Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912 - I. Szabályozás
4 Ha tehát a főváros rohamos fejlődésének hosszú ideje alatt a vár belső része földszintes és egyemeletes házaival elegendőnek bizonyult az ott elhelyezkedést kereső lakosság befogadására, kétségtelen, hogy e terület befogadó képességét tulmagas házak építésével fokozni nem áll a közszükséglet érdekében. A vár ősidőktől fogva a főúri világ letelepülő helye, s a főváros határában erre alkalmasabb hely nincs is. A pesti oldal kereskedelmi és ipari fejlődése, általános és közúti vaspálya forgalmának óriási növekedése és a zajos, nyüzsgő élet, mely annak nyomában jár, okszerűen az ottani paloták fokozatos felhagyására vezet. Szemelőtt tartva tehát azt a legfőbb városrendezési elvet, hogy a főváros kötelékében minden rendű és rangú igény megtalálhassa kielégítését, módot kell adni arra, hogy a pesti oldalról mindinkább kiszoruló vagyoni intelligenczia oly helyen alapíthassa meg otthonát, melyet örökösnek tekinthet. Ez irányban a legtöbb biztosítékot kétségtelenül a várban lehet találni. Az a szempont, hogy a várnak a múltból öröklött építési jellegét lehetőleg megóvjuk, annál inkább érdemel figyelmet, mert a város többi részeiben a történelmi múlt nyomait a modernizmus, - szolgálatában a haladó kor igényeinek, — már csaknem egészen eltüntette. A várban, — természeti fekvésénél fogva, — a helyzet más. Itt a múlt emlékeinek conserválására, a modern érdekek sérelme nélkül, nemcsak lehet, de kell is törekedni, mint az egész város oly kiváló nevezetességére, mely a külföldnek is méltán számíthat érdeklődésére és megbecsülésére. Mindezek a szempontok nem most merültek fel először; ismeretesek voltak akkor is, mikor az Építésügyi Szabályzat megalkottatott, - mert bár tény, hogy a szabályzat a vár építési módját egyszerűen az első övezetbe való sorolással oldja meg, ámde különleges korlátozások előírása aktuális feladatnak akkor nem is mutatkozott, mivel a várban oly építkezésekre, melyek a kifejtett szempontokkal ellentétbe jutnának, senki sem számított. A feltevés évtizedeken át helytállónak bizonyult és csak a legújabb időben találkozunk oly jelenségekkel, melyek a vár építési módjának tüzetes specializálását szükségessé teszik; sőt szükséges ezt az eljárást kapcsolatosan a vár lejtőire is kiterjeszteni. Tudjuk, hogy itt — sajnos — már nagyon megromlott helyzetet találunk, de ez nem mentheti fel a hatóságot azon feladat alól, hogy keressen és találjon orvoslást, mert a vár exponált lejtőivel Budapest képének emelésére van hivatva. Addig is, mig a vár különleges építési módja rendszeres szabályozást nyerhet, az 1870: X. t.-cz. 22. §-a alapján elvként kimondtuk, hogy a várban a járda végleges szintjétől számított 21 métert meg nem
