Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
69 szivárgó vizek a budapesti völgyterasz egész lejtőjéből fakadnak és éppen az a körülmény, hogy a közben fekvő óvó agyagréteg megakadályozza ezeknek a vizeknek az agyagréteg alatti átszürődő homok-és kavicsrétegbe való batolását, szolgáltatott alkalmat helyenként mocsarak képzésére. E mocsarakban, részből a völgyszegély kiszivárgásai, részben az atmoszferikus lacsapó- dások következtében egybegyült viz nem szivárog át, hanem azt patak viszi a Dunába. Bolton angol mérnök annak idején adott véleményében ezeket a mocsaras helyeket különös aggodalommal tárgyalja, a mennyiben annak a véleményének ad kifejezést, hogy a talajvíznek depressziója által a mélyebben fekvő vizhordó kavicsrétegekben nagyobb vizmennyiség nyerése mellett, ezek a mocsarak kiszáradnának és hogy a mocsárviz a mélyebben fekvő talajvizekre káros befolyással lehetne. Bolton urnák ez a kijelentése nem saját felfogásából ered, mert Bolton ur nem volt Budapesten, hanem technikusai egyikét küldte volt a helyszínére, a ki nc-ki jelentést tett. Ha ez az ur a már akkor foganatosított talajvizsgálatokról beható tudomást vett volna és a létező viszonyokról mélyebben gondolkozott volna, ekkor a helyi viszonyokra vonatkozólag kétségtelenül teljesen hiányosan tett jelentésében aligha adott volna oly képtelen véleményt, mert tényleg épen ellenkezője áll annak, a mi állításaiban foglaltatik; mert épen az emlitett agyagréteg óvó felülete okozza azt, hogy a felső rétegeknek a felületen lévő vizei nem hatolhatnak a földbe hanem mocsaras helyeket képeznek és e mocsarak vízállása sokkal magasabb, mint a mélyebb kavicsrétegben lévő talajvizeké. Ebből következik, hogy az agyag közbenső rétege szilárd és teljesen biztos óvószerfc képez. Ama későbbi aggodalom, hogy még ha a mocsarak feneke átha- tatlan volna is, a viz a mocsarak magas vizállása mellett azok szélein át időnként mégis behatolhatna az alsó talajba, épen oly kevéssé indokolt, mint az előbbi; mert először a mocsárviznek elegendő levezetése van és e levezetések nagy költségek nélkül szaporodhatnának is, de a mocsár- széleken elterülő viz a hóolvadás, vagy nagy esőzések után az agyagréteg alatt lévő talajvízbe még se hatolhatna be, mert az agyagréteg — mint azt erre az egész területre nézve eszközölt talajvizsgálatok mutatják — az egész kérdéses vidéken átvonul és az alatta lévő talajvizet megvédi. Bolton ur véleményének semmi értéket sem tulajdoníthatok, sem amaz aggodalom tekintetében, hogy a folyóvíznek a gyüjtőtelepek közelében való filtrálása által a folyammeder eliszaposodnék, sem ama veszély tekintetében, hogy a mocsárviz valamely gyüjtőtelep üzeme folyamán elmerülhetne és a talajvizet elrondithatná. Mindezek után az a kérdés merülhet fel, vájjon ityenfóle létesítményekkel elegendő tapasztalatot szereztek-e már és hogy az ilyen helyeken nyert eredmények hosszabb üzemidő után megfelelnek-e az általam tett javaslatoknak $ Ennek megfelelően bátorkodom arra utalni, hogy hasonló körülmények közt egész sorozatát a városoknak látják el tetemes vízmennyiséggel és ha egyes városok idővel kénytelenek voltak is a népesség szaporodtá- val gyüjtőtelepeket létesíteni, azok ezt a viznyerési rendszert mégis minden más rendszernek elébe teszik. Ezek közt a városok közt első sorban áll Köln és DrezdanapißO—35000 m3 vízfogyasztással. Mind a két telep többmint 15 év
