Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1905 - I. Szabályozás
— 21 A székesfőváros tanácsa megkeresésünkre í»dott válaszában kijelentette, hogy bár a tervbe vett nagyszabású városszabályozó művelet végrehajtása a fővárosi pénzalapból fedezendő s tehát a mi feladatunkat képezi, mégis tekintve, hogy a javaslatba hozott vegyes bizottság tárgyalás alá az ügygyei kapcsolatos más kérdések is fognak bocsáttatni, a vegyes bizottság meg- alakitásához hozzájárult, további intézkedés előtt azonban a közölt tervre vonatkozólag meghallgatja mérnöki hivatalát és a középitési bizottságot. A Vérhalom-dülői parkhoz hasonló sors érte a VI. kér. Lehel-utcza Ae^lJ^s'gér és a Hungária-körút találkozásánál tervezett teret is. Ennek a Kohn—- Gompercz-féle, mintegy 1600 di-öles telekre eső egyik részét szintén bel- ügyministeri döntés már előbb elejtette. Miután más értelmű elhatározás a tér további részére sem volt remélhető, ezt a székesfőváros kívánságára kénytelenek voltunk a folyó évben szintén elejteni A m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság utalással arra, ^ogy^J^^“1®* a m. kir. kincstár Gregersen G. és fiai czég VI. kér. Váczi-út mentén fekvő egy részének 1692/a hr. számú telektömbjónek felosztása folytán 9084-6 D-öl térfogattal felhagyása, keletkező parczellát dohányjövedéki gyár létesítése czéljára megvásárolta, kérte, hogy a Janicsár-utczának az említett parczellára eső, Fóthi-út és Teve-utcza közti szakasza hagyassák fel, mert különben a kincstár a megvett telket a szóban levő közczélra nem használhatná. A kérelem teljesítése ellen csupán a székesfővárosi tanácsnak volt észrevétele, — városrendezési, forgalmi és közlekedési szempontokra való figyelemmel csak annyit tartván megengedhetőnek, hogy a kincstár a Janicsár-utcza területét előzetesen tkvileg közterületül lejegyezve, bekeríthesse és egy évi felmondás mellett mindaddig használhassa, inig az utcza megnyitását a székesfőváros kívánni nem fogja. A székesfővárosi tanács felfogását azonban magunkévá nem tehettük. A környék átnézeti térképének megtekintéséből ugyanis könnyen megállapítható, hogy a Janicsár-utcza szóban levő szakaszának városrendezési szempontból jelentősége nincsen; ez az utcza fő útvonalat nem képez, egész hossza csak 270 méter, s a Fóthi-úton túl nincs folytatása, hanem vonalozása belefut a katonai ágyraktár mellett fekvő háromszögletű telekbe. A Váczi-uton túl van ugyan a Janicsár-utczának a Zsilip-utczában folytatása, azonban a Zsilip-utcza is 230 méter hosszúságával szintén alárendelt utczát képez és beleütközik a körvasút Lipótvárosi pályaudvarába. De forgalmi és közlekedési szempontból sem lehet az elejteni kívánt utcza- szakasznak jelentőséget tulajdonítani, mert a Janicsár-utcza megmaradó szakaszából a környékbeli utczákba úgyszólván kerülő nélkül el lehet jutni. Mindezeken felül nem téveszthető szem elől, hogy a Janicsár-utcza csak azért lett a szabályozási tervbe felvéve, hogy az itt keletkező telektömböket czélszerűen lehessen kisebb parczellákra osztani vagyis, hogy a magánosok érdekeinek megfelelő telekalakulások jöhessenek létre. Minthogy továbbá a jelen esetben nem is magán félről, hanem a kincstárról van szó, s az általa képviselt közérdeknek egyenesen kárára lenne ha a Janicsár-utcza egy jelentékeny ipartelepen átvonulna, mindezek alapján ismételve kértük a székesfővárost, hogy az utczaszakasz elejtéséhez, megfontolva a felhozott indokokat, járuljon hozzá, annyival inkább, mert hasonló, nagyobb iparvállalatok érdekében egyes utczarészek több ízben éppen a székesfőváros előterjesztésére ejtettek el.
