Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - VI. Vasutak
33 — melyet a főváros e vonalösszeköttetésre magának a szerződésben kikötött, határidőhöz kötve nincsen. Nem tartozik reánk, őrködni a felett, hogy a főváros szerződésbeli jogait érdekei szerint érvénvesitse; s csak azért óhajtjuk a kérdést a szerződés szempontjából is megvilágítani, mert viszont a főváros ugyanezen szerződés egyéb rendelkezéseivel iparkodik álláspontját indokolni. Nevezetesen részéről a közigazgatási bejáraton utalás történt arra, hogy a Lánczhid-utcza vonalán tervezett alagutszerü megoldás esetén ezt az utczát szabályozni és e végből ott három házat kisajátítani kellene. Ezt részünkről is elismerjük, azzal a külömbsóggel, hogy itt nem látunk az alagutszerü megoldás érdekében hozandó áldozatot. A vasút mindössze alkalmi oka volna oly szabályozás végrehajtásának, melyre külömben is nagy szükség van, mert hiszen a Lánczhid-utcza egyik szakaszát képezi a jobbparti városrész azon egyedüli közlekedési erének, mely a Dunával párhuzamosan halad s oly nagymérvű könnyű- és teherforgalom van reá utalva, hogy a mai szabályzatlan és rendezetlen állapotában huzamosabb ideig egyébként is alig volna hagyható. Másrészt a mi a három ház kisajátítását illeti, a költségnél nem téveszthető szem elől az a körülmény sem, hogy a kisajátító főváros viszont szabályozott és rendezett ute/ára szolgáló három oly teleknek jutna birtokába, melyeknek előnyös értékesítésére okszerűen számíthatna. A Lánczhid-utczában szükséges kisajátítás és rendezés tehát egyáltalán nem lehet ok az alagutszerü megoldás mellőzésére. Ugyanez áll arra is, a mit a székes-főváros a vasút, jövedelmében való részesedése és a vasút esetleges beváltása szempontjából felhozott, érdekében levőnek iparkodván feltüntetni, hogy a kérdéses összeköttetés minél olcsóbban létesüljön. Ezek az érdekek véleményünk szerint sokkal kisszerüebbek, semhogy a Várkert-rakpart, mint séta és üdülőhely fentartásának érdekeivel szembe állíthatók volnának. De ezeken kívül más nyomós köz- és magán-érdekek is számbavételt igényelnek. Megfontolás alá kell jönni azon körülménynek is, hogy a Várkert- rakparton utszinben építendő vasút komolyan veszélyeztetné az általános forgalmat, és pedig úgy a gyalog-, mint a kocsi forgalmat. A Várkor fc- rakpartot egész szélességében sétautnak használja a közönség s annál több ok van szerencsétlenségtől tartani, mert ott van a csavargőzös lánczhidfői állomása is, melynek forgalma csak a vasút keresztezésével nyerhetne lebonyolítást. A mi pedig a kocsi forgalmat illeti, a Fiume szálloda és a Lipthay palota között rendesen magán- és bérfogatok láthatók, esetenként nagyobb számban. Akár egy, akár — mint tervezve van — két vágány jön e 0 mtr. széles kocsiutra, az ottani házakhoz való kocsiközlekedés nemcsak megnehezítve, de határozottan veszélyeztetve is volna és lehetetlenség aggodalommal nem gondolni arra, hogy pl. a Lipthay palotába, melynek a rakpart felől kocsibejárata van, mikóp járhatnának majd a kocsik ki és be, hogy a robogó vasúti kocsikkal össze ne ütközzenek. Kapcsolatosan érintenünk kell egy másik lényeges szempontot is. A városrendezésnek egyik sarkalatos elve az, hogy az ország fővárosában minden rendű és rangú igény megtalálhassa a maga kielégítését. Oda 5 \
