Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
* « meglevő talajvíz kiaknázására napi 800—1200 ma termelő képességgel, főleg az addig nagyon mostoha viszonyok között levő tisztviselő-telep vízszükségletének födözésére szolgál. A vízmű lényeges alkatrészeit egy Salb a eh-féle függélyes szívókét, két drb. egyenként 16 lóerős gázmotorral hajtott differentialis szivattyú és egy toronyban elhelyezett vizmedencze képezik. Az egyik szivattyú és gázmotor tartalékul szolgál. Az 1892. évi kolera-járvány siettette akáp osztásmegyeri végleges vízmű kiépítését is, mely a dolog sürgőssége következtében három szakaszban épült ki. Az első szakaszt már 1893. óv nyarán helyezték üzembe, a második szakasz pedig 1894. április havában készült el. A két szakasz termelő képessége 40—60 ezer m8 viz. A harma lik szakaszt, mely a végleges vízműnek az ez idő szerint tervezett mértékben egyszersmint befejező részét is képezi, az elmúlt óv julius havában vették üzembe. A káposztásmegyeri vízműnek leírását Kajlinger Mihály, helyettes vízvezetéki igazgató közleményei nyomán a következőkben foglaljuk össze: A Káposztásra egye ren végrehajtott próba szivattyúzások befejeztével a székes-fővárosi tanács megbízásából Salbacb B. és a mérnöki hivatal (Kajlinger Mihály) előzetes terveket dolgoztak ki a létesítendő vízmű elrendezésére vonatkozólag. Salbacb előzetes terve szerint a szivattyútelep körülbelül ugyanazon a helyen volt, a hová később tényleg építették. Az :tt fölszerelt gépek a felső medenezének 5 kutjából és a sziget, valamint az alsó medencze 3—3 kútjából, csoportonként egyesülő 4 szívócső vön emelték volna a termelhető vízmennyiséget. (A felső medencze 5 kútjának 2 szivóvezetéke volt.) A próbaszivattyuzásokat végrehajtó fővárosi mérnöki hivatal Salbach-nak ezt a tervét egyrészt a kutak számának csekélysége miattjs másrészt pedig a rendkívülien hosszú (2 5—3 km) szivóvezetékek miatt, nem ajánlhatta elfogadásra. Ezért tekintettel az üzemi és pénzügyi szempontokra, a lehetséges alternatívák mindegyikének számbavételével uj tervet dolgozott ki. A leghelyesebb tervezetnek, illetőleg elrendezésnek megállapítása czól- jából nevezetesen a következő módozatok képezték beható megfontolás tárgyát. 1. Az első medencze a szigettel együtt külön-, továbbá a két felső medencze is külön-külön, tehát három nyomó gépteleppel. 2. Az első medencze a szigettel és második medenczével együtt egy-, a legfelsőbb medencze pedig szintén egy-, tehát összesen két nyomó- és egy átemelő teleppel. 3. Az összes medenezék csak egy, közepén (második medencze) elhelyezett közös nyomóteleppel és két átemelő teleppel. 4. Az összes medenezék csak egy, még pedig a városhoz legközelebb fekvő (alsó) medencze helyén létesítendő főnyomóteleppel és két átemelő teleppel aknáztatnának ki. Ez utóbbi megoldás a legelőnyösebbnek mutatkozott, miért a mérnöki hivatal azt javasolta, hogy a káposztásmegyeri és dunakeszi határban termelhető összes vízmennyiségnek beszállítására az alsó meden- czénél egy főszivattyútelep lótesittessék, melynek gépei a közelben lévő 10 — 73 — *
