Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű

hajtható, duczolás nélkül való, tehát költség szempontjából igen előnyös munkálatot láttak biztosítva és az ily vastag réteg védelme alatt létesítendő műtárgy állékonyságában és tartósságában is megnyugodhattak, minek következtében a tunnel keresztszelvényének megállapítása került sorra.

E kérdés megoldásánál mindenelőtt a keresztezés föladatát kellett tisztázni, t. i. azt, hogy mint vizátvezető cső szerepeljen-e, vagy pedig mint vizátvezető csőnek fölvételére szolgáló tunnel létesittessék-e, megjegyezve, hogy vizátvezető cső alatt nem a szivóvezetéknek megfelelő 0,y—1-° m. átmérővel képzelt körszelvényt, hanem a végrehajtásra alkalmas, tehát járható, valamint az anyag ki- és beszállítására jól berendezhető szelvényt értünk.

Bármelyik megoldásnál kútrendszer mellett szifon alkalmazása nélkülözhetetlen, oly külömbséggel, hogy mig az előbbi esetben a szifon nyílt, addig az utóbbiban zárt és ez lenne egyúttal a gépek közvetetten szívócsöve is. Az első módozatnál a kutak vizeit — a mindenkori depresszió mérvéhez képest — a nyílt végű szifoncső átemeli a szigeti vógaknába, a viz ekkor természetes eséssel a balparti végaknába jut, honnan a gépek elegendő mélységig lenyúló szívócsővel közvetetteméi kiemelhetik.

Ily megölő ássál a gépek szívócsöve rövid és a tunnel, valamint a két végakna sokkal nagyobb keresztszelvényeik következtében kiegyenlítő medencze szerepét játszák, tehát a kutak merítése és a gépek üzeme igen egyenletes módon történhetik.

Zárt szifon létesítésével mindezek az előnyök megszűnnek és létrejön az egy kilométer hosszú szívócső, melynek üzeméről már a csőkeresztezés tárgyalása alkalmával megemlékeztünk.

Az üzem gazdaságosságának szempontjából is előnyösebb a nyílt megoldás, mert az aránylag nagy szelvényű tunnel és két végakna jelentékenyen csekélyebb ellenállást okoz, mint a csőkeresztezós.

A mű állékonysága és biztonsága tekintetében sem nyújt nagyobb biztosítékot a csővezeték fölvételére szolgáló e1 rendezel a nyílt megoldással szemben, mert ha az agyagréteg csakugyan oly szilárd és hatalmas, hogy a bele épitétt műtárgyat megvédeni képes, akkor egyenlőképen fogja bármelyiket is oltalmazni de ha a környező réteg lazább és vízáteresztőbb, mint képzelték, ez esetben a nyílt megoldás tartósságra, melynél a tunnel falát maximumban csak 9 m-es vizoszlop külső túlnyomás érheti, inkább biztosított, mint a másik, melynek falára ekkor 18—25 m. túlnyomás hat.

Hogy költség tekintetében melyik módnak alkalmazása előnyösebb, magyarázatra nem szorul ugyan, mindazonáltal tájékozás végett megemlíthető, hogy a költség-többlet 200% körül mutatkozott, a mi jelen esetben körülbelül 150000 írtnak felel meg. Ez természetes is, mert a csővezeték tiszta többletet képez, a tunnelt pedig, hogy a vezeték benne jól elhelyezhető s esetleg kiváltható legyen, a nyílt megoldás szelvényének 1 ga- lább kétszeresével kell megszerkeszteni.

A csőkeresztezést magában foglaló nagy szelvény a másik módozattal szemben csak egy pontban képes előnyt nyújtani, t. i. abban, hogy alkalmazásával a szigetre való közlekedés mindenkor lehetségessé válik, de ez az előny az üzemi hátrányokkal és még azonfelül 150000 frt több költséggel föl nem ér. Egy év folyamán körülbelöl két heti időtartam alatt,