Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - XI. Faközraktár
72 — beleegyezésére, hozzájárulására van szükségünk, hogy a területátengedést eszközölhessük. Az említett nagybecsű leiratból azt véljük kivehetni, hogy a szükséges hozzájárulás megadása ellen érdemleges észrevétel szintén nem forog fenn. S miután véleményünk szerint a magas kormány a megkívántaié kijelentést administrativ utón teheti meg a czél elérésére, a törvényhozás igénybe vétele e részben is mellőzhetónek mutatkozik A terület átengedése tehát, bármely oldalról tekintsük a kérdést, törvényhozási intézkedést nem igényel, sőt nézetünk szerint nem is volna helyesen törvényhozási intézkedés tárgyává tehető, mindaddig inig a kérdéses terület a fővárosi pénzalap tulajdonát képezi és oly czélra forditattik, melyre az alap alkotva van. Más volna az eset akkor, ha a magas kormány s a törvényhozás úgy találná, hogy a czélba vett intézkedés a fővárosi pénzalap hivatásának körén kívül esik, mert igy, hogy a kérdéses terület a fővárosnak a fenforgó czélra mégis átengedtessék, azt a fővárosi pénzalap vagyonából megfelelő törvényhozási intézkedéssel előbb ki kellene hasítani. Maga ez az eljárás azonban, nem ugyan a felvetett concret esetben, de elvileg bizonyos nehézséggel lenne összekötve abból a szempontból, hogy a fővárosi pénzalap az államkincstár vagyonát nem képezi, mint ezt egyébiránt az a körülmény is tanúsítja, hogy az állam vagyonleltárába vagy egyéb számadásaiba felvéve nincsen. Minden változásnál tehát, mely esetleg nem a főváros érdekében vétetnék kilátásba, önként felmerülne a székes főváros méltányos kielégítésének a kérdése. Ezekben megvilágítva a fővárosi pénzalap jogi természetét, úgy amint ez tiszteletteljes véleményünk szerint alakul, legyen szabad remélnünk, mikép sikerült Nagyméltóságodat meggyőznünk arról, hogy elvileg a terület ingyenes átengedéséhez a törvényhozás intézkedése nem szükséges s a törvényes helyzet külömben bizonyára nem czélzott lényeges megváltoztatása és megbolygatása nélkül nem is volna keresztülvihető, annál kevósbbé, mert az átengedésnek minden jogi fogalom szerint a tulajdonostól kell eredni; már pedig hogy az állam itt nem tulajdonos, ez a mondottakon felül kiderül abból a kézen fekvő tényből is, hogy az állam a dunaszabályozási telkekre vonatkozólag sajátlag jelzálogos hitelező, legalább minden perczben azzá lehetne és ez a két minőség egymást nyilvánvalólag kizárja. ISíehogy pedig addig is, mig fentebb körvonalozott nézeteinket Nagyméltóságod kegyes megfontolás tárgyává teheti, a faközraktár létesítésének ügye feltartóztatást szenvedjen, a magyar leszámítoló és pénzváltó bauk szór-
