Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
77 leges tömörtelensóge az üzembe vett vezeték vákuumját károsan ne befolyásolhassa, 25 mm átmérőjű s a sziyócsővel ugyanegy mélységig lenyúló kovácsvas-esővel kötötték össze. Eme kis szelep egyúttal biztositó szelep gyanánt is szolgál, hogy a feltöltés alkalmával, midőn a szivóvezetéket egy nyomócsővel kötik össze, a szivóvezeték haszontalanul nagy nyomást ne szenvedjen. Ez nem azért történt, mintha gyöngébb csövekből tervezték volna a szivóvezetéket, hanem mert az ólomtömitések, még a leggondosabb készítés esetén is igen érzékenyek az igénybevételnek elleuértelmü (vákuumból nyomásra és megfordítva) változásai iránt. A magasan felszerelt visszacsapó szelep és a légüstön alkalmazott ajtó még közepes Duna vizálllásnál is lehetővé teszi a szelepnek kényelmes módon való ellenőrzését és javítását. Ebből a szempontból nagyobb átmérőjű vezetékeknél a szívócsőnek végén, tehát a legmélyebb részén elhelyezett úgynevezett talpszelepek a szerencsés megoldások közé már azért sem sorozhatok, mert az uj kutak, különösen addig, mig a talaj viz minden változásán nem mentek keresztül, mig a környező réteg ki nem tisztult ésvéglegesen el nem helyezkedett, mindig „behordanak“, minek következtében a szívócső végén alkalmazott talpszelep többször is kavics és homok alá kerülhet, a mikor az egész függőleges vezetéket ki kell emelni. A csapószeleptől lefelé nyúló függőleges szívó vezetékrész vaslemezből van összeszegecselve, úgyhogy egyetlen darabot képez. Közepes Duna vízállásnak megfelelő kútvizszin alatt tehát már nincs tömitett s e miatt romlásnak kitett rész; mivel továbbá a lelóggó csodarab könnyű, felső pereme és annak tömítése is hosszú időre biztosítottnak tekinthető. Az öntöttvas vízszintes szívóvezetéket a kutak légüstjével mindenütt 2o m. hosszú peremes kovácsvascső köti össze, a mi rugalmasságánál fogva inkább ajálnható, mint a teljesen merev öntött cső. A kút mellett lévő csatornarész ugyanis a kutak utólagos sülyedése következtében megmozdulhat, jóllehet ennek lehető elkerülése czéljából a bétoncsatorna nincs összekötve a kúttal, sőt a két test közé még vastag papiroslemezt is tettek. Nem központosán fekvő kútcsoport többféle módon csatolható a gépek szívó oldalához, ugyanis a kútcsoport előtt elvonuló és a gépekhez haladó fővezetékbe az egyes kutakat sorrend szerint kötjük, *) vagy pedig a szívócsőnek lehető megrövidítése czéljából a kutakat — a helyzetük által megadott egymásutánban — szifoncsövekkel kapcsoljuk össze; **) ez esetben vagy a legmélyebb, vagy pedig a gépekhez legközelebb fekvő kút a a vizmeritő hely, honnan a gép szivóvezetéke indul ki. A kútrendszer alkalmazásánál rendelkezésre álló előnyökre való figyelemmel egyik megoldást sem választották, mert az első esetben a kutak szabályozása (a szabályozó tolózárok csakis a kutak mellett lóvén elhelyezhetők) nehézkes, az utóbbi esetben pedig a szabályozás lehetetlen. Szabályozás alatt „a szűrőrétegen való teljes uralom“ értendő, könnyű szabályozás alatt pedig az, ha ez gyorsan és biztosan gyakorolható. Kívánatos, hogy bármelyik kutat bármikor ki vagy becsatolhassuk *) A rákospalotai sziget kútjainál kényszerűségből választott elrendezés. **) Az első kút vizét a szifon átemeli a második kútba s innen a második szifon a két mennyiséget a harmadikba s igy tovább.
