Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1895. évi működéséről - Bevezetés
/ zőknek. Hatni kellett tehát az építési hajlam felébresztésére és arra, hogy az építés nagy fontosságú ügye kellő figyelemmel úgy a köz- mint a magánérdekre szabályozva legyen. A tőke kecsegtetósóre alkalmasnak látszott a rendkívüli adómentesség engedélyezése, melyet első sorban arra kívántunk felhasználni, hogy a város fejlődésének általa bizonyos irányt adjunk. így nyerték el a 30 évi rendkívüli adómentességet legelőbb az Andrássy-ut létesítése végett megszerzett területen alakított telkek s a nagykörúti telkek, utóbb kisebb mérvű mentességet az Albrecbt-uti telkek; majd később kiterjesztést nyert a 30 évi rendkívüli adómentesség a budai dunapartra, a Császárfürdö- től a Gell ért-rakpartig, ugyanakkor a vár területére, továbbá legutóbb a belváros egy részére és általában a dunai uj hidakkal kapcsolatos szabályozás czóljára kisajátítandó telkekből, illetőleg előbbi utczaterületekből alakítandó uj telkek. A mi pedig az építési, ügy szabályozását illeti, mindjárt megalakulásunk után ideiglenes utasítást bocsátottunk ki, melynek czélja volt a legérezhetőbb hiányokat pótolni addig, mig e felette nehéz kérdés a maga szerves egészében rendezhető lesz. Egyúttal ez utóbbira nézve az előmunkálatot haladéktalanul megindítottuk és 1874-ben a kimerítő tervezettel elkészültünk s miután ez a magánópitkezéseken túl a közópit- kezéseket is felölelte és ezen szempontból a fővárosi hatóság hozzájárulását igényelte, azt vettük volt czélba, hogy helyhatósági szabályrendelet alakjában lépjen életbe. E helyett azonban a főváros 1882-ben uj tervezetet mutatott hozzánk be, mely amattól nagyon sokban lényegesen külömbözött. Nem lóvén kilátásunk az ellentétek kiegyenlítésére, lemondottunk arról a törekvésről, hogy a magán- és a középitkezések egyben nyerjenek szabályozást s az egyébként is sürgősebb magánópitósi ügyet 1886- ban utasítás alakjában önállóan szabályoztuk. Ez az utasítás a gyakorlatban aztán tényleg alkalmazásba lépett, e mellett azonban a székes-főváros is alkotott 1891-ben egy építési szabály-rendeletet és ezen eljárásban az illetékességi kérdés felmerülését látván, oda hatottunk, hozassák tisztába, hogy az építési ügy szabályozása tulajdonkép kinek a hatáskörébe tartozik. A belügyminiszter úr e kérdést az 1870. évi X. t.-cz. alapján javunkra döntvén el, az uj építésügyi szabályzatot 1893. folyamán végleg megállapítottuk és 1894. január 1 -jóvei óletbelóptettük. Ezzel a sok tekintetben felette nehéz kérdés végre is megoldást nyert, mely gyakorlatilag is teljesen beválik^ Égető bajt képezett a főváros felette kedvezőtlen közegészség! viszonyaiban a helyes csatornázási rendszer hiánya, melyen segíteni, egyik legsürgősebb feladatunknak ismertük. A fő elvekre nézve már 1872-ben kimerítő javaslatot dolgoztunk ki, mely a balparti városrészre vonatkozólag leglényegesebb pontjaiban a következőkből állott: 1. A létező s a Dunára sugár-irányban vezető csatornák rendszere helyébe a párhuzamos csatornák rendszere léptetendő. 2. A városból eredő összes pöczeanyag és házi vizek az összekötő hídon alul tervezett gyűjtő medenczébe vezetendők. — 3. A tervezett három főgyűjtő közül az első a Margithidfőnól vegye eredetét; a másik a nagykörút vonalán vezessen és a Boráros-téren az előbbivel egyesülvén, innen egy közös csatorna vezessen a gyűjtő medenczóig. A harmadik főgyűjtő a kerepesi vámból induljon ki, azzal a rendeltetéssel, hogy lecsapolja az 1838-iki árvíz vonalán kívül fekvő magasabb területet, szabad kiömléssel a Dunába. 4. Gondoskodott a javaslat a szükséges vószkiömlőkről, melyekkel a parti főgyűjtő több ponton, a nagykörúti pedig az előbbivel való egyesülése pontján láttatnék el; legfontosabb szerepe volt a javaslatban a soroksári elzárt Duna-ágba a tápzsilip alatt torkoló fővész- kiöinlőnek, melynek czélja, hogy legvégső esetben, midőn a parti vószkiömlők a Duna — 6 —
