben fejtettük ki: A 70 es évek elején, amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a főváros szabályozási tervét alapvető vonalaiban megállapította, az volt a felfogás, hogy a Vérmező, mint a városban fekvő síkság, az idők folyamán a városfejlődés jelentős tényezőjévé válhatik, és annak beépítése fogja csak a Krisztina-városnak, mint akkori külvárosnak, a városi jelleget megadni. Egy évtizeddel később, amikor e budai részeken az építkezés és a városias fejlődés megindult, már az a felfogás alakult ki, hogy a Vérmezőnek házhelyekre osztására és beépítésére nincsen szükség. A bekövetkezett fejlődés folytán a Vérmező ma már egészen bekerült a városrész belsejébe. Az Építésügyi Szabályzatban megállapított övezeti beosztás szerint a Vérmezőt szegélyező Attila utcai, Logody-utcai és Mikó-ufcai környék a II. övezetbe, a Krisztina-köruli teleksor az I. övezetbe, az utóbbi mögé csatlakozó környék ismét a második övezetbe van sorozva. Mindakét övezet a zártsorú, tömör beépítés területét jelenti, ahol a megengedett legmagasabb házak építhetők. A Vérmező tehát, mint szabad terület, egy sürü beépítésű, illetőleg ilyen beépítésre rendelt városrész közepette foglal helyet. Ez az egyik szempont a Vérmező jövő rendeltetésének megítélésénél. A másik szempont az, hogy mig a Várat övező alsó területek minden egyéb helyen beépültek úgy, hogy magának a Várnak festői képe, már csak nagyobb távolságban tud kibontakozni, de igy is csak részletekben : addig a Vérmező üres területe a nyugati vároldal látóképét a közelből is szabadon tartja és a nyugati vároldalt csaknem egész hosszában szemlélhetővé és élvezhetővé teszi. A hegyi levegő ideáramlása a Vérmezőt a legegészségesebb hellyé avatja és egyenesen arra teszi hivatottá, hogy a tiszta, üde levegőt tovább adja és mintegy beleárassza a környező háztömkelegekbe, emellett pedig önmagában is az éltető, szabad mozgásnak szolgálatára legyen, mint általános közhasználatra szánt terület. Szerepét a városrendezésben azonban a Vérmező teljességgel csak akkor töltheti be, ha azt intézményesen beleillesztjük a városrendezés keretébe és sorsát közelebbről is végleg meghatározzuk. Ma a Vérmező egy meglehetősen elhagyatott, puszta térség. Szélei és ezek kapcsolata a környező útvonalakkal, rendezetlenek. Az egész terület nemcsak nem alkot összekötő kapcsot a környezet között, hanem a környéket egymástól elkülöníti, városilag, közlekedésileg szétválasztja. A Vérmező ez idő szerint külön test a városban, amely a sivárság, elmaradottság képét mutatja, öncél és élet nélkül. Ez az állapot s a jövő bizonytalansága kétségkívül befolyással voltak arra, hogy körülötte az építkezés — még az erre kedvezőbb, háború előtti időben — sem alakult ki abban a mértékben, aminőt különben mindenütt látunk, ahol térséget öveznek a háztelkek. Az a körülmény, hogy a Vérmező katonai gyakorlótérül szolgált, sem a múltban nem lehetett, sem a jövőben nem lehet ok az eddigi állapot további fenntartására. Ez a használat csak önként adódott abból, hogy a Vérmezőt a volt katonai kormányzat kezelte és a terület közel fék-
