Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
78 és a kutaknak mindenkor a szűrűréteg mélységének és minőségének leginkább megfelelő depreszsziót adhassuk. Szifónkötésnél az első föltételt csakis a két szélső kútnál lehet teljesíteni, de ha az egyik ezek közül egyúttal vizmeritő hely is, akkor egy kútnál többet nem lehet függetlenül üzemen kivül helyezni; a második föltétel kielégítéséről pedig teljesen lemondhatunk, mert a kútcsoport szifonkötéssel szabályozás tekintetében jellegét elveszti s e szempontból egyetlen egy kúttá válik. A vizmeritő helynek lesz ugyanis mindig a legnagyobb depressziója s az ettől legtávolabb fekvő vizforrásnak a legkisebb, mivel pedig nem mindig a legmélyebb kút a legbővebb és a kutak termelése sem áll minden talajviz- állásnál egymáshoz ugyanabban a viszonyban, ezért nem lett volna észszerű a kutak depresszióját szifónkötéses gyűjtő móddal már előre állandósitani. Hogy a kútcsoport szívócsöveinek milyen elrendezése lesz a legmegfelelőbb, erre az üzemben képzelt csoportnak várható viselkedése szolgál felvilágosítással akkor, ha föltételezzük, hogy a csoportból kiemelt összes vízmennyiség a csoport minden kútjára egyenlő részben oszlik el, vagyis az első szakasz 4 kútjából előirányzott 30000 m.3 vízmennyiséghez minden kút 7500 m3-rel járul. Ez esetben, mivel a szűrőréteg minősége és vastagsága minden kútnál más-más, ugyanazt vízmennyiséget előreláthatólag a kutak is másmás depresszió mellett fogják szolgáltatni. A bővizű kutak vizszine följebb, a szegényebbekké pedig alantabb fog állni, mi azt jelenti, hogy a szűrőréteg nincs erősségének megfelelően igénybe véve *•) és azt is megmagyarázza, hogy nem minden kutat szabad ugyanarra a termelésre használni. Ekkor veszi kezdetét a szabályozás, melynek czélja első sorban az, hogy a kutakat ugyanarra a depresszióra hozzuk. A szegényebb kutak szívócsövei lassanként lezáratván, vizszinük emelkedni, a bővebbekké pedig apadni fog, mig végre a depressziók ugyanazok lesznek. Egyetlen kút termelésének változtatása többé-kevésbé a csoport minden kútjára kihat, az egyensúly állapot azonban csak lassan, néhány óra múlva következik be, a mikor a szabályozás folytatható. Újonnan üzembe vett csoport szabályozása napokra terjed; ez idő alatt a kutak vizszinót egyenletes lassú szivattyúzás mellett folyton figyelemmel kell kisérni s a termelést e szerint változtatni. Ezek után könnyű belátni, hogy a szivóvezeték elrendezésének fölsorolt módjai közül az elsőnek szabályozása azért nehézkes, mert e czél ból az egész kútvonalat folyton végig kell járni s a szabályozás hatását (mivel minden kútnál nem szerelhetünk föl minden kút számára vízállás- mutatót) más helyen kell megfigyelni. Ezekből arra következtethetünk, hogy gyors és biztos szabályozást csak úgy érhetünk el, ha a kutak szabályozói egy helyen vannak és ugyanazon a helyen vannak a kutak vizállásmutatói is. Ez csak akkor létesíthető, ha minden kútnak önálló, de egy helyen egyesülő szivóvezetéke van. Mivel pedig igen nehézkes, drága és komplikált lenne minden egyes kút szívócsövét a gépházba vezetni, egyúttal arra *) A kutak vizszinkülömbsí'ge az első üzembevételkor néhány méterie is rúg.
