Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1897. évi működéséről - XI. Vasútak
73 Rákospalotai vasúttal összeköttetésbe hozva, a Csanády-utczán keresztül útszinben halad a Csáky-utczáig. Itt terjedelmes átmeneti állomáson a burkolat alá jut és aHon- vód-Bálvány-Zrinyi-utczákon, FerenczJózsef-tó re n, Mária Yalória-utczán, Vigadó-és Eskü- téren át a Kigyó-térre halad. Eddig a vonal két vágány nyal van tervezve. Az innét kiinduló szárnyvonalak egyrészt aMuze um - körútig, másrészt az Egyetem- és Ivecs- keméti-utczán át a Cálvin-térig egy vágányuak. A vasút keresztszelvénye eltérő a Ferencz József földalatti vasútótól, a mennyiben a vágányokat egymás mellé ópitett két alagútban helyezik el, a melyek folytatólagos, csak az állomásokon megszakított vasbetonfallal lesznek egymástól elválasztva. E kettős alagutat, a melynek összes szélessége 7*30 m. azért készítik igy, hogy építés közben még a legszűkebb utczában is, mindenkor szabadon maradjon az ntcza fólszólessóge a közforgalom czóljaira. Tervező az alagút irányába eső és azt keresztező föladalatti közműveket részint az alagúttal párhuzamosan annak két oldalára helyezi át, részint siphonok és buktató aknák segélyével vezeti el az alagút alatt. A székes-főváros közönsége méltányolva a másként alig kiegészíthető közlekedési érdekeket, melyeknek szolgálatára e vasút épülne, a bemutatott terveket a közigazgatási bejárás czóljára elfogadta, a mutatkozó hiányok pótlásának fentartásával. A székes-főváros e megállapodása kapcsán a „Metropol“-vasút ügyével mi is behatóan foglalkoztunk és nézeteinkről a következőkben adhatunk számot. Az utak és utczák legfőbb rendeltetése kétségen kívül örök időkön át az marad, hogy az általános gyalog- és kocsiközlekedés czéljaira szolgáljanak. A vasúti közlekedés befogadásának csak ott lehet helye, a hol ezt az útvonal szélessége az általános közlekedés érdekeinek koczkáztatása és veszélyeztetése nélkül megengedi. Másutt az útszinben való vasúti közlekedésről le kell mondani. De ha mód kínálkozik arra, hogy a modern szükségletek sorában napról-napra jelentősebb helyet elfoglaló vasúti közlekedés a föld alá helyezve rendeztessék be, mint az túlnyomó részben a „Metropol“-vasútnál is tervezve van, az alkalmat teljes erővel felkarolandó- nak véljük, különösen oly keskenyebb utczavonalakon, melyeken különben vasúti közlekedéshez nem juthatnánk. Ezekhez képest a „Metropol“-vasút eszméjét elvileg annál inkább helyeseljük, mert tapasztalati tény az, hogy a vasúti közlekedés a tőid alatt, hol az általános forgalomból származó akadályokkal küzdenie nem kell, sokkal biztosabb, sokkal rendszeresebb és sokkal gyorsabb lebonyo i- tást nyer. Miután azonban az utczavcnalokon a föld alatt első sorban más, részben nélkülözhetetlen, részben igen szükséges közműveknek kell helyet biztosítani, a vasút lótesitósónól ezekre a közművekre annál behatóbb figyelmet kell fordítani, mert a nagy befektetésnél fogva valószínű, hogy a vállalat hosszú időre szóló concessiót fog igényelni s tehát mindazon köz- ós magánérdekekkel összhangba hozandó, melyek az engedélyidő tartama alatt felmerülhetnek s az emberi előrelátás körén belül fekszenek. 10
