Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - XI. Faközraktár
71 megemlékezik arról, bogy a főváros által építendő közraktárak létesítéséhez a fővárosi pénzalap tulajdonát képező területből a szükséges részlet ingyen „bocsát tátik“ a főváros tulajdonába; de ez nem egyéb, mint puszta constatálása annak, hogy a tulajdonos fővárosi pénzalap a kérdéses területet ingyen adja. Megerősítését találjuk e felfogásunknak ugyanezen törvény- szakasz b) pontjában, mely már nem szenvedő, hanem cselekvő alakban mondja hogy az államkincstár a közraktárak építésének bizonyos munkálataira 780.000 frt- nyi átalányösszeget fizet. Nem gyengithefi ezen felfogásunkat az a körülmény sem, hogy a szóban levő 1880. évi LXV. t. ez. e kitétellel kezdődik: „A főváros által épitend > közraktárak létesítéséhez az állam a következő kedvezményekkel járul“ stb, mert a fővárosi pénzalapnak, mint ilyenek a szolgáltatása is kétségtelenül az államtól eredőnek tekintendő. Mikor azonban az államkincstár és a fővárosi pénzalap egymástközti viszonyairól van szó, a kettő nem lehet azonos fogalom. Külön jogi léte van az egyiknek és a másiknak. A törvényhozás a fővárosi pénzalapot és kezelésére a közmunkák tanácsát, amint megalkotta, úgy meg is szüntetheti vagy módosíthatja, vagy megváltoztathatja; de a meddig a jelen törvényes helyzet fennáll, addig a fővárosi pénzalap vagyona feletti rendelkezést törvényszerűen csak a közmunkák tanácsa gyakorolhatja. Az lévén a szándék, hogy e vagyon egy része a faközraktár létesítése czéljából a fővárosnak tulajdonilag ingyen átengedtessék, más szóval a fővárosi pénzalap az említett intézmény létrejövetelét ebben az alakban anyagilag előmozdítsa, a magas kormány két szempontból veheti a kérdést vizsgálata alá, 1-ször a felügyeleti jog, 2-szor pedig az átengedendő értéket terhelő állami követelések szempontjából. A felügyeleti jog gyakorlásánál a vizsgálat arra fog irányulni, vájjon a fővárosi pénzalap törvényszerű hivatása kiterjed-e arra, hogy a faközraktár intézményét a kérdéses módon és mértékben létrehozni segítse? Azt hiszszük, hogy Nagymóltóságod elől idézett nagybecsű leiratából e kérdésre bízvást következtethetjük, az igenlő választ. S mihelyt ez constatálhatóva válnék, az átengedés legott megtörténhetnék, nem kellene hozzá egyéb intézkedés sem administrativ, sem törvényhozási utón, — ha a telkek nem volnának egyszersmind az államkincstár követelésével is megterhelve. Ebből a szempontból a magas kormány tevőleges
